Családi fotógaléria – így készült lépésről lépésre (2. rész)

Elméletben, na meg a Pinteresten minden diy ötlet olyan könnyen elkészíthetőnek látszik. Mert mi is lehetne nehéz például egy családi fotógaléria kialakításában? Ó, semmi. Elméletben. Meg a Pinteresten.

De a való világ az a való világ. Ott sok minden közbeszólhat. És közbe is szól. Ahogy azt Murphy mondaná.

Mint ahogy azt az előző részben már kifejtettem, évek óta vágytam egy fotógalériára a jól sikerült családi fotókból. Ötleteket a Pinterestről merítettem és tele voltam tettvággyal. Tudtam, hogy sikerülni fog.

Aztán egy idő után inkább már csak bíztam benne. Mert, mint említettem volt a való világ az a való világ, a Pinterest meg a Pinterest. És a kettőnek semmi köze egymáshoz. Vagyis nem sok. De legalább a képek szépek és inspirálóak, nem sokkal később meg kijózanítóak, amikor rádöbbensz, hogy azt úgy nem is lehet megvalósítani, ahogy, a kivitelezéshez szükséges eszközök némelyikéről még hírből sem hallottak a szakboltban, a kigyűjtött fotók többsége pedig tök üres lakásokban készült, ahol soha nem lakott még senki és nem is fog. Mert nem arra tervezték őket.

A fotógaléria alapjai

Az elképzelt fotófalunk kialakításhoz hosszú és rögös út vezetett, de legalább nem maradtam tapasztalatok híján. Íme, az én listám azokról az összetevőkről, amelyek nélkül szerintem nem érdemes belevágni:

hely: a látványhoz tér kell, viszonylag nagy tér, hogy érvényesülni tudjanak a képek. Az sem árt, ha a kiválasztott tér nem rendelkezik az átlagosnál sem több, sem kevesebb szöggel, na nem olyannal, amiket a falba kell verni, hanem amelyek a kiterjedését határozzák meg: tapasztalataim szerint a négyzetes vagy téglalap alakú tér a legegyszerűbben berendezhető. Hogy merre terjed, széltében vagy hosszában, az már ízlés kérdése. A profiknak persze egy kör vagy egy parabola berendezése sem okoz gondot. A paralelogrammáról nem is beszélve. Mondom a profiknak.
képek: nagy felbontású, jó minőségű képek. Nyomtatott képek. És itt adódhat az első olyan nehézség, amelyhez nekem is telefonos segítséget kellett kérnem. Mert a nyomtatott képhez kell egy nyomtató is. De ez itten kérem szépen a 21. század, a digitális világ. És ha ez nem lenne elég, a képgalériákban a legritkább esetben kapnak helyet standard méretű képek. Egy kép a többi képpel együtt él igazán. Ehhez pedig kell egy kis változatosság. De nyomtatott képek mindenképpen.
koncepció: nem árt, ha van valami határozott elképzelésünk, amely mentén szeretnénk haladni a fotófal elkészítése során, lehet ez egy bizonyos színvilág vagy stílus (régies, poszterre hajazó, szépia stb.), a lényeg, hogy egységes legyen és tartsunk is ki mellette az utolsó képig.
segédlet: egy előrajzolt tervező nagy segítségére lehet az embernek, pláne nekem, akinek a szemmértéke, a térbeli tájékozódása, na meg a különböző méretű, de azonos formák – működő – harmóniába rendezése a barchkochba nevű játékban a nem létező fogalom szinonimája lehetne. Különösen, ha nagy térről van szó (lsd. 1. pont).

Ha mindez adott, jöhet a megvalósítás.

Így készült lépésről lépésre

a galéria megtervezéséhez az IKEA Matteby nevű fali tervezőjét használtam. Első lépésként kiválasztottam a számomra legideálisabb beosztást a négy lehetőség közül (nálam a jobb alsó lett a nyerő), majd megkerestem azokat fotókat, amelyek a legjobban érvényesülhetnek a sablonon megadott méretekben.

a – nagy felbontású – képeket a Canva képszerkesztő program segítségével szerkesztettem meg a kívánt méretekre. A Canva nemcsak képszerkesztésre jó, hanem a segítségével a képek stílusát is kiválaszthatjuk (én ezzel a programmal varázsoltam az eredetileg színes képekből fekete-fehér változatot).
a kész képeket letöltöttem és a mammutmail segítségével átküldtem a kiválasztott fotóstúdióba (nagyon szeretem a matt, fekete-fehér képeket, ezért a Kodak 230 Matte fotópapírt választottam), ahol rekordsebességgel, egy nap alatt elkészültek a nyomtatással. Apró megjegyzés: az árakon ne lepődj meg, nem olcsó mulatság.
az IKEA fali tervezője eredetileg keretes fotókhoz készült, de én semmiképpen nem szerettem volna keretbe tenni a képeket (a fal, ahova felkerültek, gipszkartonból készült, falfúrás szempontjából egyáltalán nem ideális alap, másrészt soha nem tudhatom, hogy öt gyerek mellett meddig marad meg ez az állapot és tizenegy lyukat eltűntetni nyom nélkül nem kis meló), így még az előkészületek során direkt keretet is terveztem a képekhez az illúzió kedvéért.
ha az eredeti metódust követjük, akkor a fali tervező rögzítése után (mindenképpen használjunk vízszintezőt!) csak be kell ütni a képszegeket az x-szel jelölt helyekre (figyelve arra, hogy vízszintesen vagy függőlegesen helyeztük-e fel a Mattaby-t), majd óvatosan levenni a tervezőt és felakasztani a helyükre a fotókat – én ehelyett kivágtam a fekete kereteken belül a képek helyét, majd ezután rögzítettem a falra a tervezőt és a fotókat gyurmaragasztóval ragasztottam a falra (igen, van benne kockázat, már ami a képek sértetlenségét illeti, de nagycsaládos édesanyaként már megszoktam, hogy veszélyesen élek)
a képek felrakása után óvatosan eltávolítottam a tervezőt

A munkával egy délután alatt végeztem, már csak a folyosó dekorálásának újragondolása volt hátra. Korábban saját kezűleg készített papírcsillagok és pomponok díszítették a teret, de a fotófal új kiegészítőkért kiáltott. Így került a folyosóra két fekete-ezüst zászlófüzér, valamint ezüst színű fóliás lufik.

füzér – 600 Ft/db, Tiger

fóliás lufi – 390 Ft/db, Butlers

Tisztában vagyok vele, hogy az elkészült munkával kapcsolatosan profi lakberendező szempontól sof kifogást lehetne felhozni, de nekünk pont jó. És ez a lényeg. Ha meg elkopik, lesz helyette másik. Legalább nem fogok unatkozni.

Forrás: Mom with Five