Pánikroham vagy pánikbetegség? 2012-08-27 Kórkép Megosztás: Tweet A XXI. században a stressz mellett egyre több a szorongásos betegség. Ennek egyik fajtája, mely szintén egyre gyakoribb, a pánikbetegség Félelmek A pánikbetegek számtalan dologtól rettegnek, de ez a típusú félelem nem olyan, mint a fóbiás félelmek. A legtöbb pánikbeteg a haláltól, a megőrüléstől, az irányítás elvesztésétől fél, de betegtől függően számtalan más félelem is jelentkezhet. Amikor a pánikroham elkezdődik, erős késztetést éreznek arra, hogy meneküljenek, életösztöneik azt súgják, veszélyben vannak, így felveszik a „harcolj vagy menekülj” hozzáállást. Ezek általában testi tünetekkel is járnak: mellkasi fájdalmak, akadozó lélegzés, fulladás kíséri. A pulzusszám megugrik, amely kifejezetten veszélyessé tesz egy ilyen rohamot, hiszen növeli a szívinfarktus kockázatát. Szélsőséges esetben akár a szívrohamot is kiválthatja. A pánikbetegség abban különbözik a többi szorongásos betegségtől, hogy nagyobb intenzitású és hirtelen következik be, általában előjelek nélkül. A fóbiás betegségektől attól különbözik, hogy bárhol, bármikor, bármilyen élethelyzetben támadhat. (A fóbiás ezzel szemben adott dologtól fél, meghatározható dolog váltja ki a félelmet és a rohamot.) Az általános szorongástól abban különbözik, hogy erőteljesen érkezik, és nem marad. (A szorongás alacsonyabb intenzitású, de állandóan jelen lévő érzés.) Betegség? Fontos tudni azonban, hogy egy pánikroham, még nem jelenti azt, hogy pánikbetegségről van szó. Az egészséges emberek 10%-a is elszenved legalább egy pánikrohamot életében. Az orvosi meghatározás szerint akkor beszélünk pánikbetegségről, ha egy hónap alatt legalább négy roham lezajlott, illetve ha az általános tünetekből legalább négy jelen volt. Ilyen tünetek a halálfélelem, a menekülési és segítségkérési vágy, a nehezen beazonosítható, nem fájdalom jellegű mellkasi rossz érzés, az érzékelési zavarok. Nem ritka az sem, hogy a beteg nincs kapcsolatban saját testével, vagy akár az idővel és a térrel. Legsúlyosabb esetben elveszik az önkontroll, ilyenkor a beteg sok mindenre képes: magán kívüli állapotban, sikoltozhat, kiabálhat, elfuthat, vagy akár öngyilkosságot kísérelhet meg. Mivel azonban ezek nagy része a roham alábbhagyásával eltűnik (a roham általában fél óráig tart), nehéz lenne csupán ezek alapján diagnosztizálni – viszont fizikai tünetek is észlelhetők. A leggyakoribb tünet a felgyorsult szívverés, a nehézlégzés, az izzadás, zsibbadás, szédülés, hányinger. Nem ritka a hirtelen hasfájás, vagy gyomorgörcs sem, ahogy az sem, hogy a beteg minden előzmény nélkül remegni kezd. Maradandó tünet a csalánszerű bőrpír, mely főként a mellkas területén szokott megjelenni. A gyakran ismétlődő pánikrohamok gyorsan rombolják az életminőséget, a beteg elszigetelődhet embertársaitól, teljesen magába zárkózhat. Szélsőséges esetben munkaképtelenség léphet fel, valamint az állandó rohamoktól való félelem, bár enyhébb, de állandó szorongásos állapotot idézhet elő. Ha a magas vérnyomás állandóvá válik, az szintén egészségkárosító hatással van a betegre. Éppen ezért nagyon fontos a kezelés. Fontos megjegyezni, hogy a pánikbetegséget csakis körültekintő kivizsgálás után lehet elkezdeni. A pánikrohamok tüneteit ugyanis más szervi elváltozások is kiválthatják: a rosszulléteket a vércukorszint ingadozás is generálhatja, a nehézlégzés lehet asztma eredménye, a fáradékonyság pedig vérszegénységé. Ezeket mindenképpen ellenőrizni kell. Kezelés A pánikbetegséget többféleképpen kezelik. Amíg a betegség enyhe, vitaminokkal, különböző gyógynövényekkel kordában tartható. Ha már kimutatható testi tüneteket produkál a beteg, gyógyszerekkel próbálják elejét venni a további romlásnak. Hosszútávon különböző antidepresszánsokkal kísérleteznek. Azt azonban tudni kell, hogy minél később kezdik a kezeléseket, a teljes siker annál kevésbé valószínű. Ha már a vitaminok nem segítenek, de a gyógyszeres kezelés még nem indokolt, illetve súlyos esetekben a gyógyszeres kezelés mellett pszichoterápiás módszerekkel harcolnak a betegség ellen. A kognitív viselkedés terápia a legelterjedtebb módszer, melynek keretein belül megtanítják a páciensnek, hogyan csökkentse a szorongást, illetve hogyan közelítsen a pánikhelyzethez kedvezőbb szemszögből. (Gyakori probléma például, hogy a beteg rettegni kezd azoktól a helyektől, ahol rohamot kapott. Fontos felismerniük, hogy a helynek semmi köze a félelemérzethez.) Tehát az ilyen terápia fő célja, hogy veszélyekkel kapcsolatos gondolatokat, illetve viselkedéseket megváltoztassák. A viselkedésterápia során hozzásegítik a beteget, hogy korrigálja saját, hibás elképzeléseit. Fontos módszer a relaxáció, melynek során a betegek elsajátíthatják az ellazulás technikáját: megfeszítik a főbb izomcsoportokat, majd ellazítják. A többi relaxációs technikához képest könnyebbséget jelent, hiszen az izmok elernyedésével mindenképpen elérhető a lazulás élménye. Relaxáció során a lassított légzést is megtanítják, mellyel kivédhetők a hiperventillációs tünetek. Amikor a páciensek megszerzik az első tapasztalatokat arról, hogy képesek úrrá lenni a rohamaikon, és rájönnek, hogy a tüneteiket sem megoldhatatlan és gyógyíthatatlan problémák okozzák, el lehet kezdeni a negatív gondolatok átstrukturálását. Ennek során a terapeuták beszélgetést kezdeményeznek a pácienssel, majd elvezetik őket odáig, hogy maguktól kérdőjelezzék meg a katasztrófa gondolatát. Mivel a betegek mind különbözőek, máshogy állnak a problémához, a betegséghez, és nem egyformán bátrak – így egyértelműen személyre szabott kezelésre van szükség. Azonban ha az megvan, és az orvos és a beteg lelkiismeretes, a pánikbetegség teljesen gyógyítható. Forrás:
