Újabb megoldás leukémiára?

Az akut limfocitás leukémia (ALL) a vér és a csontvelõ daganatos megbetegedése. A kutatás társszerzõje, Dr. Ching-Hon Pui szerint ritka az, hogy a beteg állapota nem javul az indukciós kezelés hatására, csak az esetek 2-3 százalékában fordul elõ. Viszont ha így alakul, akkor sajnos sokkal nagyobb az esélye a halálos végkifejletnek, így õket általában csontvelõ-átültetésre jegyzik elõ. Az új kutatás szerint azonban nem mindig ez az egyetlen lehetõség.

"A betegek és szüleik nyugodtabbak lesznek, ha tudják, hogy a transzplantáció nem szükséges a kezelés során" – mondta el Pui, aki a memphisi St. Jude Kutató Gyermekkórház onkológiai osztályát vezeti. Csapata a New England Journal of Medicine című folyóiratban tette közzé felfedezéseit. A kutatáshoz Pui és munkatársai több mint ezer ALL-ban szenvedõ gyermeket követtek nyomon, akik állapota nem romlott az indukciós terápiát követõ 4-6 hét során. A betegséget 1-5 éves korukban diagnosztizálták náluk. Akiknél nem következett be visszaesés az indukciós terápia után, azoknál a túlélési arány 32 százalékos volt. Ezzel szemben 72 százalék maradt életben azok közül, akik egy újabb kemoterápiás ciklust kaptak a csontvelõ-átültetés helyett.

Pui csapata feljegyezte, hogy ezeknél a gyerekeknél az ALL egy olyan változata jelent meg, mely a B-fehérvérsejtek elõalakjaiban kezdõdik (B-lineage ALL). A vizsgált betegek több mint 25 százalékánál figyelték ezt meg. "Akikre nem hat az indukciós kemoterápia, de mégsem kell a műtéten átesniük, õk alkotják az egyéb komplikációkkal nem nehezített B-sejt prekurzor leukémiás csoportot." – magyarázta Pui. A többieknek, akiknél szintén nem használt az elsõ kemoterápia, bizonyára a transzplantáció a legjobb megoldás.

A leukémia egy másik szakértõje szerint értékes információkat szolgáltat a tudományos anyag. "Kiderült, hogy még a rosszul reagáló gyerekek közt is akad olyan, aki végül javulást mutat; mások viszont csontvelõ-átültetésre szorulnak" – fejtette ki Dr. Arlene Redner, a Steven és Alexandra Cohen Gyermekkórház onkológiai részlegének igazgatóhelyettese. "Ez a kutatás lehetõvé teszi, hogy egyénre szabjuk a kezelést. Megtudtuk, hogy akik a kezelés elsõ hónapja után nem esnek vissza, azok közül néhánynak szükséges az átültetés, másoknak viszont nem. Persze a kutatásnak megvannak a maga korlátai. Például nem minden gyereket kezeltek egyforma módszerrel, ráadásul hosszú idõtartamot ölelt fel a megfigyelés 1985 és 2000 között. Most már egészen máshogy osztályozzuk és látjuk el a betegeket, mint akkor" – tette hozzá Redner.