Tehetünk ellene? - A hasnyálmirigyrák diagnózisa és korai felismerése

Gyakori probléma, hogy a hasnyálmirigyrák felfedezése túlságosan későn történik, amikor a gyógyulásra már kevés az esély. De lehetséges egyáltalán a korai felismerés?

Sajnos, sok emberrel előfordul, hogy amikor a hasnyálmirigyrákot diagnosztizálják nála, a betegség már előrehaladott állapotban van. Amikor a tünetek jelentkeznek, viszonylag egyszerű azonosítani a hasnyálmirigyrákot. Azonban ekkorra sajnos már a gyógyulás lehetősége elenyésző.

Hasnyálmirigyrák tünetek

A betegséget általában akkor diagnosztizálják, amikor a páciens hetekig vagy akár hónapokig tartó tünetek után orvoshoz fordul. A hasnyálmirigyrák tünete gyakorta a hasi fájdalom, a fogyás, a viszketés vagy sárgaság (a bőr besárgulása). Az orvos az anamnézis felvételével betekintést nyer a betegség történetébe, azonosítja például a fájdalom kezdetének idejét, természetét és helyét; értesül a beteg egyéb egészségügyi problémáiról és arról is, dohányzik-e.

Fotó: 123rf.com

A fizikális vizsgálat során a szakember tömeget érezhet a hasban, s észlelheti a nyaki nyirokcsomók duzzadását, a bőr sárgaságát vagy a testsúly csökkenését. A laboratóriumi vizsgálatok bizonyítékot mutathatnak ki arra nézve, hogy az epeáramlás blokkolt, vagy egyéb rendellenességek vannak jelen. A páciens vizsgálata, laborvizsgálatai és a tünetek leírása alapján az orvos gyakran képalkotó vizsgálatot rendel el. Ezek az alábbiak lehetnek.

1. Számítógépes tomográfia (CT-vizsgálat): a szkenner több röntgenfelvételt hoz létre. A számítógép részletes felvételeket készít a hasüreg belsejéről. A CT-vizsgálat segít az orvosnak felállítani a hasnyálmirigyrák diagnózisát.

2. Mágneses rezonancia képalkotás (MRI): mágneses hullámok segítségével a szkenner részletes képeket készít a hasról, különösen a hasnyálmirigy, a máj és az epehólyag környékéről.

3. Ultrahang: az ártalmatlan hanghullámok képeket hoznak létre a hasban levő szervekről, ami potenciálisan segítheti az orvosokat a hasnyálmirigyrák diagnózisának kialakításában.

4. Pozitron emissziós tomográfia (PET-vizsgálat): a rákos sejtek felszívják a vénákba fecskendezett radioaktív glükózt. A PET-vizsgálatok tehát segíthetnek meghatározni a hasnyálmirigyrák terjedésének mértékét.

Amennyiben a képalkotó vizsgálatok tömeget észlelnek a hasnyálmirigyben, valószínű, hogy hasnyálmirigyrákról van szó – de nem biztos.

A biztos diagnózishoz szükséges a biopszia – amikor ténylegesen szövetet vesznek a tömegből. A biopszia többféle módon is elvégezhető.

1. Perkután tűbiopszia: a radiológus ilyen esetben képalkotó irányítása mellett tűt szúr a masszába és rögzít néhány szövetet. Ezt az eljárást finom tűs aspirációs biopsziának (FNAB) is nevezik.

2. Endoszkópos retrográd cholangiopancreatográfia (ERCP): az eljárás során egy, kamerával és más eszközökkel felszerelt (endoszkóp) hajlékony csövet helyeznek szájon át a vékonybélbe, a hasnyálmirigy közelében. Az ERCP képes felvételeket begyűjteni a területről, valamint ecsettel biopsziát is készíthet.

3. Endoszkópos ultrahang: az ERCP-hez hasonlóan ebben az esetben is endoszkópot helyeznek el a szakemberek a hasnyálmirigy közelében. Az endoszkópon található ultrahangszonda megkeresi a gyanús tömeget, az endoszkópon levő tű pedig kivesz belőle néhány szövetet.

4. Laparoszkópia: ez is egy sebészeti eljárás, amely több kis bemetszést alkalmaz. A laparoszkópia segítségével a sebész szövetet gyűjthet biopsziához, valamint megnézheti a has belsejét, hogy megállapítsa, elterjedt-e a hasnyálmirigyrák. A laparoszkópia azonban nagyobb kockázattal jár, mint egyéb, biopsziás megközelítések.

Amennyiben a hasnyálmirigyrák jelenléte meglehetősen valószínű és a daganat műtéttel eltávolíthatónak tűnik, az orvosok javasolhatják az operációt – biopszia nélkül.

A hasnyálmirigyrák korai felismerése

Ha már előrehaladott állapotban fedezik fel a betegséget, a hasnyálmirigyrák kezelése kihívást jelent. A kutatók máig keresik a korai felismerés módszereit, ám eddig egyik sem bizonyult hasznosnak. A módszerek az alábbiak.

Fotó: 123rf.com

1. Vérvétel: lényege, hogy bizonyos anyagok, például a karcinoembrionális antigén (CEA) és a CA 19-9 szintje a hasnyálmirigyrákban szenvedő embereknél meg van emelkedve. A vérvizsgálatok azonban nem teszik lehetővé a hasnyálmirigyrák korai felismerését, mert előfordulhat, hogy ezek a szintek addig nem nőnek, amíg a betegség előrehaladott állapotba nem kerül – ha egyáltalán emelkedni kezdenek. A tesztek hamis pozitív eredményt is adhatnak.

2. Endoszkópos ultrahang: egyes famíliákban több családtagot is érinthet a hasnyálmirigyrák. Az Amerikai Rák Szövetség szerint a hasnyálmirigyrák-megbetegedések akár 10 százalékát öröklött DNS-elváltozások okozhatják.

Folyamatban vannak a vizsgálatok annak megállapítására, vajon az egészséges családtagoknál működik-e a korai felismerésben az endoszkópos ultrahanggal végzett agresszív szűrés. A kezdeti eredmények ebben a tekintetben ígéretesek. Az endoszkópia azonban meglehetősen invazív eljárás, ezért alkalmazása csak azoknál a személyeknél indokolt, akiknél eleve magas a hasnyálmirigyrák kockázata.

Hasnyálmirigy neuroendokrin rákok

A hasnyálmirigy neuroendokrin daganatai a hasnyálmirigy hormontermelő sejtjeinek külön csoportjából származnak. Hasonlóan az adenokarcinómához, az ún. szigetsejtrákokat általában képalkotással és biopsziával diagnosztizálják az orvosok. Az ilyen típusú daganatok valószínűleg nem okoznak tüneteket, illetve nincsenek olyan jelei, amelyek a daganat által kiválasztott hormonokhoz kapcsolódnak.