Az apánkhoz megyünk feleségül? 2011-10-28 Reggeli Napidoktor Megosztás: Tweet Vajon igaz a mondás, hogy a nők az apjukat keresik a párjukban. C. Molnár Emma pszicoterapeuta mesélt a Csaj csajok műsorában az emberi kapcsolatokról és kötelékekről. A nők tudatosan vagy tudat alatt, de gyakran az apjukhoz hasonló férjet választanak maguknak. C. Molnár Emma pszicoterapeuta szerint nem feltétlen a hasonlóságról van szó, hanem a viszonyról. A megszokott kapcsolatrendszert keressük a párunkban. Nem a külső megjelenés a fontos, hanem a kapcsolat milyensége, a kommunikáció jellege. Vagyis úgy viszonyulunk a párunkhoz, mint az otthoni környezetben. Ez a vonzódás akkor is megmarad, ha nem volt épp felhőtlen a viszonyunk az édesapánkkal. „Ekkorismerős a helyzet, amit kifesthetee, mint egy kifestőkönyvet.” – magyarázza C. Molnár Emma – „Az adott hibák nem lesznek láthatók, és csak a jót látjuk.” A fejlődő lények kötődnek Az emberiség sajátossága, hogy fejlődő lény, „a bölcsőtől a sírig” fejlődésben vagyunk. A társválasztáskor és a családalapításkor is egy adott fejlődési szakaszban vagyunk. Ezeknek a szakaszoknak a sajátja, hogy szeretünk autonómmá válni, azaz tartozni valahova. C. Molnár Emma szerint a legfontosabb, hogy nem kell leválni a kapcsolatokról. Nem kell a szülői kapcsolatot megszakítani azért, mert megházasodunk. Egyszerűen csak át kell alakítani a viszonyrendszert. „A kötődés az ember lényegi sajátja.” – hangsúlyozza C. Molnár Emma – „Nem az egyik kötődésből kell átmenni a másikba. A személyiségben a kötődések ottmaradnak és idővel átminősülnek." A kezdeti függésen alapuló szülő gyermek viszony átalakul egy kölcsönös bizalmon alapuló együttműködéssé. A párkapcsolatokban is ez a cél, hogy eljussunk ehhez az egyensúlyhoz. A mama szoknyája A fiúk hajlamosabbak függőségüket áttolni egy a családon kívüli személyre, például a párjukra, és abban a kapcsolatban is az anya gyermek viszonyban megélt élményeket keresik. A kóros függőség gyakran a túlzott szülői gondoskodás miatt alakul ki. Az anya nem engedi felnőni csemetéjét, félti, óvja, teljesíti minden kívánságát, ahelyett, hogy arra biztatná, önállóan cselekedjen, tegye meg, amit szeretne. Egy fiú így nem tudja kipróbálni magát, félénk és bizonytalan lesz, ami fokozza a kétségbeesett kapaszkodást. Az alacsony önértékelés az örökös szidás és büntetés miatt is kialakulhat, és ugyanúgy függőséghez vezethet. Jellegzetes gond, hogy a férj felesége főztjét, nevelési módszerét vagy szokásait rendszeresen összehasonlítja az anyjáéval. A mama tetteit kivétel nélkül követendő, de soha utol nem érhető példaként állítja az asszony elé. Forrás:
