Januári jeles napok – mi vár ránk ebben a hónapban 2021-01-01 Blog, Napi Hírek Megosztás: Tweet Januári jeles napok Január 1. – Újév Január 6. – Vízkereszt, avagy a háromkirályok napja Január 13. – Veronika Január 17. – Antal Január 18. – Piroska napja Január 21. – Ágnes Január 22. – Vince Január 25. – Pál „Január, február, itt a nyár!” tartja egy régi rigmus. Január első napja újév, a Julius Cesar-féle naptárreform után vált évkezdő nappá. Magyarországon a 16. század végéig karácsonnyal kezdődött az újév és csak 1582-ben, a XIII. Gergely pápa által megreformált naptár vezette be a január elsejei évkezdetet, amely csakúgy, mint Szilveszter napja, számos jövendölésre ad alkalmat. Pl. szárnyast és halat ezen a napon nem szabad főzni, mert az előbbi elkaparja, utóbbi pedig elúsztatja a szerencsénket. Viszont a lencse és a bab sok pénzt ígér. A gazdák szerint, ha ekkor szép, napfényes az idő, jó esztendőre lehet számítani. Ha csillagos az ég, rövid tél várható, ha pedig piros a hajnal, hideg, szeles idő lesz. Több népi feljegyzés közül az egyik legrégebbi időjárásjóslás a XVIII. századból való, amikor Bod Péter följegyezte, hogy újévkor hagyma kalendáriumot készítettek: 12 gerezd fokhagymába sót szórtak, s amelyik gerezdben reggelre nedves lett a só, az a hónap csapadékos lett. A néphagyomány jó előre figyelmeztet, hogy újév első napján nehogy fehérnépet lássunk meg elsőként, mert elviszi a szerencsénket, ezért, jó, ha a férfiak ezen a napon korán kelnek. A református vidékeken – a népi hiedelem szerint – az állatok emberi nyelven szólalnak meg, ezért egész évben nagy becsben tartják őket, nehogy rosszat mondjanak róluk. Gazdáik Bánát és Bácska több településén még ma is ekkor állnak munkába, hogy Jézus áldása kísérje őket. S minthogy ilyenkor találkoznak először, ezért ezt az alkalmat használják fel jó kívánságaik kifejezésére, pl. ezzel a máig népszerű mondókával: “Ez újév reggelén minden jót kívánok,Amerre csak nézek, nyíljanak virágok.Még a hó felett is bimbó nyiladozzon,Dalos madár zengjen minden rózsabokron.Ami szép és jó van, legyen mindig bőven,Szálljon áldás Rátok ebben az új évben!” Január 6. – Vízkereszt, avagy a háromkirályok napja Valamikor évkezdő nap volt, ma a karácsonyi ünnepkör zárónapja január 6-a. Vízkereszt, vagy a Három királyok ünnepe a katolikusoknál a víz, a só és a krétaszentelés napja is. A szentelt vizet baj- és gonoszelhárító szernek tartották, ezért sokféle módon használták. Pl. Baja környékén a templomból hazavitt szenteltvízzel a gazdasszony meghintette a szoba négy sarkát és az udvart, miközben ezt mondogatta: “Hints meg uram izsópoddal, megtisztulok általa,hints meg engem, és fehérebb leszek, mint a tél hava.” Több helyen a gyümölcsfák tövéhez és a szántóföldekre is került belőle, más vidéken a kútba és az állatok itatójába is öntöttek a megszentelt vízből. A Vízkereszthez kötődő házszentelés vagy koleda, országszerte gyakori liturgikus szokás volt. Általában a pap a kántorral és ministráns gyerekekkel járta a falu házait, megáldotta azokat és a bennük ivókat. A sóba vagy a bejárati ajtó fölé pedig szentelt krétával felírta a három napkeleti bölcs nevének kezdőbetűjét és az évszámot. A három-király járás szokása főleg Mezőkövesden és környékén terjedt el. Ekkor a házról-házra járó fiúgyermekek díszes csillaggal ékesített süveggel kántáltak. Vízkereszt napjához időjóslások is kapcsolódtak: “Ha vízkeresztkor megcsordul az eszterhéj, az iziket rakjátok el, mert hosszú lesz a tél.” Az izik az a takarmánymaradék, nádtörmelék, kukoricaszár, amit fűtésre használnak még ma is. Másik vélekedés szerint, ha Vízkeresztkor a kerékvágásban víz fakad, jó termőidő várható. S ha a pintyőke ilyenkor itt, vagyis ivott a kerékvágásból, akkor „alig-eső” lett a nyáron, vagyis kevés csapadék esett. Az időjárással összefüggésben következtettek a termésre is: ha hideg van, rossz termés várható, ha esik az eső, férges lesz a mák, ha fúj a szél, szerencsés lesz az év. Egy bizonyos, Vízkeresztkor kell leszedni a szaloncukrokat és a díszeket a karácsonyfáról, mert e nap már a farsang kezdőnapja. A népi kalendárium szerint január 10-e tavaszkezdő termőnap. Régen a gazdák ezen a napon gyűjtögették az oltóágakat, azokat gondosan megőrizték és gyümölcsoltókor felhasználták. Január 13. – Veronika a néphagyomány szerint kendőjét nyújtja a kereszthordozástól verejtékező Jézusnak, s a kendőn rajtamaradt az üdvözítő képmása. A kései legenda tudni véli, hegy a nagybeteg Tiberius római császár Jézustól vár gyógyulást, ezért követet küld Jeruzsálembe, aki azonban már csak akkor érkezik meg a szentvárosba, amikor Jézust keresztre feszítik. Ott megismerkedik Veronikával, akitől meg akarja vásárolni a kendőt. Veronika azonban nem adja a kendőt, viszont felkeresi a császárt, aki a kép láttára meggyógyul, ezért a kincset drága foglalattal látja el. A legenda más változata szerint a Tiberiust meglátogató Veronika Péter és Pál római környezetébe került. Halálos ágyán a később Veronika kendője néven híressé vált képmást Péter utódára, Kelemen pápára hagyta. Január 17. – Antal napja A kalendáriumban ekkor találkozunk az Antalok közül a téli Remete Szent Antal nevével, akiben a jószágok védőszentjét tisztelik. Antal apát a 14 segítőszentek egyike, és a Szent Antal tüze nevű betegség gyógyításáért fordultak hozzá. A népi gyógyászatban elsősorban az orbáncot, a sertés-orbáncot nevezték Szent Antal tüzének, aminek távoltartására, valamint kígyómarás ellen viselték a középkorban az un. Antal- vagy egyiptomi keresztet. A Csepel-szigeti Tököl-rác eredetű lakosainál ekkor divatozott a „marhaszentelés”, ami abból állt, hogy Antal napján kocsi vagy szánkó állt meg a templom előtt, és a pap két ministráns gyermek kíséretében körbe járta a falut, s megáldotta a kis asztalkákra, égő gyertyák közé kitett sót, almát, fokhagymát. Ilosfay Selymes Péter névmagyarázatában, majd Baranyai Decsi Jánosnak 1598-ban megjelent görög-latin magyar közmondás gyűjteményében jámbor együgyűséggel illetik az Antalokhoz társult képzeteket, pl. „Megjött Antal Budáról, zöld ágat hozott orrában”, vagyis a latin értelmezés szerint „elindult nagy készülődéssel és dolga végezetlenül tért vissza”. De mondták azt is: „Antal a fejed” – vagyis „szerencsétlen flótás vagy”. Az évszázadok alatt azonban a lekicsinylő mellékzöngék eltűntek, s már csak az andalog, elandalodik választékos beszédben fordult elő az Antalok hangzója, mára pedig a szentek egyikét tiszteljük benne. S van-e, aki életében legalább egyszer föl ne ajánlott volna néhány forintot Szent Antalnak, ha megússza az aznapi felelést vagy sikeresen átcsúszik a vizsgán. Január 18. – Piroska napja Ehhez a naphoz időjárási regula fűződik: Ha Piroska napján fagy, 40 napig el nem hagy! Azt tartották, hogy az a lány, aki ezen a napon piros kendőt köt a nyakába, még abban az esztendőben férjhez megy. Január 21. Ágnes Már a középkorban is számon-tartott ünnep volt szent Ágnes római szűz- és vértanú emléknapja. Neve napján napfényes derűjéből jó termésre következtettek a gazdaemberek, egyes tájakon pedig a lovak patájából kihulló trágyadarabokat a tyúkok fészkébe rakták, hogy jó kotlósokká váljanak. Ágnes és pár nappal utána Vince állítólag azért kerültek ilyen közel a naptárban, mert „ha Ágnes hideg, engesztel Vince, hogy teljék a pince”. Január 22. Vince „Nomen est omen” – „a névben a sors”, tartja a latin közmondás a „győztes” Vince neve hallatán, mert a tél sötét hatalmait legyőző időjósló nappá lett a kalendáriumban ő is. S mivel a szőlőművelők és a boros gazdák patrónusa, a bortermésre is vártak tőle jóslatot, hiszen az első szótagja vin, vagyis bor. Így született a népi mondóka: „Ha megcsordul Vince, tele lesz a pince”, vagyis, „ha neve napján csurog az eresz, jó lesz az éves termés”. Az ormánsági Kémes reformátusai ilyenkor még a pince ajtaját is kitárták, hogy besüssön a nap, és víg áldomást tartottak. A Dunántúlon pedig még ma is sok helyütt e napon gömböcöt, más néven hurkát akasztanak a karókra, hogy akkora fürtök nőjenek a szőlővesszőkön, mint amekkora a hurka. Ha pedig – ahogyan mondják – a „Vincevessző” a szobában kirügyezik, a szerelmesek a januári kézfogót követően szüretkor megtarthatják az esküvőt. Január 25. Pál „Pál napja, ha tiszta, jelent nagy bőséget, Ha szeles, hoz földre rabló ellenséget, Ha ködös pediglen, halált, veszteséget, A havas és esős, kenyérbe szükséget!” Szent Pál apostol megtérésének napján, vagyis Pálforduláskor egy esztendőre szóló eseményjóslóként őrizték ezt a rigmust. Ugyanis ekkor azért kémlelik az eget a gazdák, hogy megtudják, milyen fordulat történik az időjárásban. Hiszen akár hideg, akár meleg érkezik, a jelentősen befolyásolja a mezőgazdasági életet. Mondják, ha jó idő van, jó termést várható, a köd a jószág pusztulását, a szél háborút jövendöl. A medvéhez kötődő jóslást a Dél-vidéken ugyancsak Pál-napjához kötik, akár csak Gyertyaszentelőkor. Vagyis, ha kisüt a nap és kicsalogatja a medvét a barlangjából, akkor bizony még negyven napig hideg lesz. A Pálfordulás népi értelmezésével függ össze az is, hogy a hagymadugványozó tarisznyát fordítva kell visszaakasztani a kamrában a szegre, hogy jó legyen majd a hagymatermés. Mivel pedig Pál napja farsang idejére esik, kívánjuk a bálozóknak Csokonai köszöntőjét: „Éljen azért Pál úr! S azok is éljenek, kik Pál fordulóján fordulót ejtenek!”, vagyis perdülnek, táncolnak egy-kettőt szívük hölgyével. Szerző: Szigethy Emma Forrás: https://napidoktor.hu/index
