A 3 legnagyobb hiba a kerékpárosok erőfejlesztő edzésében

A tél vége még az erősítő edzések szezonja a kerékpárosoknál, akik lassan nekivágnak a tavaszi kilométereknek. Fülöp Tibor, a Sportorvosi Központ sportszakmai igazgatója, laborvezetője, a Német Kerékpáros Szövetség (BDR) A-licences edzője az ilyenkor elkövethető gyakori hibákra és a teljesítménydiagnosztika jelentőségére hívta fel a figyelmet.

Melyek a leggyakoribb tévedések?

Az erősítő edzéseknek óriási jelentősége van a kerékpársportban, hiszen ezzel alapozható meg az erő, a stabilitás, az izomrendszer egyensúlya, valamint a kerékpározás közben fellépő túlterhelés okozta sérülések megelőzésében is fontos szerepe van. Ugyanakkor a kerékpárosok könnyen belefutnak néhány közkeletű tévedésbe ezzel kapcsolatban.

1. Maximális terhelés – kevés ismétléssel

Nagy súlyok emelgetése 1-5 ismétléssel túl korai a felépítő időszakban, és megvannak a maga hátrányai. Az állóképességi sportolók súlyemelése mindig is vitatott terület volt, hiszen vannak bizonyos előnyei, így például az izomrostok építése, a szalagok, az inak, a törzsizmok fejlesztése. A legnagyobb hátrányt ugyanakkor az anaerob energiarendszer dominanciája jelenti. Ugyanis a kerékpározás alapvetően aerob mozgás, az erőt tehát aerob aktivitás közben kell kifejteni, vagyis alig transzformálható a súlyok emelgetése közben megszerzett erő-nyereség a pedálozásba. 
Mialatt nagy súllyal guggol valaki vagy kinyomja azt néhányszor, mindkét lábbal a földön áll. Eközben a kerékpározás során az erőkifejtés a lábfej elejére terhelődik, percenként 80-100 fordulattal, sokszor órákig.
Természetesen, ha a törzs-, a váll-, a karizmok gyorsabban kifáradnak, mint a lábak, az is lassulást fog eredményezni, éppen ezért érdemes az alaptréningre és a kisebb súlyokkal, magasabb ismétlésszámmal végzett erőgyakorlatokra koncentrálni az erőfejlesztő edzések első, jelentős időszakát.

2. Nem sportágspecifikus gyakorlatok

Az edzőteremben érdemes arra törekedni, hogy a sportág szempontjából leghasznosabb gyakorlatokat végezzük a leghatékonyabban. A szezonon kívül természetesen belefér a kevésbé sportágspecifikus edzés, de ahogyan közeledünk az alapozó időszakhoz, érdemes speciális edzésformára, sportágspecifikus gyakorlatokra váltani. Melyek lehetnek ezek?
 Álljon itt néhány példa:

– Egylábas gyakorlatok
Az egy lábon, kis súllyal végzett gyakorlatok kifejezetten hasznosak a kerékpározás szempontjából, és segítenek rendbe tenni a láb izmainak kiegyensúlyozatlanságait. Ebből a szempontból jó hatásúak a kitörések is.

 – Lépcsőzés
A lépcsőzés, akár lépcsőző-gépen végezve, remek aerob gyakorlat a kerékpárosoknak, akik akár könnyű súlyokkal is fokozhatják a nehézséget.

 – Fellépés
Ha olyan magasra állítjuk a step-padot, hogy fellépéskor 90 fokos szöget zárjon be a térdünk, és fel-le lépegetünk váltott lábbal a padra/padról, az remekül hat az alsótest izmaira.

 – Fekvőtámasz
Akár a kezünkön, akár kézi súlyzókon támaszkodunk, a fekvőtámasz a felsőtest összes izmát megmozgatja, ha szabályosan végezzük.

3. Túl gyakori erőfejlesztő edzés

Ha túl gyakran végez a kerékpáros erőfejlesztő edzéseket, fáradt és kimerült lesz, mire az érdemi edzésmunkára, a kerékpározásra kerül a sor. Minél nagyobb súlyokkal edz valaki, annál több regenerációs időre van szükség a hatékony kerékpározás előtt. Heti 2-3 alkalom optimális az erőfejlesztésre, köztük kihagyott napokkal. Ha szeretnénk növelni a nehézséget, ahelyett, hogy több erőfejlesztést végeznénk, kombináljuk ezt az edzést a kerékpározással és végezzük egymás után a kettőt.

Ismerni kell a határokat, az eszközöket, a célokat

– Különösen fontos a sportolók testtudata, amelynek elég fejlettnek kell lennie ahhoz, hogy érzékeljék, az erőfejlesztő edzések, az egyes gyakorlatok hogyan hatnak rájuk, hogyan befolyásolják a kerékpáros teljesítményüket – ismerteti Fülöp Tibor, a Sportorvosi Központ sportszakmai igazgatója, laborvezetője, BDR A-Trainer. – A határok megismerésében, az aktuális állapot feltérképezésében és a leghatékonyabb edzésterv kidolgozásában segíthet a sportolóknak a teljesítménydiagnosztika. A komplex felmérés esetén különböző tesztekkel térképezzük fel az adott sportoló teljesítőképességét – sportágspecifikus tesztprotokollal. A leginformatívabb laktátméréses lépcsőteszt nyújt segítséget az aerob és anaerob küszöbök, valamint az egyéni intenzitási zónák meghatározásához. A spiroergometriával végzett VO2 max-teszt a maximális oxigénfelvevő képesség mérésére szolgál. Az ún. Wingate-teszt pedig az anaerob teljesítmény, a robbanékonyság és gyorsaság analizálását teszi lehetővé. Legfontosabb célunk, hogy az információk hasznosíthatóak legyenek a sportolói, illetve edzői gyakorlatban, és valós segítséget nyújtsanak az edzésmunka optimalizálásához.

Forrás: Sportorvosi Központ