Az a csodálatos Surrey

Egy bájos megye, mely gyakorlatilag összenőtt Londonnal – ez Surrey, amelyet érdemes legalább egyszer látni és feltérképezni.

Surrey, ez a látnivalókkal, csodás építészeti emlékekkel tarkított, London szomszédságában levő megye Dél-Kelet Angliában helyezkedik el. Határa Londont, Kent-et, Észak-Sussex-et, Nyugat-Sussex-et, Hampshire-t, Berkshire-t is érinti -történelmi városa Guildford.

Surrey megye tanácsa Kingston upon Thames-ben ülésezik, mivel Kingston London része 1965 óta. 1889-ig Surrey részének számítottak egyes londoni városrészek is, így Lambeth, Wandsworth és Southwark. Ugyanígy Croydon, Kingston, Merton, Sutton, Barnes és Richmond – melyeket ma a fővároshoz tartozónak minősítenek, de korábban formálisan Surrey részei voltak.

A mai Surrey-t 11 kerületre és járásra lehet osztani: Elmbridge, Epsom és Ewell, Guildford, Mole Valley, Reigate és Banstead, Runnymede, Spelthorne, Surrey Heath, Tandridge, Waverley és Woking. A Surrey Megyei tanács hatáskörébe tartoznak az utak, az ásványkitermelés engedélyeztetése, az oktatás, a hulladék újrahasznosítás, a születések, házasságkötések, elhalálozások regisztrációja, az egészségügyi és szociális szolgáltatások.

Surrey-t a kelet-nyugati fekvésű North Downs hegygerinc osztja ketté. A megye folyói járják át, a Wey és a Mole, a Temze mellékfolyói. A Temze a megye északi határát képezte a 19. század vége előtt. A Bourne folyó, mely a Temze nyugati mellékfolyója Ascot felől, a Bershire és Hogsmill folyó a Temze északi mellékfolyói Ewell felől – Surrey-t valósággal etetik a Temze déli kanyarulatai, vagyis a rajta áthaladó része.

A modern Surrey

Egészen a 18. század végéig Surrey gyéren lakott és kissé rusztikus hely volt, annak ellenére, hogy közel volt a fővároshoz. Ekkor kezdtek javítani kommunikációs lehetőségein, megcsinálták az utakat, fejlesztették a postakocsi-rendszert és megnőtt London befolyása. Sokkal komolyabb átalakulás követte azonban a vasút megjelenését az 1830-as évek végén. A gyors ingázás lehetősége lehetővé tette, hogy a dolgozók naponta utazhassanak Surrey területéről Londonba. Ennek hatására robbanásszerű fejlődés következett be: Surrey népessége és gazdagsága egyre nagyobb lett, gazdaságilag és társadalmilag is szinte összekapcsolódott Londonnal.

Guildford, Farnham és Croydon gyorsan fejlődtek, de új városok is kialakultak a vasútvonalak mentén, így Woking és Redhill.

Közben London is gyorsan terjeszkedett észak-kelet Surrey-n át. 1800-ban csak Vauxhall-ig ért, de egy századdal később a város növekedése elérte Putney-t és Streatham-at. 1889-ben a londoni megyei tanács területeket kezdett elfoglalni Surrey-től. London bővülése a 20. században is folytatódott, „magához rántva” Croydon-t, Kingstont és más kisebb településeket is. 1849-ben Woking mellett létrehozták a Brookwood temetőt, hogy kiszolgálja a helyi településeket – hamarosan a legnagyobb temetkezési hely lett a világon. Nagy-Britannia első krematóriuma is itt kapott helyet, mely 1878-ban nyílt meg. Mecsetet 1889-ben alapítottak. 1881-ben Godalming volt az első város a világon, ahol volt közüzemi villamosenergia-szolgáltató.

Surrey keleti része a Winchesteri egyházmegye fennhatósága alól átkerült a Rochester-i alá, de 1905-ben ez a terület Southwark egyházmegye lett. A megye többi részét, kelet-Hampshire-rel együtt, elválasztották Winchestertől 1927-ben. Guildford egyházmegyéhez került, székesegyházát 1961-ben szentelték fel.

A 19. század kései szakaszában aztán Surrey igen jelentős szerepet kapott Nagy-Britannia és általában az egész világ építészetében. Tradicionális építészeti formái jellemző trenddé váltak az angol építészetben, összekapcsolódva az Arts and Crafts mozgalommal és még a 20. században is hatással voltak a hazai építkezésre.

Surrey jelentősége az 1890-es években érte el csúcspontját, amikor világviszonylatban is jelentős események történtek a hazai építészetben: népszerűek lettek Edwin Lutyens korai munkái, aki Surrey-ben nőtt fel, így aztán a helyi építészet nagy hatással volt rá, nagymértékben befolyásolták őt a hagyományos stílusok és építészeti anyagok.

A 19. század végén és a 20. század elején Surrey régóta fennálló ipari létesítményei, papír- és puskapor előállító gyárai hanyatlásnak indultak. A legtöbb megyei papírgyár bezárt, az utolsó túlélő is megbukott 1928-ban. A puskaporgyártás az első világháborúnak esett áldozatul, hiszen előbb ki kellett szolgálnia a hatalmas brit hadiipart, ezt azonban gyors visszahúzódás és konszolidáció követte, amikor a háború véget ért.

Az új igények a járműgyártóknak kedveztek. Az új fejlesztések között említhető meg a Dennis Brothers járműgyártó is, melyet 1895-ben Guildford-ban hoztak létre.  Először csak bicikliket, majd autókat gyártott, de hamarosan kereskedelmi és haszonjárműveket is – nemzetközileg jelentős járműgyártóvá nőtte ki magát, mely buszokat és tűzoltóautókat adott el. Számos tulajdonosváltás után ez az iparág azóta is működik Guildford-ban.

A II. világháború alatt erődítmények épültek a North Downs mentén. A vonal, Sommerset-től Yorkshire-ig, London állandó védelmét látta el. A németek is szerették volna bekebelezni.

Az ősök nyomai

A régi római és brit időkből kevés építmény élte túl a világégést. Elsősorban a bronzkorból található sok fennmaradt kerek halom Surrey területén, a vaskorból Holmbury Hill és Hascombe Hill, a Capel-ben levő Anstiebury Camp, a Dry Hill (Lingfield-del), a Szent Anna-domb, Chertsey és a Szent György-domb, Weybridge őriz emlékeket. Legtöbbjük az i.e. 1. században jött létre. A római korból csak a megyét keresztező Stane Street és Ermine Street maradványai maradtak meg.

Számos angolszász építmény érte meg a 2000-es éveket azonban – Surrey templomai szép példái ennek: a St. Mary templom, Guildford-ban; Szent Péter és Pál templom Godalming-ban; a Stoke D’Abernon, Thursley, Witley, Compton és Albury (Old Albury).

Igen sok középkori épület áll ma is Surrey-ben, ám a megye plébániatemplomai általában viszonylag kicsik és egyszerűek, viktoriánus helyreállítással. Jelentősek – mivel szinte teljesen változatlan formában maradtak fenn – a templombelsők Chaldon-ban, Lingfield-ben, Stoke D’Abernon-ban, Compton-ban és Dunsfold-ban.

A méretes, kolostori templomok pusztulásnak indultak, miután intézményeiket feloszlatták, noha az Abbey Gardens Chertsey-ben, a Waverley apátság falai és a Newark zárda megmaradtak. A Farnham kastély nagyrészt megőrizte középkori külsejét.

Fennmaradt középkori házakban, kúriákban, istállókban szintén gyönyörködhet, aki Surrey-ben jár: Littleton, Ewell, Horsley, Cobham, Guildford, Bramley, Ewhurst Dockenfield/Frensham, Chobham, Chertsey mind látványos ilyen szempontból, némi időközben véghezvitt módosítással.

A legrégibb Surrey-i épületek a 16. századból maradtak fenn. A nem katonai, világi építészet műremekei. Loseley Park, Sutton Place házai, vagy a Royal Grammar School régi épülete Guildfordban, melyet 1509-ben alapítottak. Kisebb otthonok illetve nyilvános házak ezekből az időkből még mindig léteznek. A 17. századból is találunk szépséges, fennmaradt épületeket: az Abbot kórházat, 1619-ből, mely Tudor-stílusban készült; Sokkal jellegzetesebb példa viszont a West Horsley Place, Slyfield Manor és a Guildhall, Guildford-ban.

Surrey hírességei

Nemcsak bámulatos emlékeket, számos ismert embert adott Surrey a világnak. Daniel Defoe (1659/61-1731), William Cobbett (1763-1835) Benjamin Disraeli (1804-81), Alfred Tennyson (1809-92) Charles Dickens (1812-70) Robert Browning (1812-89) George Eliot (1819-80), Lewis Carroll (1832-98), George Bernard Shaw (1856-1950), Arthur Conan Doyle (1859-1930), J.M. Barrie (1860-1937), hogy csak néhány neves írót említsünk, mind Surrey-ben élt és dolgozott. A zenészek sem maradnak le azonban: Eric Clapton (1945-), Norman Cook (1963-), Mike Rutherford, a Genesis gitárosa, vagy Peter Gabriel is innen származik, aki egykor vezető dalszövegírója volt ugyanennek a zenekarnak.

A festői szépségű Surrey településein egyébként az ingatlan árak is „mesések”. 250 ezer fonttól 800 ezer fontig terjednek az átlagos ház árak, a sokat emlegetett Guildford-ban 400 ezer fontért lehet otthont vásárolni, tehát átlagosan 140 millió forintért.

Forrás: