Schell Judit és a netes Love Story 2012-06-27 Sztáregészség Megosztás: Tweet A népszerű színésznő Schell Judit korábban el sem tudta képzelni, hogy lehet más helyen ismerkedni, mint bulikban. Mégis ajánlja a netes párkeresést, főként szingliknek! Tinikoromban még fel sem merült az, hogy az Interneten lehetne ismerkedni, házibulikba, szórakozóhelyekre jártunk, és általában itt talált ránk a szerelem. Ma már teljesen elfogadott dolog az, hogy valaki a világhálón keresi a nagy Ő-t. A netes párkeresés igazi 21. századi ismerkedési forma. Ugyan sosem éltem még ezzel a lehetőséggel, többször is felmerült bennem korábban, hogy megnézzem, hogy milyen. Hiszen a barátaimtól hallottam igazi love story-kat, de persze, ahogy a nem netes ismerkedésnél, itt is volt ugyan olyan, hogy valakinek szimplán nem jött össze. Negatív élményeket nem hallottam, de azt tudom, hogy vannak buktatói annak, hogy valójában nem látjuk, hogy ki ül a háló másik oldalán. Bizonyos fokú bizalmatlanságra tehát szükség van, ha regisztrálunk egy társkeresőn, ennek ellenére minden szinglinek azt ajánlom, hogy vágjon bele. Különösen most, nyáron, kell a kézremegés, a bizsergés. "A netes párkeresés nagy előnye, hogy bárki élhet vele: függetlenül nemtől, kortól, beosztástól." Szerintem nem meglepő az sem, hogy egyre több fiatal találja meg itt a nagy szerelmét, hiszen sok más tevékenységük is az Internethez köti őket: folyamatosan online élnek, egy szobában ülve is csetelnek. De nemcsak a fiatalok kiváltsága a világháló. Az élet felgyorsult, sokkal hektikusabb a munkatempó, leterheltebbek az emberek, mint korábban. Egy húszas évei végén vagy harmincas éveiben járó fiatalnak sincs nagyon lehetősége máshol ismerkedni. Azoknak, akik pedig egyedül nevelik csemetéjüket pláne kézenfekvő az online tér. Összegezve: neten bárki ismerkedhet. A világháló révén akár egy nagy szerelemmel vagy legalább tapasztalatokkal gazdagodhatunk. Ha én lennék most abban a helyzetben, hogy nem lenne párom, akkor megpróbálnám okosan használni az Internetes párkeresőket. A fényképek és a bemutatkozó lap alapján könnyen eldönthetjük, hogy a kezdeti szimpátia megvan-e. Érdemes odafigyelnünk arra, hogy magunkról ne áruljunk el túl sokat. Magam ugyan az őszinteség híve vagyok, de bizonyos keretek között: nem kell mindent kiadnunk magunkról az adatlapon, elég egy-két jól megválasztott fotó és néhány frappáns mondat. Akinek felkeltjük az érdeklődését, azzal úgyis elkezdünk levelezni, és vele majd megoszthatunk személyesebb, de semmiképp sem intim részleteket magunkról. Azokat hagyjuk meg a személyes találkozásra. Gondolnám én ezt így helyesnek, de az élet alakítja magát. Az egyik barátnőm például azt mesélte, hogy az éterben már olyannyira sok mindent megbeszélt a kiszemeltjével, hogy az első személyes találkozóig bőven túl voltak már lélekben az első kézfogáson, az első csókon is. Izgult is azon, hogy akkor hogy köszönjön majd a fiúnak: nyújtsa a kezét, adjon egy puszit. Végül a helyzet megoldódott. Van viszont egy mind a személyes, mind pedig az internetes párkeresésre vonatkozó jótanácsom minden egyedülállónak: mielőtt úgy érezné, hogy nyitott egy új kapcsolatra, legyen valóban kész! Azaz, varrjon el minden szálat az ex-szel, és az új társ keresését semmiképp se büntetés, bosszú vagy helybetöltés motiválja. Őszintén ismerkedni úgy nem is lehet, hiszen az árnyékban mindig ott lesz még valaki. Ez lenne a szabály, de az élet itt is produkálhat meglepetéseket, és lehet, hogy végül a búfelejtő fiú lesz az igazi. Szabályok tehát vannak is meg nem is, mondhatnám, hogy ne menj bele olyan kapcsolatba, ami nem hozzáad az életedhez, csak elvesz belőle, és hogy semmit sem szabad erőltetni, de ehelyett inkább csak az kívánom: mindenki találja meg azt a herceget, aki mellett boldog lehet. Forrás:
