Véralvadásgátlót szed? Ezeket tegye, ha műtétre készül!

A véralvadásgátló terápia életet menthet, ám műtét esetén igen elővigyázatosnak kell lenni, ugyanis jelentős vérvesztést okozhat, ha a beteg – és az orvosa- nem jár el megfelelően. Hogy mi mindenre kell ekkor ügyelni, arról prof. Blaskó György, a Trombózisközpont véralvadási specialistája beszélt.

Véralvadásgátlók szerepe

A véralvadásgátló terápia azt a célt szolgálja, hogy segítségével megelőzhető legyen az életveszélyes vérrögök keletkezése. Tulajdonképpen a kezelés a szervezet „trombózis/vérzékenység” egyensúlyát egy kissé a vérzékenység fel tolja el, hogy a fokozott alvadékonyság ne érvényesülhessen.  Hatásmechanizmusukat tekintve több fajta készítmény van forgalomban. 3 nagy csoportjuk a kumarin-származékok, a heparinok és az új típusú véralvadásgátlók (NOAC). Hogy melyiket szükséges a betegnek alkalmaznia, arról a kezelőorvos dönt- természetesen indokolt esetben más készítményre való áttérés engedélyezett, előzetes egyeztetés után.

Fontos azonban tudni, hogy bármilyen készítményt is szed a beteg, közös tulajdonságuk, hogy megnövelik a vérzéses szövődmények előfordulását- éppen ezért alkalmazásuk rendszeres ellenőrzést és odafigyelést kíván, főleg akkor, ha a páciens műtétre készül.

Minden esetben más terápiára van szükség műtét előtt?

Nagyon fontos hogy még mielőtt sor kerülne a műtétre, egyeztessen orvosával a véralvadásgátló terápiáról.

Arról, hogy bizonyos műtéti beavatkozások esetén hogyan kell eljárni, mikor kell a korábbi alvadásgátló kezelést felfüggeszteni, és milyen gyógyszerre kell áttérni a hatékony műtéti trombózis megelőzés céljából, nagyon részletesen kidolgozott, un. protokollok vannak. A kezelőorvosnak, az altatóorvosnak és az operatőrnek ezeket minden műtéti típus esetén ismernie kell, és ezek szerint kell eljárni. Hogy mi a teendő, azt befolyásolja többek között az, hogy milyen a beteg INR értéke, milyen a trombózis rizikójának mértéke, mikor volt trombózisa, van-e genetikai hajlama vagy egyéb trombózis-fokozó betegsége, milyen műtétre készül stb.

Természetesen a kisebb műtétek esetén nincs mindig szükség az eddig alkalmazott – orális- terápia felfüggesztésére vagy módosítására, ám nagyobb beavatkozások előtt szükség lehet LMWH injekcióra áttérni, melyet előre meghatározott ideig, a műtét után is alkalmazni kell – mondja prof. Blaskó György, a Trombózisközpont véralvadási specialistája.

Mi a helyzet a sürgős műtétekkel?

Sajnos előfordulhatnak olyan esetek, amikor sem a beteg, sem az orvosa nem tud felkészülni a műtétre, hiszen sürgős beavatkozásra van szükség (pl. baleset miatt). Ebben az esetben antidótum adására van szükség, mely lényegében hatástalanítja az adott szert, így a véralvadásgátló hatása felfüggeszthető. Sok esetben az antidótum mellé még a szükséges alvadási faktorok pótlására is szükség lehet. Ezek az eljárások azonban szakintézeti/kórházi ellátást igényelnek.

Bár nemrégiben az un. új típusú alvadásgátlóknak (NOAC szereknek) még nem létezett ellenszere – viszont olyanok voltak, amik csökkentették a hatásukat! Azonban mára már megjelentek az új szerek antidótumai is (igaz, hogy drágák és csak kórházban juthatnak hozzá).

Fontos! A NOAC szereknél, ha netán a betegek nem emlékeznek pontosan, hogy bevették-e az aznapi adagot,soha ne jusson eszükbe, hogy másnap dupla adagot vesznek be! Folytassák a szedést és azt a napot „felejtsék el”

Forrás: Trombózisközpont