Fluorid-dilemmák

Fluoriddal a fugszuvasodás megelőzése érdekében. Ezt halljuk fogkrémreklámokban. Tényleg szükséges-e fluoridot a szervezetbe juttatni a fogszuvasodás megelőzése érdekében?

A túlzott fluorbevitel valóban káros lehet, és ez különböző tünetekben nyilvánulhat meg, ám a fogszuvasodásnak és a "fogínyletolódás"-nak az égvilágon semmi köze ehhez a vegyülethez. A fogszuvasodás is és a fogágybetegség is (nem feltétlenül kell, hogy vérezzen és gyulladt legyen az íny, attól még a mélyben zajlik a folyamat, az ínyvisszahúzódás is erre utal) a lepedék és az abban megbúvó baktériumok által okozott betegség. A fogszuvasodás egyik formája, amikor a fognyak vagy a foggyökér szuvasodik, erre az idős kor, de a helytelen fogmosási technika is hajlamosít. Az ivóvíz fluormentes. Mi az igazság tehát?

A fogszuvasodás megelőzésének négy alappillére van: fluoridok általános és helyi alkalmazása a zománc ellenálló képességének fokozására, a táplálkozás – főleg a szénhidrátfogyasztás – átállítása, megfelelő egyéni és professzionális (rendelőben végzett) szájhigiéne, valamint rendszeres kontrollvizsgálat és korai ellátás (pl. a gyerekek maradó fogainak barázdazárása). A fluoridok fogszuvasodás ellenes hatása a következő módon érvényesül: egyrészt a még elő nem tört fogakon a fogak alakját befolyásolja (laposabb barázdák, kisebb csücskök, szuvasodásra kevésbé hajlamos fogak), a fog előtörését a "baktériummal telt" szájüregben késlelteti, másrészt a már előtört fogakon a zománcnak a savakkal szembeni ellenállóképességét fokozza, és gátolja a cukorbontás során egyes enzimek működését.

A fluorid adagolása lehet szisztémás (általános szervezeti), vagy lokális (helyileg a fogakra).

A szisztémás fluoridadagolás módjai:

1. Ivóvíz: ahogyan említettem hazánkban a vezetékes víz nem tartalmaz hozzáadott fluoridot (a természetes ivóvíz fluoridkoncentrációja településenként változó, de igen alacsonynak mondható szinte az egész országban), viszont egyes ásványvizek igen.

2. Só: (a jódozott sóhoz hasonlóan ma már a világon egyre több helyen hozzáférhető, mindenki olyan sót választ, amit szeret)

3. Tej: (hazánkban kísérletesen volt róla szó)

4. Tabletták: adagolását minden gyermeknél életkortól és az ivóvíz lakóhely szerinti fluoridkoncentrációjától függően kell meghatározni. Hozzátenném, hogy nagyon könnyű túladagolni, ha a gyermek sok ásványvizet, teát, vagy halat fogyaszt, azt is figyelembe kell venni. Túladagolásakor jön létre egyrészt a fogakon az ún. foltos zománc (sárgásfehér, súlyosabb formában barnás foltok és porózus zománc), másrészt – ez már komoly túladagolás – a csontokban is és a belső szervekben is lerakódhat a fluorid, károsítva azokat.

Egy biztos: egyszerre kizárólag egyféle szisztémás módszert szabad csak alkalmazni, melyet kombinálni lehet egyféle helyi módszerrel, melyek a következők lehetnek:

1. Szájöblítések: nagyobb gyermekeknél felügyelet mellett alkalmazhatók, a fluoridos fogkrémek óta talán háttérbe szorultak.

2. Ecsetelések: lakkokkal, folyadékkal, a fogorvosi rendelőben arra rászoruló (vagyis nagyfokú szuvasodási hajlamot mutató) gyerekeknél bizonyos időközönként elvégezve alkalmazható tej és maradó fogakon egyaránt. Létezik ma már olyan oldat, amit barázdazárásként is alkalmazhat a fogorvos.

3. Zselék: ezek egy része szintén a fogorvos kezébe való, de létezik otthoni használatra való formája is, a fogorvos feladata megtanítani a szülőt a helyes használatra.

4. Fogkrémek: azt szoktuk mondani, hogy gyerekeknek kizárólag gyermekfogkrém való, mert a felnőtt fogkrémek fluoridtartalma eleve nagyobb, a gyerek mindig lenyeli a fogkrémet és ez veszélyes lehet. Másrészt a mennyiség is fontos. Jó hasonlat, ha a gyermek kisujjkörmével megegyező mennyiségű fogkrém kerül a fogkefére (fölösleges és a túladagolás veszélyével járhat több cm-es csíkot használni a fogkrémből, pláne az ízesítettekből szívesen "kóstolgat" a gyermek). Egyébként a lenyelés miatt a fogkrém kicsit szisztémás hatású is, míg a tabletta, ha elszopogatva fogyasztja a gyermek, helyi hatású is. Az olvasó levelére válaszolva azt mondhatom, hogy léteznek fluoridmentes – gyógynövénytartalmú – fogkrémek is.

Összefoglalva azt mondhatom, hogy minden gyermeknél életkorát, táplálkozási szokásait és fogainak állapotát figyelembe véve kell határozni a fluoridbevitel szükségességéről és módjáról. Felnőtteknél meg merem kockáztatni, hogy  (megfelelő) szájhigiéne és a rendszeres fogászati kontrollvizsgálat majdhogynem fontosabbak a fogszuvasodás és a fogágybetegség megelőzésében, mint a fluorid, hisz ahol nincs lepedék, ott nincs fogszuvasodás és gyulladás sem. A lepedék pedig mechanikai tisztítással távolítható el.

vid4u.init(480,360,’Yxu0FQQ9yi’,null,3);

Forrás: