Magunkban beszélni 2. rész – Hogyan állíthatnánk le magunkat? 2013-02-14 Kórkép Megosztás: Tweet Gyakran beszélünk magunkban? Nos, valószínűleg úgy gondoljuk, ez normális. De vajon mit gondolnak rólunk mások? Szerintük is normális? Szerencsétlennek érezzük magunkat, mert sokat beszélgetünk saját magunkkal? Ahelyett, hogy az „önkommunikáció” erősítene minket, inkább azt hallgatjuk: „nem, te ezt sosem tudnád megcsinálni”? Az a bizonyos „belső hang” azt mondogatja, hogy egy rakás szerencsétlenség vagyunk, nem érünk semmit, velünk csak rossz dolgok történnek? Amennyiben ez a helyzet, itt az ideje ellenőrzés alá vonni a belső hangot! Ne feledjük, hogy magunk tudjuk irányítani azt. Mi vagyunk az irányítói agyunknak és lelkiismeretünknek – így kell hogy legyen! Van néhány hatékony módszer, mellyel kontrollálni tudjuk szokásainkat, így a magunkhoz beszélést is. Ezek a tippek azoknak szólnak, akik meg akarják akadályozni, hogy továbbra is beszéljenek magukban, mivel gondolataik negatív irányba terelik őket. Lássuk, mennyire segítenek nekünk 1. Próbáljunk meg valakihez beszélni: ha nem szeretnénk magunkban beszélni, kézenfekvő megoldás keresni valakit, aki meghallgat – talán először zavarban érezzük magunkat problémánk miatt, és szégyelljük is azt. De ha megtaláljuk a megfelelő személyt, akiben megbízhatunk, az nagyon sokat segíthet! 2. „Irányítsuk át” az agyunkat: valahányszor észrevesszük, hogy ismét magunkhoz beszélünk, álljunk meg és kezdjünk el valami másra gondolni, tereljük el a figyelmünket. Hallgassunk valamilyen szép és megnyugtató zenét, nézzünk filmet, játsszuk kedvenc játékunkat, beszéljünk a barátainkkal. 3. Próbáljunk imádkozni: ha nem értjük magunkat, ez sokszor segít. Persze ez a módszer attól is függ, hogy úgy általában szoktunk-e az égiekhez fordulni segítségért. Ha hiszünk Istenben, a felsőbb segítségben, az imákban, akkor azok valóban segítenek is. 4. Fordítsuk át pozitívba negatív gondolatokat! Elsőre talán könnyebb mondani, mint megtenni. Meggyőzni magunkat azonban nem olyan nehéz – példa erre, ha azt mondogatjuk magunknak: a párunk dobott, és ez a mi hibánk volt, nem vagyunk elég jók neki, nem vagyunk méltóak a szeretetre, a gondolatmenetet fordítsuk át a következőkre: „éppen elég jó voltam neki, ezért is volt velem; itt az ideje, hogy olyasvalaki után nézzek, aki jobb nála!” 5. Szükségünk van szakember segítségére? Amennyiben a fenti módszereket már kipróbáltuk, és úgy érezzük, nem segített, kérjünk segítséget, mielőtt mentálisan betegnek bélyegeznek minket. Az elbújás, a rejtegetés, a probléma gondolatának elhessegetése, kerülése csak súlyosbítja a dolgokat. A „jóból is megárt a sok” mondás a magunkban beszélésre is igaz. Lehet, hogy egy ideig segít, de ha már túl sok, ha már társadalmi életünket, érzelmi egészségünket is befolyásolja, sőt a mások véleményét is átformálja rólunk, akkor valóban nincsenek rendjén a dolgok. Forrás:
