Életünk apró örömei, avagy mi teszi a magyarokat boldoggá?

A pszichológia egy viszonylag új irányzata a pozitív pszichológia, amely nevéhez hűen a boldogsághoz és a beteljesüléshez vezető utakat és módszereket kutatja.

Általánosan elmondható, hogy a boldogságra és a beteljesülésre is (hosszan) fennmaradó állapotként tekintünk. Mi a helyzet viszont az apró, minket váratlanul meglepő, és ezzel mosolyra fakasztó boldogsággal, mi okoz nekünk örömet? Ezt a kérdést tette fel az idén 90 éves Medve sajt is a magyar fogyasztóknak, a beérkezett válaszok elemzésében pedig Ráskó Eszter pszichológus volt a márka segítségére.

„Az élet apró örömei!” Hányszor, de hányszor használjuk ezt a kifejezést? Naponta? Hetente? Az elmúlt években már-már gellert is kapott ez a szófordulat, átitatta a szarkazmus, az irónia, kicsit talán jogosan is. Hiszen lényegesen ellenállóbbnak érezhetjük magunkat az eső elől menekülés közben elszakadt strandpapucsokkal, az utolsó százasunkat elfogadni nem hajlandó parkolóautomatákkal és a beszakadt borosdugókkal támadó stressz faktorokkal szemben, ha váratlanságukban felismerjük az iróniát, na meg az abban lappangó vidámságot is.

Az ebben az évben 90. születésnapját ünneplő Medve sajt egyik időtálló értéke és küldetésének szerves része, hogy felhívja az emberek figyelmét a mindennapok jóleső pici pillanataira. A márka éppen ezért egy reprezentatív kutatás keretében arra volt kíváncsi, hogy mik azok az események, történetek, amik a magyar emberek számára olyan örömforrást jelentenek, amihez nem feltétlenül kell megnyerni a lottó ötöst, ugyanakkor részei lehetnek mindannyiunk életének, egyszóval: apróságok, amik boldoggá tesznek, mint egy hosszú munkanap végén, ha felfedezzük, hogy maradt még egy Medve sajt a dobozban.

A válaszokat öt kategóriában vizsgálták, egyrészt, hogy miből fakad maga az öröm, magunk generáltuk vagy mások okozták, megfogható-e vagy sem, véletlen-e, csak én vagyok a részese vagy más is, illetve, hogy otthon történik-e vagy máshol?

Talán nem meglepő, hogy a legtöbben, a válaszadók 43%-a az apró örömök kapcsán elsőként a családra asszociálnak és a velük közösen megélt pillanatokra, mint akár egy ebéd vagy egy kirándulás. Ezek mellett kiemelkedő szerep jut az olyan esszenciális örömforrásoknak, mint egy jó nevetés, egy beszélgetés vagy maga a találkozás pillanata. Érdekesség, hogy a mosoly/ölelés kimagaslóan fontos a magyarok számára. A szeretteink mosolyánál nincs is számunkra nagyobb öröm. Ráskó Eszter szerint ennek oka talán a metakommunikációs jelentésükben rejtőzik, hiszen mindkettővel azt üzenjük, minden rendben közöttünk, kölcsönösek az érzéseink.

A családon kívül a másik befutó a tágabb ismeretségi kör, azaz a barátok és ismerősök. A kutatási eredmény jól reprezentálja, hogy alapvetően társas lények vagyunk és az élmények megosztása másokkal már önmagában sokszorosítja a megélt öröm mértékét. Fontos azonban kiemelni, hogy nem mindenki a társas interakciókban leli örömét, a válaszadók 7%-a számára az öröm valamilyen nyereményt jelent, mások pedig beérik az olyan természet által generált örömforrásokkal, mint a szép időjárás vagy egy nyiladozó virág látványa.

„Arra, hogy pontosan miben leljük örömünket, rengeteg tényező van hatással – mondja Ráskó Eszter. – A személyiségjegyeinken kívül számít az anyagi helyzetünk, az életkorunk, a családi helyzetünk, a makro- és a mikrokörnyezetünk, az átélt életeseményeink. Hogy miért? Mert ezek formálják a vágyainkat. Az anyagi gondokból fakadó tehetetlenségérzést nyilván könnyebben oldja egy váratlan pénznyeremény, míg a gyermekeitől távol élő szülők szívesebben társasoznának az unokákkal, egy sokgyerekes anyuka pedig igazán gyönyörködne végre egy kicsit a naplementében.”

A kutatás eredménye alapján a „jobb adni, mint kapni” kifejezés kissé elavultnak tekinthető, ugyanis, ha örömről van szó, igenis jobban szeretünk kapni vagy önmagunknak adni. Ez elsőre kissé önzően hathat, ugyanakkor szakértő szerint van ennek egy egészséges olvasata is. Hiszen aki önmagának örömet tud okozni, az nagyobb valószínűséggel tud másokat is jókedvre deríteni.  A válaszadók 34%-a azt preferálja, ha mások okoznak neki örömöt, 33%-uk pedig azt, ha külső tényező okozza azt.

A meglepetés ereje viszont itt is számottevő, hiszen az egész mintát figyelembe véve, a válaszadók 21%-a a váratlan örömök rajongója. Ha nem számítunk valamire, nincsenek előzetes elvárásaink vagy elképzeléseink az események kimenetelével kapcsolatban, könnyebben éljük meg azokat önmaguk tökéletességében, összehasonlítva azzal, mint amikor már jó előre álmodozunk róla. Ha összefutunk egy rég nem látott ismerőssel, vagy ha éppen egy apró kedves meglepetést kapunk a szeretteinktől, az mindenki napját feldobja.

Nem vagyunk viszont anyagiasak, hiszen a kitöltők 62%-a a nem megfogható élményeket részesíti előnyben, és 58% kifejezetten vágyik rá, hogy mások is a részesei legyenek örömüknek. Sokunknak egy ritka virág virágzása, vagy éppen egy jól sikerült családi ebéd legalább akkora örömet jelent, mint a legdrágább ékszer, vagy egyéb értékes ajándék. Azt is tudjuk, hogy nyerni mindenki szeret, de a nyerés ténye önmagában sokkal fontosabb, mint a tárgyiasult nyeremény értéke. Gondoljunk itt például egy jó társasjátékra, ahol már maga a játék öröm.   

A nők és a férfiak sem pendülnek kifejezetten egy húron a témában, mert amíg a nők a nem megfogható elemeket, a családot, az érzelmi központra ható eseményeket állítják a fókuszba, addig a férfiaknál gyakoribbak az önállóan megélt örömök, a maguknak okozott élmények és a megfogható elemek, mint például a tárgyi nyeremények. „Ennek egyrészt evolúciós okai vannak, másrészt pedig a kutatás szerint a férfiak kevésbé mozognak otthonosan az elvont fogalmak verbalizálásában – fűzi hozzá Eszter – Ezért lehet, hogy szívesebben merítenek a könnyebben megfogható válaszokból. Szándékosan nem azt mondom, hogy ők jobban kedvelik a komfortzónájukat az önismeret gyakorlásánál, de tény, hogy a férfiaknál volt a leggyakoribb a ’nem tudom’ kifejezés.”

A másik nagy szűrő az életkorunk. Minden életszakaszban másra vágyunk, amíg húszas éveinkben a főszerep a barátoké, a másokra gyakorolt hatásunké és az együtt megélt váratlan élményeké, addig idősebb korunkban már a család és az otthon történő események a fontosak. A húszas éveinkben építjük fel identitásunkat, ilyenkor ismerjük meg önmagukat, melyhez elemi szükséglet a társas interakció, hiszen a viselkedésünkről és a személyiségünkről a legkönnyebben a mások reakcióiból tudunk következtetéseket levonni. Ahogy viszont egyre idősödünk, egyre specifikusabbá válnak a körülményeink, igyekszünk kiépíteni a saját érzelmi biztonságot nyújtó közegünket, ennél fogva az örömeink is jobban koncentrálnak azokra.

Tanulságként mindenesetre leszögezhetjük, hogy az apró kedvességek, a szeretet legapróbb megnyilvánulásai és hasonló örömforrások megédesítik a mindennapjainkat. Ügyeljünk tehát rá, hogy minél gyakrabban legyen benne részünk, és hogy másoknak is juttassunk belőle!

A Medve sajt kutatását egy 2000 fős elemszámú mintán végezték, melynek célcsoportját a 18-59 éves nők és férfiak alkották. A minta a főbb demográfiai változók mentén – mint a nem, az életkor, a végzettség, a településtípus és az országon belüli régiók – reprezentatív volt.

Forrás: https://napidoktor.hu/index