A pihenésnek 7 típusa létezik az alváson kívül – Melyikre van leginkább szüksége? 2022-06-19 Alvás, Blog Megosztás: Tweet Amikor először hallottuk Dr. Saundra Dalton-Smith elméletét a pihenésről, az feloldott valamit. Végre volt magyarázat arra, hogy miért érezhetjük magunkat napok vagy hetek pihentető alvása után is ugyanolyan kiégettnek, mint korábban. Vagy hogy még a legfáradtabbak vagyunk, de egy önkéntes munkával töltött délután miért tűnhet sokkal pihentetőbbnek, mint egy szundikálás. A Szent pihenés, angolul Sacred Rest: Recover Your Life, Renew Your Energy, Restore Your Sanity című könyvében Dalton – Smith bemutatja azt az elképzelést, hogy mindannyiunknak hét különböző típusú pihenésre van szüksége ahhoz, hogy a teljes életet és teljes önmagunkat érezzük. És hogy a kiégés ellenszere nem csupán, mondjuk, egy nyaralás – hanem a legjobban szükséges pihenés típusainak azonosítása, és apró napi stratégiák alkalmazása ezek pótlására. Dr. Saundra Dalton-Smith belgyógyász és a munka és a magánélet integrációjának kutatója. A Sacred Rest (Szent pihenés) című könyv szerzője és a Restorasis, a munkahelyi jólét helyreállításának szentelt szakmai fejlesztési ügynökség alapítója. Az alábbiakban a saját szavaival magyarázza el a 7 pihenés fajtát. Okleveles belgyógyász vagyok, aki körülbelül tíz évvel ezelőtt teljesen kiégett. Akkoriban két kisgyermekem volt, és teljes munkaidős orvosi praxisom, és aktívan írtam és kutattam. Eljutottam oda, hogy az életemnek nem voltak határai. Csak mentem, mentem, mentem, megállás nélkül. Ez a kiégési időszak vezetett el ahhoz a ponthoz, amikor felismertem, hogy az egészségügy rosszul készített fel arra, hogy magamon is tudjak segíteni, amikor a kimerültség ezen pontjára jutottam. Az egyetlen kutatás, amit találtam, arról szólt, hogy jobb alvásminőségre és több alvásra van szükség, és hogy mindenki mennyire alváshiányos. Így egy ideig erre koncentráltam. Sok időt töltöttem kutatással és az alvás vizsgálatával, és azzal, hogy hogyan javíthatnám annak minőségét. Foto:123rf.com Eljutottam arra a pontra, amikor már nyolc-kilenc órát aludtam, nagyon mély, nagyon jó alvást produkálva, és mégis teljesen kimerülten ébredtem. És ekkor kezdett megvilágosodni előttem, hogy valami nagyon hiányzik. Semmilyen egészségügyi problémám nem volt. Elvégeztem a tesztek sorozatát, amelyeket minden orvos elvégezhet a fáradtság felmérésére, és fizikailag semmi bajom nem volt. Valami több volt ennél. Ekkor kezdtem el megvizsgálni, hogyan értékeljük a fáradtságot. Hogyan értékeljük a kimerültséget? Mert orvosként, ha valaki besétál a rendelőmbe, és azt mondja: “Hé doki, fájdalmaim vannak”, azzal nem tudok mit kezdeni. Ez annyira homályos és nem specifikus. Azt sem tudom, hol kezdjem el a diagnózist, vagy hogyan kezeljem. De a következőket csináltam. A legtöbb páciensem is ezt tette, amikor bejött és azt mondta: “Fáradt vagyok.” Nem volt specifikus. Nem adtak irányt. Elkezdtem feltenni magamnak a kérdést: Milyen kimerült vagyok? Milyen fáradtságot érzek ma? Elkezdtem ezt megkérdezni a betegeimtől is, valahányszor azt mondták, hogy fáradtak. A fáradtság hét területe, amelyről a Sacred Rest című könyvemben írok, az a hét terület, amelyről a pácienseim következetesen beszéltek. Ezek a témák általánosak voltak nagyon sok, különböző munkakörben dolgozó betegnél. Foto:123rf.com A munka és a magánélet egyensúlya téves kifejezés, mert senki sem akarja, hogy a munka a mérleg egyik oldalán legyen, az élet pedig a másik oldalon – ebben a forgatókönyvben, ha az egyik területen sikeres vagy, akkor a másikon kudarcot vallasz. Ezt senki sem akarja. Mi a munka és a magánélet integrációját akarjuk. A munka és a magánélet harmóniáját akarjuk. Azt akarjuk, hogy a kettőnek legyen egy hullámvölgye, hogy mindkettő sikeres és virágzó legyen. Ezért több mint tíz éven át kutattam és vizsgáltam a pihenés különböző típusait, és leszűkítettem azokat a legfontosabbakra, amelyekről úgy éreztem, hogy a legtöbb embernek hiányzik, és amelyekkel tisztában kell lennie ahhoz, hogy a személyes és szakmai legjobb formáját hozza. A pihenés hét különböző típusa létezik: fizikai, mentális, spirituális, érzelmi, szociális, érzékszervi és kreatív. Mindegyik pihenéstípusnak megvannak a maga jellemzői, amelyek megmutatkoznak, ha hiányt szenvedünk. 1. Fizikai pihenésA fizikai pihenésnek két összetevője van. Van az aktív összetevője és egy passzív összetevője. A passzív olyan dolgok, mint az alvás és a szunyókálás. Jó minőségű alvásra szükségünk van. A fizikai pihenés azonban olyan aktív dolgokat is magában foglal, mint a jóga, a nyújtás, a habhenger használata, a masszázs, és annak biztosítása, hogy a munkahelyi ergonómia ne legyen mérgező a szervezet számára. Az aktív fizikai pihenés hiányának jelei lehetnek a testfájdalmak és a fájdalom. Ez lehet a lába és a lábfejének a duzzanata, miután hosszú ideig ült az íróasztalánál; lehet hát vagy csípőfájdalom is. Foto:123rf.com 2. Szellemi pihenésAkinek mentális pihenéshiánya van, előfordulhat, hogy este lefekszik aludni, és az agya száguld, kattog, nem tudja lecsendesíteni és elaludni. Egy másik példa az a személy, aki bemegy az élelmiszerboltba, és megpróbál emlékezni arra a három tételre, amiért bement oda, és úgy tűnik, nem tudja felidézni az információt. A koncentrációval és a felidézéssel küszködik, és nem a nyolcvanas éveiben jár, tehát nem olyasvalaki, akiről azt gondoljuk, hogy demenciában szenved. Harmincas éveikben járó embereket látunk, akik nem tudnak három dologra emlékezni néhány percnél tovább, mert az agyuk túlterhelt. Nem képesek megtartani az információkat. Foto:123rf.com 3. Szociális pihenésA szociális pihenés az a pihenés, amit az energiát adó emberek körül tapasztalunk. A legtöbben az időnk nagy részét olyan emberekkel töltjük, akik a mi szociális energiáinkból merítenek. Nem mintha negatív emberek lennének, de negatívan húznak le az energiánkból, legyen szó a házastársunkról, a gyerekeinkről, a munkatársainkról, az ügyfeleinkről – nekik szükségük van dolgokra tőlünk. Ők ebből a szociális energiából húznak le. Akkor tudjuk, hogy ezt érezzük, ha azon kapjuk magunkat, hogy azt mondod: “Kaphatnék egy percet magamra?”. Amikor úgy érzi, hogy mindenki elveszi, és soha nem érzi, hogy bárki is öntene önbe, vagy hogy bárki is hozzájárulna az ön életéhez. A szociális pihenés értékelésének egyik módja, ha végiggondolja az összes kapcsolatát. Mindig ön az, aki hozzáad mások életéhez? Olyan emberekkel tölt időt, akiknek nincs szükségük semmire öntől, ahol csak élvezik egymás társaságát és egymás jelenlétét? Ez az, amire vágyunk az életünkben: olyan emberek, akikkel egyszerűen csak élvezzük az együtt töltött időt. A gyerekeink és a házastársunk is része lehet a szociális pihenésnek, de tisztában kell lenni a kapcsolat dinamikájával, hogy ón ne töltse minden idejét azzal, hogy minden energiáját beléjük öli. Hagyja, hogy ők öntsék vissza az energiát önbe. Foto:pixabay.com 4. Lelki pihenésA lelki pihenés igénye az ember saját hitrendszerétől függően változik. Ennek legmélyén ott van az az igény, ami mindannyiunkban megvan, hogy érezzük, hogy tartozunk valahová – az az igény, amit a munkánkkal és a nagyobb jóhoz való hozzájárulásunkkal kapcsolatban érzünk. Szükségünk van arra, hogy úgy érezzük, hogy adunk valamit az emberiségnek. Aki esetleg lelki pihenéshiányban szenved, az olyan, aki a fizetésért megy dolgozni, de úgy érzi: “Amit csinálok, az nem igazán számít. Amit teszek, az senkinek sem használ. Akár teszem vagy nem teszem, akár kiválóan teszem vagy nem, az nem fog változtatni semmin”. Ha úgy érzi, hogy a munkájának nincs értelme, akkor kiégést tapasztal. Találja meg a módját, hogy kapcsolódjon a a hasznosság utáni vágyhoz, akár egy közösségen keresztül, akár egy olyan munkán keresztül, ahol úgy érzi, hogy számít, amit csinál. Mindannyiunkban megvan az az igény, hogy úgy érezzük, hogy tartozunk valahová, és hogy hozzájárulunk a jóhoz. 5. Érzéki pihenésFüggetlenül attól, hogy tudatosan tudatában van-e az önt körülvevő érzékszervi inputoknak, a teste és a tudatalatti énje reagálni fog rájuk. Ez az érzékszervi input lehet a háttérben csörgő telefonok hangja, a számítógép fénye, a gyerekek játéka, miközben otthon, az íróasztalánál ül, a telefonjánn vagy az e-mailjein megszólaló értesítések, vagy akár a Zoom-híváson résztvevők vizuális háttere. Mindezek az érzékszervi bemenetek idővel szenzoros túlterhelési szindróma kialakulásához vezethetnek. A legtöbbünk első számú reakciója az érzékszervi túlterhelésre az ingerültség, izgatottság, düh vagy harag. És így az érzékszervi pihenési deficittel rendelkező emberek azt tapasztalhatják, hogy a nap elején jól érzik magukat, és nem értik, hogy a nap végére miért olyan izgatottak vagy ingerlékenyek. Fotó: 123rf.com 6. Érzelmi pihenésAz érzelmi pihenés kifejezetten arra a pihenésre utal, amit akkor tapasztalunk, amikor úgy érezzük, hogy őszinték lehetünk és megoszthatjuk az érzéseinket. Sokan elég sok érzelmi problémát hordozunk magunkban, azáltal, hogy nem osztjuk meg az emberekkel, amit érzünk. Lehet, hogy azért hordozzuk, mert nem akarjuk megosztani a gyerekeinkkel, hogy milyen rosszul állnak a dolgok a világjárvány miatt, és hogy ez hogyan hat a pénzügyeinkre. Lehet azért, mert vezető beosztásban vagyunk, és el kellett bocsátanunk alkalmazottakat, vagy minket bocsátottak el, de nem tudtuk kimutatni az érzéseinket, mert azt akartuk, hogy a környezetünk úgy érezze, minden rendben van, megoldunk mindent. Sokszor előfordul, hogy nehéz érzelmeket hordozunk, és elrejtjük anélkül, hogy lehetőséget adnánk arra, hogy kifejezzük és meggyógyuljanak azáltal, hogy felfedjük őket. Az érzelmi pihenőhiány tünetei közé tartozik az az érzés, hogy mindig kordában kell tartanod az érzelmeidet, hogy soha nincs szabadságod arra, hogy igazán hitelesen kifejezd, amit érzel. 7. Kreatív pihenésA kreatív pihenés tehát az a pihenés, amit akkor élünk át, amikor megengedjük magunknak, hogy értékeljük a szépséget bármilyen formában. Legyen az a természeti szépség, mint az óceánok, a hegyek és a fák, vagy a teremtett szépség, mint a művészet, a zene és a tánc. Fotó: 123rf.com Azt, hogy ezen a területen hiányérzetünk van, onnan tudhatjuk meg, hogy nehezen vagyunk innovatívak. Amikor azt érzi, hogy nehezen tud ötletelni, amikor a problémamegoldás nehezére esik. A kreativitás több mint művészet; ez az innováció bármely fajtája. Sok ember a világjárvány során túlzottan sok kreatív energiát használt fel, mert minden, amit eddig ismertünk, megváltozott. Sok problémamegoldásra volt szükség, ami azt jelenti, hogy sok kreatív energiára volt szükség. És a legtöbben, mivel nem tekintjük magunkat kreatívnak, soha nem gondoltunk arra, hogy hogyan tölthetnénk vissza ezt az energiát, miközben elszívtuk. Hol kezdjük?Amikor elkezdtem ezt az utazást, mind a hétféle pihenésre szükségem volt. Ki voltam égve. Kimerültem. Emlékszem, ahogy a házam padlóján feküdtem, és az előszobámban lévő csillárt bámultam, és arra gondoltam: Megvan a ház, megvan a kocsi, megvan a férfi, megvan a gyerek. Felépítettem ezt az életet, amire mindig is vágytam, és utálom. Kívülről nagyon sikeresnek tűnő életet építettem, belülről viszont borzalmas érzés volt benne élni, mert annyira fáradt és kimerült voltam. Mind a hétféle pihenésre szükségem volt. De nem lehet egyszerre megenni az egész elefántot. Egy területtel kell kezdened. Nekem kezdetben az érzelmi pihenésre volt a legnagyobb szükségem. Orvosként a sürgősségin és az intenzív osztályokon dolgoztam – egész nap élet és halál kérdéseivel foglalkoztam, aztán hazamentem, és próbáltam mosolyogni a családomra, de senkivel sem tudtam erről beszélni. Az orvosok és ápolók öngyilkossági aránya az egekbe szökött – a szakmai munka miatt túlzottan nagy mennyiségű érzelmi munkát kell végezniük. És az intenzív osztályon akkor sem fogsz sírásban kitörni, ha akarsz. Mindent magadban tartasz. Arra képeztek ki, hogy elzárkózz. Túlzottan sok érzelmi munkát hordoztam magamban, és érzelmi pihenési hiányom volt, és ezt meg kellett értenem magammal kapcsolatban, hogy felépülhessek belőle, és egy jobb helyre kerülhessek. Így hát ott kezdtem el. Ott kezdtem, ahol a legnagyobb volt a deficit, és ezt ajánlom. A helyreállítási folyamatnak olyannak kell lennie, amit szinte bármikor, sok korlátozás nélkül megtehetsz. Nem kell, hogy három hónapos szabadságot vagy valamilyen nagy, kivett időszakot vegyél ki. Olyan kis dolgok stratégiájára van szükséged, amelyeket már ma megtehetsz, hogy elkezdj jobban érezni magad. Inkább tegyél kis mennyiségű helyreállítást a héten, mint semmit, mert akkor legalább egy kicsit visszaöntöd azokat a vödröket, amelyek kezdtek kimerülni, és nem hagyod, hogy egészen a kiégésig menjenek. Forrás:
