Szőke András szeret játszani. Játék közben új ötletei támadnak, melyek olykor bohókásak, de sokszor praktikusak.
?Azt szoktam mondani másoknak, hogy amikor az ember kap valamilyen javaslatot, nem az a lényeges, hogy azt elfogadja-e, hanem ha elkezd vele foglalkozni, küzdeni, akkor már azt a problémát, vagy üzenetrendszert, elkezdi értelmezni.?
Egyszer csak csillan valami, és elindul egy újabb játék..
?Nyugodtan próbáljuk meg megélni az életet. Akkor sincs baj, ha vannak fájdalmak, ha van keserűség, sírás, szomorúság. Azért nincs baj ezzel, mert ez egy viszonyítás. Ez nem azt jelenti, hogy nekem jó keserűnek lenni, de az élet mégis ettől különleges, hogy nem kiszámítható. Hoz egy csomó olyan helyzetet, amire nem gondol az ember, és amikor már a legnagyobb elkeseredés van, akkor egyszer csak csillan valami, és elindul egy újabb játék, egy újabb kis kalandozás. És ez így jó!?
Találmány..
?Két héttel ezelőtt csináltuk meg, Gajdi Gyula bátyámmal, aki négy házzal arrébb lakik tőlem. Ő kőműves eredetileg, de most fával is foglalkozunk. Használt gerendákat elfűrészelgettünk, és csináltunk belőle egy hullámzó asztalt. Ha egy emberi testet ráhelyezünk, akkor a gerincoszlopot, a csigolyákat rendbe teszi.?
Mindenki nevetett, mosolygott..
?Egyik reggel mentem le Gyula bátyámhoz, és mondtam, hogy elkezdtem gondolkozni ezen a szerkezeten, mert nagyon sokszor gerincproblémákkal jönnek oda hozzám, amikor masszázzsal foglalkozom. Mondtam Gyula bátyámnak, hogy ez a gondom. Ő meg egy olyan csendes ember, hogy nem szólt semmit ? én szerintem nagyon okos ember -, két nap múlva odaállt, és azt mondta, hogy, nézd csak, ezt csináltam.
A kőművesek, akik odaérkeztek – már bent az asztalos műhelyben -, fent feküdtek ezen az ágyon, és húzkodták egymást, mindenki nevetett és mosolygott. Azóta ezt a szerkezetet használjuk.?
Forrás: