Online portré – Dr. Markovich György

Új sorozatunk a magyar egészségügy jobbításában érdekelt és azért kiemelkedő felelősséget érző szakembereket mutat be, akiknek a mindennapi munkája meghatározó az ágazat és a szakterület fejlődése szempontjából. Gondolkodásuk, véleményük és példamutató tevékenységük figyelemre méltó, előre mutató és megfontolásra érdemes.

napidoktor.hu: Az Astellas Pharma Europe a világ 20 legnagyobb gyógyszeripari vállalata közé tartozó, 15 ezer főt foglalkoztató Astellas Pharma Inc. leányvállalata. Európa évek óta válságban, lakói egyre türelmetlenebbek és sokak szerint betegebbek is.  Mit tehet a kilábalásért, a gyógyulásért a gyógyszeripar, amely innovatív megoldásairól, kiemelkedő kutatási potenciáljáról és a jövő iránti felelősségéről közismert?
Dr. Markovich György: Az európai társadalmak évtizedek óta valóban az öregedés jeleit mutatják. Ezekben az országokban egyre több az idős ember és egyre jobban szűkül a keresőképesek köre. Ha ehhez hozzávesszük, hogy az orvostudomány és a technika fejlődésének köszönhetően a múlt század elejétől az emberi életkor várható felső határa jelentősen megnövekedett, érzékelhető, hogy Európa óriási kihívásokkal küzd. Ezek közül talán az egyik legnagyobb éppen a fenntartható és hatékony egészségügy megteremtésével kapcsolatos, amelyre kizárólag a társadalom, a gazdaság és a politika szoros együttműködésével lehet érdemi megoldást kitalálni. Meggyőződésem, hogy az egészségügyet érintő, jelenleg zajló demográfiai, társadalmi folyamatokra adható válaszoknak a gyógyszeripar a világon mindenütt csak egy részét, szűk szeletét képes önmaga kidolgozni.

Az természetes, hogy a nemzetközi szintű kutatások, fejlesztések fókuszában ma is leginkább olyan a betegségcsoportok vannak, amelyeknél mindeddig nem sikerült megnyugtató megoldásokat találni. Az Astellas Pharma saját innovációival – számos más terület mellett – ma leginkább a daganatos és a különböző időskori neuropathiás megbetegedések csoportjára helyezi a fő hangsúlyt. A laikusok talán kevésbé tudják, hogy minden egyes hatóanyag, molekula kifejlesztése mögött minden esetben egy rendkívül szigorú procedúra szerint zajló, hosszú éveket és hihetetlen nagyságrendű költséget felemésztő kutatás áll.

Mire egy ilyen fejlesztés eredménye humán területen alkalmazható készítménnyé válik, akár egy évtized is eltelik. Meggyőződésem, hogy a gyógyszeripar igazi felelőssége – hazánkban és a nagyvilágban egyaránt – a jövőbe mutató, megfelelő hangsúlyok és irányok megválasztásában, a folyamatos innovációban, valamint a kifejlesztett termékek biztonságos és minőségi gyártásában áll.

napidoktor.hu: Az Astellas Pharma Kft. a magyar gyógyszerpiac meghatározó szereplője. Hogyan látja a magyar egészségügy állapotát napjainkban?

Dr. Markovich György: Manapság gyakorta halljuk, hogy nyugati szomszédainknál mennyivel jobb az egészségügyi ellátás, mint nálunk. Ha igazán őszinték akarunk lenni, be kell látnunk, hogy az ország jelenlegi gazdasági állapotában, a jelenlegi GDP-vel a magyar egészségügy egyszerűen képtelen olyan színvonalat biztosítani, mint amilyennel például Ausztriában találkozhatunk.

Látni kell azt is, hogy az egészségügyi ágazat még ma is súlyos szervezettségi, strukturális kihívásokkal küzd. Bár az utóbbi években e téren kétségtelenül sok pozitív változás történt, a racionalitásokhoz igazodó, kiegyensúlyozottan és hatékonyan működő egészségügy megteremtéséhez vélhetően még több idő szükséges. Számomra a remény legfőbb zálogát az áldozatkész, a szakmájukat szerető és hivatásként megélő orvosok és egészségügyi szakdolgozók heroikus munkája, napi helytállása jelenti, mert nekik köszönhető leginkább, hogy a rendszer egyáltalán működik. Mindnyájukra büszke vagyok, és nagy örömmel tölt el, amikor néhányukkal napi munkám során, vagy éppen egy-egy elismerés átadása kapcsán kezet foghatok.

napidoktor.hu: Európában az Astellas főbb erősségei a szervátültetés, az urológia, a bőrgyógyászat, valamint a fertőzés elleni gyógyszerek és a fájdalomcsillapítók terápiás területein érvényesülnek. Melyek az idei esztendő leginkább figyelemre méltó törekvései?

Dr. Markovich György: Az utóbbi években az Astellas Pharma kutatási projektjei elsősorban a daganatos betegségekre, a szervátültetésre, valamint a súlyos bakteriális és gombás fertőzések kezelésére fókuszáltak. Olyan, korábban nem ismert megoldásokat keresünk, amelyek révén a betegséggel küzdők számára nem csak az emberi élet évekkel történő meghosszabbítására, hanem a gyógyszeres kezelés mellett a jó minőségű, élhető életre is lehetőség nyílik. Az elmúlt évek sikeres innovációinak köszönhetően idén több új készítményünk piacra lépése is megtörténik, elsősorban az onkológia és az anti-infektív területeket érintően.

napidoktor.hu: Várható a közeljövőben olyan áttörés, amely a cég pozícióját a világ legjobb innovatív vállalatai körében markánsan megerősíti?

Dr. Markovich György: Egy új gyógyszer hatóanyagának, molekulájának kifejlesztése manapság több százmillió, vagy akár egymilliárd dollárba is belekerülhet. Ez óriási összeg, hatalmas befektetés, amelyet csak a nemzetközi szinten is markánsan jelenlevő, tőkeerős cégek tudnak finanszírozni. Az Astellas Pharma a jövő gyógyszereinek kutatása terén, adottságainál, piaci helyzeténél és súlyánál fogva, egy-egy fókuszterületet kijelölve maga is komoly erőforrásokat biztosít. Eredményei alapján e tekintetben már ma is a világ élvonalához tartozik.

napidoktor.hu: Közismert az Astellas társadalmi felelősségvállalása. Magyarországon a minőségi gyógyítást, a kiváló orvosok és egészségügyi szakdolgozók megbecsülését helyezték előtérbe. Bevált ez az erkölcsi alapon működő motivációs módszer?

Dr. Markovich György: Az Astellas-díj alapításával nem az orvosokat és az egészségügyi dolgozókat szerettük volna valamilyen nagyobb, még látványosabb teljesítményre bírni. Úgy gondoljuk, hogy az egészségügyben naponta történnek olyan pozitív esetek, emberségről, elkötelezettségről, hivatás- és emberszeretetről, valamint példaértékű orvos-beteg együttműködésről szóló történetek, amelyek ugyan jelen vannak, de mégsem figyelünk rájuk eléggé. Amikor az orvos emberséges volt egy kezelés során, amikor a nővér figyelmessége megkönnyítette és megszépítette egy beteg kórházban töltött idejét, a jó megtapasztalása természetesnek tűnik.

Az ilyen esetek többnyire nem jutnak el a barátokhoz, ismerősökhöz sem. Ugyanakkor, ha valami váratlan gond, baj éri a beteget és az ellátás során hibákkal találkozik, annak pillanatok alatt óriási nyilvánossága lesz. Ilyenkor mintha elégtételt vennénk a megélt sérelmekért. Tapasztalatból tudjuk és látjuk, hogy bizony a sokszorosan túlterhelt, egyszerre számtalan problémával küzdő egészségügyben naponta fordulnak elő problémák, beteg és orvos számára egyaránt méltatlan helyzetek. Mégis azt gondoljuk, hogy az orvos-beteg kapcsolatba vetett hit és bizalom helyreállítására nagy szükség van. Ha a beteg nem bízik az orvosában, a szükséges vizsgálatok, a diagnózis és a kezelés lépéseiben is nehéz közös nevezőt találni. A súlyosabb eseteknél persze mindennek még nagyobb tétje van, hisz az orvos által elrendelt kezelés, gyógyszerszedés előírt rendjének betartása akár életet is menthet.

Fontos, hogy az elődeink idejében meglévő bizalom visszatérhessen az egészségügyi rendszerbe, ehhez pedig pozitív esetek és történetek kellenek. Az Astellas-díj és a hozzá kötődő pályázatok (Az év orvosa, Az év egészségügyi szakdolgozója, Média az Orvosokért Pályázat, Astellas Gyermekrajz Pályázat) legfőbb célja ezért az emberi és szakmai szempontból kiemelkedő orvosi és szakdolgozói teljesítmények nyilvános elismerése. Persze mindez nem működhetne olyan társadalmi és szakmai összefogás nélkül, amely az Astellas-pályázatokat évről-évre körülveszi és aktívan támogatja.

Illendő, hogy itt is köszönetet mondjak a médiának azért a megkülönböztetett figyelemért, amely a betegek és a szakma által elismert, nagyszerű orvosokat és szakdolgozókat évről-évre kíséri. Hiszünk benne, hogy a cikkekben, híradásokban bemutatott nagyszerű teljesítmények egyre többek számára teremtik meg ismeretlenül is az orvos-beteg bizalom alapját, s hogy az idén hét esztendős Astellas-díj valamennyi arra érdemes szakember számára méltó elismerést, a napi munkához pedig jelentős motivációt hoz.

napidoktor.hu: Mit gondol a nemzeti egészségmegőrzésről, egészségvédelemről? Milyen lépéseket tartana fontosnak és időszerűnek e téren?

Dr. Markovich György: Ha egy nemzet egészségmegőrzéséről, egészségvédelméről van szó, meggyőződésem, hogy az oda vezető út első, legalsó szintjén – már kora gyermekkortól kezdődően – a lakosság egészségtudatosságra való nevelése, a betegségek tudatos megelőzése áll; itt dől el a legtöbb dolog. A következő lépcsőfokot a rendszeres önvizsgálat és a korai felismerés általánossá tétele, valamint a betegségre utaló tünetek észlelésekor aktuálissá váló helyes gyakorlat társadalmi gyakorlatának kialakítása és hatékony működtetése jelenti. Ez persze komoly szemléletformálást is jelent.

Ha a korai diagnosztika, a megelőzés megfelelő hangsúlyt kap egy társadalom egészségügyi gyakorlatában, akkor a gyógyulás és az egészségmegőrzés esélye is sokkal nagyobb. Az egészségmegőrzés harmadik szintjén már a kialakult betegségek kezeléséről, gyógyításáról beszélünk. Itt is rendkívül fontos az időtényező: minél hamarabb kerül a beteg az orvos látóterébe és kezdődik el a gyógyszeres kezelés, az annál eredményesebb lehet. Meggyőződésem, hogy az egészségügyben jelenleg zajló strukturális átalakításnak mielőbb ki kell futnia, hogy azt követően egy stabil, szakmailag is vállalható, hosszútávon is működőképes rendszer zavartalanul működhessen.

A kórházakban, klinikákon, rendelőintézetekben és egyéb gyógyító intézményekben dolgozók számára ma talán a kiszámíthatóság a legfontosabb, amit aztán a pénzügyi és erkölcsi megbecsülésnek egyaránt követnie kell. Mindnyájan tudjuk, hogy nagyszerű orvosaink és egészségügyi szakdolgozóink vannak. Az ő munkájuk, elhivatottságuk és áldozatvállalásuk mindig is kulcs lesz a hazai egészségügy sikerét illetően.

napidoktor.hu: Magánemberként és üzletemberként is fegyelmezetten éli az életét. Szereti a sportot és a zenét. Melyek a legfontosabb alappillérek, amelyek jellemzik az életét?

Dr. Markovich György: A család és a munka egyensúlyára életem minden szakaszában igyekeztem figyelni. Ez persze – jobbára családom rovására – nem mindig sikerült elég jól. A belső értékek vonatkozásában a hitelesség a legfontosabb számomra. Meggyőződésem, hogy aki hosszú távon gondolkodik – legyen szó magán, vagy éppen üzleti életről -, annak minden körülmények között hitelesnek kell maradnia. Hasonlóan fontos számomra a mindennapokban megélt társadalmi szerepvállalás. Az ilyen igyekezet ma már bizonyára sokak számára álságosnak, felfújt lufinak tűnik, amit – őszintén szólva – nem is csodálok. Sok rossz, kifejezetten negatív példát ismertünk meg az elmúlt évek során. Én mégis őszintén hiszek a belülről fakadó nemes törekvések létjogosultságában és erejében.

Magánemberként a csapatsportok, azon belül pedig a labdajátékok rajongója vagyok. Ha tehetem, szívesen megyek el egy-egy mérkőzést megnézni, a teniszt, az úszást, a biciklizést magam is rendszeresen űzöm. Meggyőződésem, hogy a napi tíz, olykor tizenkét órányi munkát, illetve az azzal járó szellemi és fizikai megterhelést hosszú távon csakis rendszeres sportolással lehet eredményesen kezelni. A muzsika terén a komolyzene és a jazz áll hozzám legközelebb. Legszívesebben Beethoven és Mahler darabokat hallgatok, a sok kitűnő jazz zenész közül pedig Snétberger Ferenc a kedvencem. A zene szeretete nálam hosszú évek óta a mecénás szereppel is összefonódik, a Fesztiválzenekar lelkes támogatója vagyok. Könyvélményeim főleg a krimi, a történelmi regények és az önéletrajzok műfajához kötődnek. Ha egyszer nekem kellene másoknak kedvencet ajánlani, biztos, hogy Peter Marshall: Nincs helyed a temetőben című művét választanám.

napidoktor.hu: Vannak-e igazi példaképei, akiknek személyisége, életútja meghatározó az Ön számára?

Dr. Markovich György: Szerencsés ember vagyok, mert pályafutásom során szinte kizárólag olyan főnökeim voltak, akik az adott szakma igen kiváló és meghatározó személyiségeiként tevékenykedtek. Velük kapcsolatban bennem mindig ott volt a késztetés, hogy fölnézzek rájuk. Fontosak számomra az ikonok és ezért nagyon nem szeretem korunk bálványdöntögetését, amikor a példaképek és egyezményesen tiszteletben tartott szabályok, korlátok mind eltűnnek.

Úgy gondolom, hogy ha jó vezető akarok lenni, akkor nekem is példát kell mutatnom. Amikor még kutatóként dolgoztam, az első nagy példaképem Szentirmai Attila volt, aki később debreceni professzor lett. Emberileg, szakmailag egyaránt sokat köszönhettem neki. Az elődök közül a legnagyobb hatást nagypapám és édesapám tették rám akik, közéletileg és szakmailag is rendkívül kiváló, tisztelhető emberek voltak.

Persze, most is vannak olyanok a környezetemben, akikre példaképként tekintek. Ilyen például Dr. Sótonyi Péter professzor úr, az MTA rendes tagja, a Semmelweis Egyetem tanára, aki az Astellas-díj – Az év orvosa pályázat fővédnökségét két esztendőn át örömmel vállalta. A vele való kapcsolatra őszintén büszke vagyok.

napidoktor.hu: Ön tizenhat éve áll a nemzetközi vállalat magyarországi divíziójának az élén. Mire a legbüszkébb és miben a legtüremetlenebb?

Dr. Markovich György: Szakemberként és vezetőként természetesen sok büszke pillanatot őrzök. Ezek leginkább kollégáim nagyszerű teljesítményéhez, a közös sikerhez kapcsolódnak. Különösen kedves elismerés számomra, hogy 2010-ben egy vállalaton belüli nemes versengésben elnyertük a „Legjobb Európai Leányvállalat” megtisztelő címet, transzplantációs kategóriában pedig kétszer is mi lettünk a legjobbak. Igazi büszkeség számomra, hogy a magyarországi Astellas Pharma kötelékébe sikerült olyan remek munkatársakat találni, akikkel hosszú távon is együtt tudunk együtt tervezni, dolgozni. Munkájuknak, elhivatottságuknak köszönhető, hogy az Astellas Pharma az elmúlt nyolc év során a hazai gyógyszerpiac egyik meghatározó szereplője lett.

Azt hiszem, egy vezetőben mindig ott van az egészséges türelmetlenség a jövő sikereit illetően. Így van ez velem is. Munkatársaimmal együtt azon dolgozunk, hogy a ma még megoldatlan területeken is sikerüljön olyan új gyógyszereket kifejlesztenünk és piacra vinnünk, amelyekkel sok beteg gyógyulását és életminőségük tartós javítását tudjuk elősegíteni.

Kisgyermekkorom orvos családban, sok szeretettel, zenével és könyvvel körülvéve telt. Majd következtek a gimnáziumi évek a Temesvári Pelbárt Ferences Gimnáziumban. Példakép tanárokkal, szabályozott, de motiváló környezetben, ahol egy életre szóló „csomagot” kaptunk. Ma már csak jó sztori, hogy az orvoskari szóbeli felvételim évről-évre azzal a kérdéssel kezdődött: „Mondja el nekünk Markovich elvtárs, mit gondol, hogy néz ki a Jóisten?” Néhány ilyen próbálkozás után végül a gyógyszerészkaron kötöttem ki. Szakmai pályafutásomat mikrobiológusként, biokémikusként kezdtem. Először Budapesten a Gyógyszerkutató Intézetben, majd később a bonni egyetemen dolgoztam. Később egy nehéz döntést kellett meghoznom, a kutatás helyett a gyógyszermarketinget választottam. Ennek most már lassan 30 éve. Jó döntés volt, sosem bántam meg. Az első ilyen jellegű munkahelyem a svájci Sandoz Pharma AG volt, ahol nagyszerű környezetben, kiváló szakemberektől, sokat tanulhattam. Az akkori vezetőimre, kollégáimra ma is különös hálával gondolok. Nagy ugrást jelentett, amikor tizenhat évvel ezelőtt a japán Yamanouchi cég magyarországi leányvállalatának ügyvezetője lettem. 2005-ben a Yamanouchi és a Fujisawa gyógyszeripari vállalatok nemzetközi szintű egyesülésével – Astellas Pharma Inc. néven – egy új, multinacionális vállalkozás jött létre. Komoly elismerést jelentett, hogy a hazai cég vezetését a nemzetközi menedzsment rám bízta. Munkánk az elmúlt évek során a nemzetközi cégen belül és azon kívül egyaránt számos kimagasló eredményt és elismerést hozott. Az egyik legfontosabb ezek közül számomra az Astellas-díj 2006-os megalapítása és széles körű elismerése lett. E díjjal – egyre szélesebb társadalmi és szakmai összefogással – évről-évre a legkiválóbb hazai orvosok és egészségügyi szakdolgozók emberi és szakmai teljesítményét ismerjük el azóta is. Feleségem, Anikó is gyógyszerész, kisfiunkat, Pétert közösen neveljük. Előző házasságomból született két kislányom Krisztina és Kata, ők már önálló életet élnek. Szabadidőmben szívesen olvasok, vagy éppen zenét hallgatok. Leginkább a jazz- és komolyzenét szeretem. Kondíciómat teniszezéssel, úszással és kerékpározással igyekszem szinten tartani.

G. Németh György főszerkesztő

Forrás: