Mit tehetsz, ha a baba túlzottan ragaszkodik hozzád? 2012-01-11 Kebelbarát Megosztás: Tweet Minden baba éltében eljön az a pillanat, amikor édesanyjának hosszabb-rövidebb időre magára kell hagynia. Pár hónapos korában még hamar megnyugszik, ha pár percre egyedül hagyod, vagy megkérsz valakit, hogy vigyázzon rá, nyolc hónapos kora körül azonban új időszak kezdődik, és a baba hirtelen sírni kezd, ha kilépsz a szobából. Ezt a jelenséget szeparációs szorongásnak nevezik. Szeparációs szorongás: mit tehet a szülő? Gyermeked abba a korba lépett, amikor már kezdi érezni a szülőktől való elválás félelmét. Természetes, hogy ragaszkodik hozzád, hiszen veled tölti el ideje nagy részét. Ez az időszak a baba lelki fejlődésének természetes velejárója. A szeparációs szorongás általában a baba 10 hónapos kora körül lassan elmúlik, azonban másfél éves korban többnyire újra előjön, ilyenkor azonban már komolyabb érzelmi zavarok is állhatnak a háttérben. Ha ott szeretnéd hagyni valahol, vagy kettesben vagytok otthon, de a házimunka nem várhat, gyermeked túlzott ragaszkodása terhes lehet a számodra. Sokszor úgy érezheted, hogy ez ellen nincs hatásos fegyver, azonban az alábbiakban olvashatsz néhány egyszerű tanácsot, amely segíthet, hogy babád függetlenebbé váljon tőled! • Ne próbáld távol tartani magadtól! Minél görcsösebben törekszel erre, annál inkább rajtad fog csüngeni. Sokkal eredményesebb, ha a közeledbe engeded, ugyanakkor ösztönözd a kalandozásra, és csak fokozatosan próbálod önállóságra bírni: például, ha édesapja játszani szeretne vele, tartsd ölbe, míg ő felkelti figyelmét. Amikor már egyre jobban részt vesz a játékban, próbáld átadni az apa ölébe, és ha még mindig hozzád ragaszkodik, vedd lassan vissza, majd próbáld meg újra! Ha kettesben vagytok otthon, és a lakás megfelelően bababarát, akkor eljött az ideje, hogy kicsit szabadjára engedd! Hagyd, hogy kedvére csússzon-másszon körülötted, hogy így fedezze fel környezetét. • Ha azt szeretnéd, hogy egyedül kezdjen játszani, használd ugyanezt a módszert! Maradj mellette, és mutass neki egy játékot vagy tevékenységet, aztán távolodj el néhány centiméterre, és figyeld meg, hogy hogyan reagál! Ha úgy tűnik, hogy jól érzi magát, távolodj el még jobban, de azonnal menj oda hozzá, ha a szorongás jeleit látod! Ha minden rendben zajlik, és a baba nem kezd el hirtelen sírni, akkor végül akár a másik szobában is maradhatsz, legalábbis egy rövid időre. Amint megtanulja, hogy soha nem vagy túl messze, vagy túl hosszú ideig távol, jól fogja érezni magát, még akkor is, ha nem vagy a közvetlen közelében. • Amikor távolodsz a babától, és ott szeretnéd hagyni valahol vagy valakinél, a legegyszerűbb módszer, hogy egyszerűen ,,megbeszéled" vele. Nyugodt, semleges hangon magyarázd el neki, hogy most el kell menned kicsit, de hamarosan visszajössz hozzá. Igaz, ő még nem sokat ért ebből, de a hangod megnyugtatja. • Sokan trükköznek, és azt a megoldást választják, hogy egyszerűen csendben lelépnek, arra számítva, hogy a baba észre sem veszi a szülő hiányát, ez azonban kevés esetben válik be, és a kicsi még nyűgösebb lesz, ha rájön, hogy nem vagy mellette. Legyen minden esetben egy elválási ,,rutin" (elköszönés, dúdolás), amiből a gyermek tudni fogja, hogy hamarosan visszatérsz hozzá. Forrás:
