Új gyógyszerek a cukorbetegek terápiájában

Az orvostudomány fejlődésének köszönhetően sorra jelennek meg újabbnál újabb készítmények különböző betegségek kezelésére. Nincs ez máshogy a cukorbetegségre való gyógyszerekkel sem, ugyanis itt is jelentős fejlődés volt tapasztalható az elmúlt évek során.

Dr. Porochnavecz Marietta, a Cukorbetegközpont diabetológusa az újabb szereket mutatja be.

Lényeges fejlődés a cukorbetegség terápiájában

Az elmúlt évtizedekben sokat fejlődött a cukorbetegek kezelésére alkalmazott készítmények száma és minősége, ugyanis új hatásmechanizmusú szerek kerültek forgalomba, melyekkel gyakran nagyobb eredményeket lehet elérni a kezelés során, mint a régebbi gyógyszerekkel (melyek kellemetlen mellékhatásokkal is rendelkeztek).

Sokáig a szerek tekintetében két fő csoportot lehetett megkülönböztetni: az orális antidiabetikumokat és az inzulin készítményeket. 2005-ben jelent meg nem- inzulin származékok első képviselője az ún. inkretin (GLP-1) mimeticum. Ma már megtalálható GLP1 mimeticum és bázis inzulin kombinációja is. A fejlődés ezzel még nem állt meg, ugyanis 4 éve megjelent az ún. SGTL-2 gátló, mely a vesében a glukóz visszaszívását gátolja, fokozza a cukor ürítést a vizeletben és ezzel csökkenti a vércukor szintet és a testsúlyt is.

Az orális készítmények közt is történt már változás, ugyanis azon belül is több hatásmechanizmusú szert lehet megkülönböztetni, így a terápia még pontosabbá, még inkább személyre szabottá válik. Ma már a vércukor csökkentő gyógyszerek hatása alapján beszélhetünk inzulin hatású (orális és injekciós készítmények) és inzulintól független mechanizmussal ható gyógyszerekről.

Az inzulin hatásmechanizmusától függő vércukor csökkentő gyógyszerek: vagy az inzulin elválasztást, vagy az inzulin hatást javítják, vagy mindkettőt fokozzák.

Az inzulin elválasztást serkentő származékok: hagyományos vagy inkretin mechanizmusú szerekre oszthatók. Mechanizmusuk az inzulin elválasztás fokozása (szulfanilureák), vagy az élettani inzulin hatását növelése (inkretinek).

“A gyógyszerek adásánál mindig figyelembe vesszük, hogy milyen a pontos hatásmechanizmusuk és a milyen mellékhatásokkal rendelkezhetnek. Ugyanis vannak olyanok, melyek segítik a fogyást és minimalizálják a hipoglikéma esélyét (pl. metformin, SGTL-2 gátlók), de vannak olyanok is, melyek súlyos hipoglikémiát okozhatnak, ráadásul hozzájárulnak a túlsúlyhoz is (pl. szulfanilureák). Fontos továbbá az is, hogy a különböző hatású készítmények kombinálhatóak egymással, így jobb eredményeket lehet elérni a terápiában” – mondja dr. Porochnavecz Marietta, a Cukorbetegközpont diabetológusa, aki hozzátette, hogy a 2-es típusú diabetes kezelésében, amikor már az előbbi szerek hatása nem elegendő a vércukor csökkentésre, akkor inzulinra (is) van szükség.

Az 1-es típusú diabetesben csakis az inzulinkezelés kerülhet szóba, ott orális készítményeket nem lehet alkalmazni, mivel ekkor inzulinhiány áll fenn, melyet szükséges pótolni. Az inzulin készítmények területén is nagy a fejlődés. Az inzulinok hatástartam szerinti megkülönböztetése a korszerű készítmények birtokában is fontos. Ma már főként human géntechnológiai úton előállított, ill. további szerkezet módosítással létrehozott un. analóg inzulinok használatosak. Megkülönböztetünk ultragyors, gyors hatású, intermedier, hosszú hatású inzulinokat valamint kevert inzulinokat. Amennyiben megfelelő terápiát kap a beteg, és be is tartja az életmódra való szabályokat, úgy a hipoglikémiás állapot esélye is lényegesen lecsökkenthető, annak ellenére, hogy az inzulinnal kezelt betegeknél erre nagyobb az esély.