Az eltérő szexuális vágy hogyan változtatja meg a párkapcsolatot?

Nem egyszerű meghatározni és megmagyarázni a csökkenő nemi vágy jelentését a párok közt, mivel el kell fogadni, hogy annak ereje, intenzitása egy idő után egyébként is alábbhagy és megváltozik. Másrészt, nincs két egyforma vérmérséklettel, szexuális igénnyel létező ember.

Olykor viszont valódi csatatérré válhat két ember kapcsolata, ha a szexuális életük és vágyuk nem kiegyensúlyozott, és lényegesen eltérő a libidójuk.

Egyáltalán, mikortól tekintjük veszélynek a hanyatló vonzalmat, ami már tönkreteheti a hétköznapi együttélést is? Mi a teendő akkor, ha a több évtizedes házasságban vagy a néhány esztendeje tartó párkapcsolatban az egyik fél libidója – nemi vágya – olyan mértékben csökken, ami veszélyezteti az összhangot, az egymás mellett maradást?

Egyénenként változik a „forgatókönyv”. Egy jellemző reakció ilyen esetekben az, amikor a férfi vagy épp a nő külső kapcsolatot alakít ki szexuális igényének kielégítésére, amit a másik hallgatólagosan elfogad. Ha tud egyáltalán erről. Ez alkat és személyiség kérdése. A másik iránti tiszteletből, ezt sokan nem teszik meg. Nem ritka azonban, hogy a külvilág felé szépen működő, boldogság látszatát keltő házasságokban, legalább még hárman, de minimum ketten plusz szereplők, akik nem is tudnak egymásról – számol be a WEBBeteg.

Fotó: 123rf.com

Néhány olyan férfival beszélgettem a riport írása előtt, akik nevük elhallgatását és teljes diszkréciót kérve bevallották: párkapcsolatukban a feleség vagy az élettárs csökkent szexuális vágya vagy épp annak teljes megszűnése kasztrációként érinti őket. Férfiasságukban érzik csonkítva magukat, de a biológiai, természetes szükségleteik, igényeik is kielégítetlenül maradnak. Egy érdekes, de nem szokatlan történetet adhatok közre csupán a hallottakból.

– Ha egy férfinak örökké azt mondja a párja, hogy most fáradt, nehéz napja volt, hasogat a feje, aludni vágyik, és még sorolhatnám az ismert kifogásokat, melyek nyilvánvaló diplomatikus visszautasítások, az elgondolkodtató – sorolja az ötvenes éveinek derekán járó diplomás férfi. – Miután kizártam, hogy nincs harmadik fél a kapcsolatban, egy alkalmas pillanatban megkérdeztem a velem egyidős feleségemet, hogy mi olyan taszító bennem. Először mintha nem értette volna a kérdést, mert ő ugyan nem talál visszataszítónak. Rendben, akkor miért nem hajlandó a közös ágyunkban akkor lefeküdni, vagy legalább nem korábban elaludni, amikor összebújhatnánk? A gyerekek felnőttek, nem laknak velünk, nincs zavaró szituáció. Pontos válasz nyolc hét múlva érkezett, addig a terelés, halogatás minden formáját megtapasztalhattam, de hozzá nem érhettem sem az ágyban, sem csak úgy spontán szerelmeskedést kezdeményezve. Próbált kedvesen lerázni és hárítani, de számomra az már idegesítő, megalázó volt.

– Mit lehet tenni, mondani, kérdezni, hogy ne alakuljon ki viszály, veszekedés emiatt? Lehet épp egy olyan szorongástól szeretne a nő is megszabadulni, amit nem tud jól kommunikálni?

– Elhívtam vacsorázni a feleségemet, megadtam a módját a korrekt beszélgetésnek, nem akartam házi papucsban, melegítőnadrágban erről beszélni – feleli beszélgetőtársam. – A hidegzuhany akkor ért, amikor az étteremben azt mondta a párom, hogy végre egy este, amikor nem arról faggatom, miért nem tesz eleget hitvesi kötelezettségének. A döbbenet az volt számomra, hogy ezt komolyan is gondolta. Romantikázni vágyott tét nélkül.

– Épp erről van szó! A nők a lelkük békéje és feszengés nélkül nem tudnak valódi, odaadó partnerré lenni a testi kapcsolatban. Bizonyára vannak, akik igen, vagy színlelnek, netán más okok miatt motiváltak a „kényszeredett” szeretkezésre. Jó érzésű nő nem áruként tekint a testére és a szexuális együttlétre – összegzem véleményemet.

– Bizonyosan így van, a nők lelkiznek, anyáskodnak, simogatnak, kedveskednek, csak úgy hozzánk bújnak, de a férfiak, ha vonzódnak a párjukhoz, erre ösztönösen is, és odaadásból is a testi kapcsolatra asszociálnak, annak a vágyára, beteljesülésére, az adott helyzetben. A „… csak egy kicsit simogassuk egymást, csak masszírozd meg a vállam, vagy cirógatom a hátadat…” játékokat mi másként reagáljuk le. A külső jele is jól látható, ha megkívánjuk a másikat, s onnan nehéz visszafordulni, lefújni a majdnem szeretkezést. Nemcsak fizikai fájdalom, amin végül magunknak kell könnyíteni, de a sorozatos visszautasítás fokozatosan kialakítja az elhidegülést és a kölcsönös esti lámpakapcsolást.

– A vacsoránál mit mondott végül a feleséged? Tudtatok beszélni a gyengülő libidójáról, vagy nem is ez volt az oka a hűvösségének?

– Úgy éreztem, nem mindennap adódik ilyen alkalom, elfoglaltak vagyunk mindketten. Vettem a bátorságot és vacsora után szóba hoztam. Nem kaptam ölelést érte, de végre elmondta, hogy mi az oka a megszűnt nemi vágyának. Azt mondta, amióta beköszöntött a klimaxos állapot az életében, és elmaradt a havi női „baja”, mintha fokozatosan átalakult volna a lényének ez a része, a hormonok vették át a vezető szerepet, így a múló vágy is ennek az eredménye. Nem kívánja a szexet sem velem, sem mással, kirázza a hideg, ha rá kell gondolnia, és ne vegyem személyes sértésnek, de ő így teljes, így kell elfogadni, sajnos nem tud változtatni ezen.

Pokoli érzés volt ezt hallani, mert nekem az életkorom előrehaladtával ismét nő a testi kapcsolat, a szerelmeskedés iránti vágyam. Mondta, hogy ezzel nem tud mit kezdeni, próbáljam meg a netes oldalakat, és férfiasan oldjam meg. Újabb hidegzuhany! Azóta párszor közeledtem, de félretolt, kihátrált az ölelésemből, és az utóbbi időben a vendégszobában alszik. A házasságunkban a testiség megszűnt. Nem tudom, mi következik.