Feminizmus, avagy ki fizet a kávézóban?

A régi filmekben törékeny, elesett hölgyeket láthatunk, míg manapság kész amazonként kell viselkednünk.

Mit jelent a nőiesség, és hogyan őrizhetjük meg?

Mindannyiunk rendelkezik a régi filmekben is látható gyöngéd, és elesett nő képével. Hősnőnk bizonytalan, visszafogott, finom érzületű, és minden vágya egy bátor és erőskezű férfi, akire támaszkodhat. Aki ha hozzáér, elalél, és a mennyekben érzi magát. Majd a boldogító igen elhangzása után, a nő háztartást vezet, rendet tart, összefogja a családot, gyereket nevel, vacsorával várja férjét. Kiszolgálja, mint háziasszony, és mint szerető.

Fő a céltudatosság?

És most térjünk vissza a jelenbe. Korunkra sokat változott ez a fekete-fehér filmkocka. Elég csak nyitott szemmel járnunk az utcán, és máris észlelhetjük: mennyi a fiatal, csodatestű, csodaarcú, szinte tökéletes nő, akik határozottan, felemelt fejjel, célirányosan haladnak a kitűzött eredmények felé.

Épp csak egy bökkenő van, mind-mind egyedül van. Egyszerű a képlet: nincs kapcsolat, nincs alkalmazkodás, nem kell semmit sem tolerálni, és nekik sem kell semmiben sem változni. Így aztán inkább egyedül maradnak.

A másik csoport a kapcsolatban élő nők csoportja, amely korántsem annyira homogén, mint amilyennek tűnik. Ugyanis a férfi-nő szerep határainak kontúrjai kissé elmosódtak. A nők egyre inkább öntudatosak a kapcsolatokban, önállóak, képesek egyedül dönteni, a férfi segítsége nélkül.

A nők autót vezetnek, magas beosztásban dolgoznak, testet építenek, saját álmokat valósítanak meg, akár úgyis, hogy mellette családjuk van, gyerekeik. Egyszerűen megtanulták mindezt, egyszerre művelni, mert muszáj volt. A férfiaknak „csupán” dolgozniuk kell. Az utóbbi időben mondjuk, mintha ezen a fronton némi javulás állna be, és a férjek is több szerepet vállalnának otthon, de a régi férfi-kép még mindig nagy befolyással van a jelen társadalomra.

Nincs szükség férfira?

Az, hogy a nők is munkába álltak, nem csak megnehezítette az életüket, de valahogy könnyedebbé is tette. Ugyanis már jobban tudtak érvényesülni, magabiztosabbak lettek, mert látták, ők is képesek ugyanolyan tempóban dolgozni, mint férfi társaik. Sokszor hallani nők szájából, hogy nekik nincs szükségük férfira, maguk is meg tudnak birkózni minden feladattal. Ami nyilván lehet igaz, azonban ha már kapcsolatban él valaki, akkor jó, ha különválik, ki melyik szerepet tölti be.

Elég homályos a határvonal, hogy akkor most meddig is nő a nő, honnan kezdődik a férfi szerepe, és mindezt hogyan képviselik. Persze, ez minden esetben egyénileg is változik, nyilván befolyásoló tényező ki milyen természetű, domináns, vagy megalkuvó, hirtelen haragú vagy béketűrő és még sorolhatnám.

Azonban vannak bizonyos illendőségi szabályok, melyek a sok évvel ezelőtti századokban, íratlan törvényeknek számítottak, és mára megfakulni látszanak. Az etikett csak távoli formalitássá változott, amelyet számos esetben szegünk meg, vagy tekintünk fárasztóan kötelező köröknek.

Talán mindez rengeteg helyzetben praktikus, azonban a legalapvetőbb dolgokat azért érdemes szem előtt tartani. Ilyen például az, hogy nem illik hagyni, hogy egy hölgy fizessen, akár étteremről akár kávézóról van szó, és a saját részét sem illik kifizettetni vele. A férfinak illik megvárni, míg a hölgy helyet foglal, ő majd csak ezt követően teszi, és ha pincértől történik a rendelés, illik borravalót adni. Ezek apróságok, de azért jó, ha odafigyelünk rájuk, mert segítenek megtartani a nemi és szocializációs szerepeket. Nem utolsó sorban pedig kinek ne imponálna, ha valaki udvarias.

Forrás: https://napidoktor.hu/index