Miért esik egyre több sportoló trombózis áldozatává?

Az utóbbi időben egyre többször hallani, mikor egy profi sportoló trombózis okozta tüdőembóliában életét veszti. Így sokakban felmerülhet, hogy azok, akik versenyszerűen sportolnak fokozottabban ki vannak téve a veszélynek? A kérdést prof. Blaskó György, a Trombózisközpont véralvadási specialistája válaszolja meg.

Sajnos még nem készült hiteles tanulmány arról, mely egyértelműen kijelentené, hogy a sportolók nagyobb veszélynek vannak kitéve trombózis szempontjából, azonban kétségtelenül vannak náluk olyan dolgok, melyek megnövelik a kockázatát. Ehhez viszont nem árt tisztában lenni, miként is keletkeznek a vérrögök.

A testet számtalan véna és artéria hálózza be, melyen keresztül a vér szétáramlik. Éppen ezért amennyiben a véralvadási folyamatban zavar keletkezik és a trombus – azaz a vérrög-képződés fokozottá válik, úgy az leszakadhat, és a vérkeringéssel fontosabb szervekbe (szív, tüdő, agy) kerülhet, embóliát okozva. Mélyvénás trombózis során leggyakrabban a láb és a medence vénáiban alakulnak ki vérrögök – ritkábban előfordulhat a karban, a végbél-, hüvely-, méh körüli vénákban.

A baj a sportolóknál gyakran az, hogy a figyelmeztető tüneteket összekeverik izomlázzal és könnyebb sérülésekkel – főleg akkor, ha a kevésbé erősek a panaszok. Még ennél is nagyobb baj az, hogy nemcsak a mélyvénás trombózis, hanem az életveszélyes tüdőembóliát is félrediagnosztizálják, mivel a légszomjat és a mellkasi fájdalmat bordafájdalomnak, izomhúzódásnak és különböző légúti problémának gondolják. Pedig a mielőbbi diagnózis igen nagy jelentőséggel bír, hiszen minden perc számít!

Foto:123rf.com

Sajnos sokan úgy gondolják, hogy a rendszeres mozgás mentesít a trombózistól, viszont ez csak részben igaz, hiszen valóban csökkenti a sport a vérrögök kialakulásának esélyét, ám vannak olyan tényezők, melyek pedig megnövelik. A versenysportolókat nem szabad összetéveszteni az átlagpolgárral, az ő esetükben a terhelés nagyságrendekkel nagyobb! Ilyen például többek között az, hogy gyakran hosszú utazással jutnak különböző helyszínekre, sokszor a sportolók dehidratáltak, ráadásul különböző sérülések is fokozzák a trombózishajlamot. Amennyiben genetikai rendellenessége is van az illetőnek, úgy a veszély hatványozott.

“Sajnos, nincs elég információnk arról, hogy a versenysportolókat szűrik-e a trombofíliára, pedig ezt rendszeresen el kellene végezni, különösen akkor, ha a sportoló felmenői között gyakran volt trombózis. Bármilyen trombofília fennállása esetén a foglalkozás-szerűen gyakorolt versenysportokat nem szabad engedélyezni! Ez sajnos tragikus lehet a sportoló számára, éppen ezért kellene korán, időben elvégezni. Ekkor még tud más foglalkozást választani” – mondja prof. Blaskó György.

Foto:123rf.com

Ahogy már említettük csak kevés tanulmány foglalkozik a sport és a trombózis kapcsolatával, ám azt a tudósoknak már sikerült kideríteniük, hogy az alvadásért felelős VIII-as faktor mennyisége a testmozgással megnő, így elméletileg ez megemelheti a vérrögösödés kockázatát. Viszont azt is hozzá kell tenni, hogy ezzel egy időben a véralvadékokat lebontó folyamatok is aktivizálódnak, ami pedig védelmet nyújt. Ennek ellenére érdemes az alábbi óvintézkedést is tenni, hogy a minimálisra lehessen csökkenteni a trombózis esélyét.

végeztessen genetikai vizsgálatot, ha volt már a családjában trombózis (vagy ha önnek volt)
hosszú út során is álljon fel és mozgassa át végtagjait, esetleg hordjon kompressziós harisnyát
pótolja a mozgás miatti vízveszteséget
ismerje a trombózis és a tüdőembólia tüneteit, és ne higgye, hogy a profi sportolóknál nem fordulhat elő a probléma!

A trombózis megelőzése nagyon fontos, mert a betegség és annak szövődményei a vezető halálokok között vannak, nem csak hazánkban, hanem Európában és a világ több táján is.