Angelina Jolie rosszul döntött? 2013-06-12 Mindent a rákról Megosztás: Tweet Angelina Jolie megoldását elhibázottnak tartja a magyar professzor. A világhírű budapesti Onkológiai Intézet vezetője, Kásler Miklós a daganatok elleni küzdelemről beszélt. Angelina Jolie megoldását, hogy genetikai okokból eltávolíttatta melleit, teljesen elhíbázott megoldásnak tartja a magyar rákgyógyítás professzora. Kásler Miklós, az Orszságos Onkológiai Intézet vezetője szerint ugyanis "egyáltalán nem törvényszerű, hogy öröklődés következtében alakul ki a mellrák, sőt azt lehet mondani, hogy az esetek kis százalékában alakul ki ilyen formán. Vagyis a veszélyeztetetteket lehet a szokásosnál gyakrabban vizsgálni, lehet kontrollálni a rák kialakulását és korai stádiumban rendkívül jók a gyógyulási esélyek. Abszolút etikátlan megoldás, hogy egy teljesen ép, egészséges embert csonkoljanak csak azért, mert feltételezik, hogy a jövőben beteg lesz. Példaként említhetem, hogy amennyiben mondjuk egy ötven éves embernél arterioszklerózist vagyis érelmeszesedést fedeznek fel, levágják a lábát, nehogy nyolcvan éves korára elüszkösödjön. Felfoghatatlan, hogy ezt megtették.” Az elmúlt évtizedekben sokat fejlődött az orvosi tudás, az orvosi eszközök és a gyógyszerek, a betegirányítás, de lehetne még sorolni. Mindezek együttesen mennyivel hosszabbították meg az onkológiai és hematológiai daganatos betegek életét? A rák gyűjtőfogalom, legalább 230 féle betegség gyűjtőneve – válaszolt a napidoktor.hu kérdésére Kásler Miklós -, de ha szervi lokalizációról beszélünk, akkor már pontosabb képet tudunk adni. Például az emlőrák esetében tíz évvel ezelőtt a túlélési arány 50 százalék alatt volt, ma pedig – minden szövettani típust, minden stádiumot figyelembe véve – 71 százalék. Tehát minimálisan húsz százalékkal nőtt az eredményes orvosi beavatkozások aránya. Alapvetően megváltozott a hererákos betegek gyógyulási esélye is, hiszen ma már 80 százalék fölött van a gyógyultak aránya, ugyanezt lehet elmondani a limfómákról is, pedig 10-15 évvel ezelőtt még végzetes betegségnek bizonyultak. Nagyon sok pozitív változás van a többi szerv daganatos betegségeinek gyógyításában is, de kiemelném a nyak és a fej tumorainak egyre eredményesebb kezelését. A daganatos megbetegedések 30 százalékának nem lenne szabad előfordulnia, egyharmaduk, a megbetegedettek fele teljesen meggyógyul, a betegek egyharmadának élettartama pedig évekkel, évtizedekkel meghosszabbítható a korszerű kezelésekkel. Az orvosi tudás, az orvosi eszközök és a gyógyszerek „háromszögben” az elmúlt évtizedekben melyik terület fejlődött a legtöbbet? Az orvosi ismeretek exponenciálisan nőttek, talán nem túlzás, ha azt a szót használom, hogy robbanásszerűen. Ebben nagy szerepe van a specializálódásnak, mert mondjuk húsz évvel ezelőtt egy orvos diagnosztizálta a beteget, majd meghatározta a gyógykezelését. Ma az egyes részterületekre specializálódott orvosok onkológiai teamet alkotva diagnosztizálják a betegséget, és meghatároznak mindent a gyógykezeléssel kapcsolatban. Vagyis sok orvos teszi hozzá a saját tudását a beteg gyógyításához. Ilyen teamben részt vesz diagnosztikai szakember, sugárterapeuta, szövettanász, labor szakorvos, a gyógyszeres kezelést irányító orvos és sebész szakorvos is. Az európai rákstatisztikák több mutatójában is sajnos az élmezőnybe tartozik Magyarország. Ebben nagy szerepe van annak, hogy hazánkban nem kellő súlyú a megelőzés kultúrája. Ennek megváltoztatása kinek a feladata? Azt lehet mondani, hogy a daganatok elleni küzdelem az egész társadalom feladata, de meg van benne mindenkinek a saját szerepe is. Kiemelkedően fontos a törvényhozás felelőssége, hiszen lehetősége van a környezetünkben lévő rákkeltő tényezők minimalizálására. Nagyon fontos, hogy az iskolák környezettudatos életvitelre neveljék a gyerekeket. Az orvosnak, aki közvetlen kapcsolatban van a betegekkel, módja van közhasznú ismeretek átadására; az újságíróknak, akik a legszélesebb rétegeket tudják elérni. Külön ki kell emelni a betegszervezetek felvilágosító munkáját. Vagyis nagyon sok mindenkinek van és lehet szerepe ezen a téren, gondoljunk a szűrések megszervezésére és népszerűsítésére is. Mindezeket szisztematikusan próbáljuk mozgatni, több-kevesebb sikerrel. A közelmúltban járta be a világsajtót, miszerint Angelina Jolie genetikai okokból eltávolíttatta melleit. Ez a megoldás lehet a megelőzés általános formája? Úgy 10-15 évvel ezelőtt orvosi körökben zajlott erről vita, de mára egyértelmű a válasz: teljesen elhibázott megoldás! Ugyanis egyáltalán nem törvényszerű, hogy öröklődés következtében alakul ki a mellrák, sőt azt lehet mondani, hogy az esetek kis százalékában alakul ki ilyen formán. Vagyis a veszélyeztetetteket lehet a szokásosnál gyakrabban vizsgálni, lehet kontrollálni a rák kialakulását és korai stádiumban rendkívül jók a gyógyulási esélyek. Már említettem, hogy Magyarországon 70 százalék körül van a teljes gyógyulási arány, beleértve a kifekélyesedő, áttételeket adó eseteket is. Visszatérve Angelina Joliera, abszolút etikátlan megoldás, hogy egy teljesen ép, egészséges embert csonkoljanak csak azért, mert feltételezik, hogy a jövőben beteg lesz. Példaként említhetem, hogy amennyiben mondjuk egy ötven éves embernél arterioszklerózist vagyis érelmeszesedést fedeznek fel, levágják a lábát, nehogy nyolcvan éves korára elüszkösödjön. Felfoghatatlan, hogy ezt megtették. Milyen gyakorisággal ajánlott rákszűrésen részt venni? Mindegyik szervi lokalizációnál más és más, országonként és betegségtípusonként is van eltérés, általában 2-4-5 év, ugyanis a daganat kifejlődésének is van időintervalluma. Magyarországon három év a szokásos szűrési gyakoriság, az átfedések miatt szinte biztosan el lehet kapni a daganatot korai fázisban. Magyarországon népességszintű szűrés három területen folyik: a méhnyakrák, a vastag-és végbélrák, valamint az emlőrák esetében. Az összes többi szerv vizsgálata is célszerű, de népességszinten nem valósítható meg. Példaképpen: a gégerák első stádiumában elkezdett kezelés 95 százalékban eredményes, a negyedik stádiumban ez a szám viszont már csak 25-30 százalék. Tehát az időfaktor nagyon lényeges. Az ön szakterületén marad-e megfelelő ellátás nélkül gazdasági okokból kezelésre szoruló beteg? A leghatározottabban kijelenthetem, hogy Magyarországon minden olyan, evidencián alapuló gyógykezelési forma általánosan rendelkezésre áll, amely a betegek ellátásához szükséges. A nehézségek más jellegűek: főleg szervezési, betegirányítási problémák léteznek, bár a tendencia javuló. Rendkívül lényeges a betegutak lerövidítése, vagyis az, hogy minél gyorsabban jusson a beteg országos vagy regionális onkológiai centrumba, szakképzett személyzet felügyelete alá. Forrás:
