Szervezetünk és a magasság 1. – Repülés és hegymászás 2016-06-14 Blog, Mozgásban Megosztás: Tweet Az emberi szervezet kb. a tengerszinttől 4500 méter magasságig képes tartósan élni. Ezen felül, hosszútávon az élet jelentős problémákat okozhat. Mi történik velünk, ha repülünk, vagy hegytetőn vagyunk? Hogy hat ránk a magasság? Napjainkban a civil légi utazások során, naponta több millió ember emelkedik 4500 méter felé és repül nyomásszabályzott (klimatizált) kabinban, gyakran 12 000 méter magasságban több órán át. Ennek panaszmentes túléléséhez nincs szükség különösebb adaptációra. Több más magassági kihívás is létezik azonban, mint a hegymászás, síelés, hőlégballonozás, amelynél nem áll rendelkezésre a mesterséges nyomásszabályozás. A légi utazás hatásai szervezetünkre A légi utazás során a tengerszinten elérhető 21 százalék oxigéntérfogat 17,1 és 15 százalékra csökken a klimatizált kabin ellenére. Természetesen, ha az utazás hosszú vagy az utasnak valamilyen tüdő vagy szívbetegsége van, ami csökkent oxigénfelvétellel, keringési és diffúziózavarral jár, akkor gondok adódhatnak. Általában a jelentkező problémákat oxigén adása megoldja. Egyedül a légmell (pneumothorax) képez abszolút ellenjavallatot a repülésre, mert a levegő nyomásának csökkenése a mellkasban levő gáz expanzióját okozza, ami nyomhatja és megtörheti a mellkasban levő ereket, halált okozva. A magas hegységek hatásai szervezetünkre Már a XVI. században Joseph de Acosta jezsuita szerzetes az Andok magaslatain történő utazásai során megfigyelte önmagán, hogy fejfájása, nehézlégzése és szédülése jelentkezik, amit ő a „vékony levegőnek” tulajdonított. Nem is tévedett, mivel az oxigén parciális nyomása a légköri nyomással arányosan csökken (pO2=0,2093xbarometrikus nyomás) és minél magasabbra emelkedünk, a levegő hőmérséklete, a levegő oxigéntartalma és az oxigén parciális nyomása annál jobban csökken. Ha túl magasra jutunk, akkor a szervezet kénytelen alkalmazkodni a jelentősen megváltozott nyomásviszonyokhoz. Világszerte számtalan látogatott síparadicsom van 3000 méter fölött, de Chilében 5900 méter magasságban is létezik folyamatos emberi tevékenység. Ezen magasságban az oda feljutók 50 százaléka idővel tünetessé válik, ám ennek ellenére – különösen 4200 méter fölötti magasságban – a vér oxigéntartalmának csökkenése miatt (artériás hypoxaemia) átmenetileg kellemetlen tünetek jelentkeznek, mint a fejfájás, szédülés, alvászavar, étvágytalanság. Dr. Brugós László, tüdőgyógyász Forrás: https://napidoktor.hu/index
