Magas vérnyomás - Nem elég a gyógyszer! - 1. rész

Ha megszületik a magasvérnyomás betegség diagnózisa, sokan úgy vélik, elég csupán a rendelt gyógyszereket szedniük, és minden rendben lesz.

A magas vérnyomás kezelése nem csupán a gyógyszerelésre épül.

Nem kizárólag a nagyon magas értékeket kell kezelni

Normális vérnyomásnak tekinthető, ha az első (szisztolés) érték 120-129 Hgmm közt van, míg a második (diasztolés) érték 80-84 Hgmm, de minden esetben 140/90 Hgmm alatt marad.

Ha többszöri mérés alkalmával is 140/90 Hgmm-s vagy ennél magasabb vérnyomás értéket rögzítünk, akkor már magas vérnyomásról beszélünk, és ilyen esetben mindenképpen háziorvoshoz vagy meg inkább hypertonológushoz (magasvérnyomás specialistához) kell fordulni a további vizsgálatok elvégzése és a súlyos szövődmények – például szívinfarktus, stroke, szívelégtelenség – megelőzése miatt. Emellett azt is tudni kell, hogy nem csak a kiugróan magas értékek igényelhetnek kezelést, ugyanis van néhány olyan állapot, amikor a kis mértékben 140/90 Hgmm fölött mért értékeket is érdemes csökkenteni. Ilyen például szív-, ér-, agyi szövődmény fennállása esetében, mikor ezek a hypertonia következményei, cukorbetegség, vesekárosodás esetén, nőknél a menopauza utáni időszakban, és örökletes magas vérnyomás, és annak szövődményei kapcsán.

A kezelés alapjai

Gyógyszerek
A magasvérnyomás betegségre rendelt gyógyszerek különböző módon hatnak a szervezetre, másképp működnek, mások a hatások, az esetleges mellékhatások. A 4 fő típus (a továbbiak mellett):
Vízhajtók
A vízhajtók (diuretikumok) fokozzák a só- és vizeletürítést, ezáltal csökkentik a keringő vér mennyiségét és ezzel a vérnyomást is. Ezzel párhuzamosan csökkentik az agyi szövődmények előfordulási esélyét, és hosszabb távon az érfal ellazulását is előidézik, Fontos, hogy kis adagban kell alkalmazni őket a hipertónia kezelésében, és ismert, hogy majdnem minden hatásmechanizmusú vérnyomáscsökkentőnek van diuretikummal kombinált változata.
Bétaadrenerg-blokkoló szerek (béta-blokkolók)
A béta-blokkolók a gyors pulzus- és vérnyomás-emelkedést gátolják meg. Ezt a hatást úgy érik el, hogy a vérerek falán és szívizomban elhelyezkedő „érzékelőket”, a béta receptorokat gátolják meg abban, hogy fogadják az adrenalin és noradrenalin hormon „üzenetét”, vagyis azt, hogy a szívnek erőteljesebben kell dolgoznia.

Fotó: 123rf.com

Renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer aktivitását gátló szerek
Az angiotenzin, a renin és az aldoszteron mind olyan, a szervezetben termelődő anyagok, amelyek természetes módon képesek emelni a vérnyomást. Az ebbe a csoportba tartozó gyógyszerek ezeknek az anyagoknak a képződését gátolják, vagyis gátolják a angiotenzin képződést (ACE gátlók), vagy annak a hatását (ARB-k).
Kalcium-antagonista szerek
A kalcium antagonisták, vagy más néven kalcium-csatorna blokkolók az izomsejtbe jutó kalcium mennyiségét szabályozzák, így az izomsejtek kevésbé tudnak összehúzódni, vagyis nem tudják csökkenteni az ér keresztmetszetét – nem emelkedik a vérnyomás.

“A felsoroltakon kívül a palettán szerepel még a szükség esetén alkalmazható alfa-1 receptor blokkolók, aldoszteron antagonisták , a központi idegrendszerre ható, fokozott szimpatikus aktivitást csökkentő szerek, valamint a direkt vazodilatátorok csoportja. A gyógyszerelés kapcsán azt is érdemes megjegyezni, hogy makacs, nehezen kezelhető magasvérnyomás betegség esetén többféle gyógyszer kombinációjára is szükség lehet” – magyarázza dr. Kapocsi Judit PhD, a KardioKözpont magasvérnyomás és érkockázat specialistája.