Kováts Adél lelki-drámája 2012-10-26 Sztáregészség Megosztás: Tweet „A rendezés olyan, mint a gyereknevelés.” A népszerű színésznő ez úttal a másik oldalon áll és egy drámát rendez, amit októbertől láthatott a nagyközönség Első rendezésére készül Kováts Adél. Ráadásul magyarországi ősbemutatóra. Az Orlai Produkciós Iroda októbertől a Szkénében játssza a Blackbird című kétszemélyes darabot. A próbafolyamat utolsó hetében Kováts Adél mesélt arról, hogy milyen volt a nézőtéren ülni. Miképpen kezdődött, hogy átmentél a másik oldalra? Úgy három évvel ezelőtt hívott föl Orlai Tibor azzal az ötlettel, hogy szeretné, ha rendeznék valamit. Annyira nevettem a telefonba, hogy alig bírtam megszólalni, mert semmiféle ambícióm nem volt erre. Mégis, amikor elküldött egy darabot, ez volt a Blackbird, rájöttem, hogy szívesen megrendezném. A téma nagyon megrázott. Tabutéma, amihez mégis klasszikus módon, költőien nyúlt az író, David Harrower. Nem szeretném elmondani, hogy miről szól, úgy tudom összefoglalni, hogy ez egy körülbelül másfél órás beszélgetés egy férfi és egy nő között, akik tizenöt év kihagyás után viszontlátják egymást. Egy olyan eseményről beszélgetnek, ami tizenöt évvel ezelőtt történt, és végérvényesen megpecsételte mindkettőjük sorsát. Akkor egy szabályos lelki-dráma? Talán. Ütköztetik a saját történeteiket. Azt hiszem, nem lesz a nézőtéren két ember, aki ugyanazt gondolja majd. Nyitva marad egy csomó kérdés, amiket talán a nézők föl is tesznek maguknak. A téma, nagyjából tízből nyolc embert érint. Csak nem beszélnek róla, maga a probléma a szőnyeg alá van söpörve, de az emberek viszik magukkal a történeteiket, akár életük végéig a kibeszélés helyett. A rendezéshez jó sok energia kell. Fogalmam sem volt, hogy mi lesz. Nem jöttem egy határozott tervvel, hogy ezt így vagy úgy kell csinálni. Óriási energia. Minden próba után úgy érzem, mint akinek kirostálták az agyvelejét. Eddig csak abban volt részem, hogy elkezdek próbálni valamit, amiről a rendező nagyon sokat tud, én meg nagyon keveset. Most én tudtam róla sokkal többet, mint a színészek. Volt egy fantasztikus pszichológiai konzultánsunk, Lombos Petra, akivel A-tól Z-ig végigmentünk a darabon, nem maradt fehér folt, kijött minden mögöttes tartalom, és ez nagy biztonságot adott. Egészen elképesztő volt, hogy a két színész, „színészem” – Mucsi Zoltán és Pető Kata – milyen hihetetlen alázattal álltak az én megnyilvánulásaimhoz. Az a titok, ami a személyiségükben rejlik, be tudja emelni a múltat, megmutatni, hogy min mentek keresztül, mire idáig eljutottak Különös játék volt. A darabnak van két gyerekszereplője is, őket Földessy Margittól választottam. Sajnos elkövettem azt a hibát, hogy odaadtam a gyerekeknek a szöveget, aztán észbe kaptam, és gyorsan el is vettem tőlük és így megtalálták a saját hangjukat. Forrás:
