A fiatalság sem csodaszer a rák ellen

A legtöbben azt gondolják: a rák az idős emberek betegsége. Bár ebben az állításban kétségkívül sok igazság van, de életveszélyes tévedés abban bízni, hogy a fiatalság megvéd a rákbetegség ellen.

Sajnos még az orvosok körében is él az attitűd, hogy akár riasztó tüneteket látva is a rosszindulatú betegség az, amire utoljára gondolnak, éppen a páciens fiatal kora miatt. Ez pedig sokszor behozhatatlan késedelmet okozhat a felismerésben, ami rosszabb terápiás eredményekben és rövidebb életkilátásokban „kamatozhat”. Az Intima női egészségportál üzenete a Nemzeti Rákellenes Napon: Soha ne hidd el magadnak vagy bárki másnak, hogy túl fiatal vagy a rákhoz!

Fotó: 123rf.com

Itthon és a nagyvilágban se szeri, se száma azoknak a történeteknek, amikor fiatal beteg életét követelte az, hogy bár tüneteket tapasztalva felmerült ugyan a gondolat, hogy azok mögött akár valami betegség is állhat, a fejében motoszkáló kisördögöt elaltatta azzal, hogy nem lehet rákos, hiszen a rák kizárólag az idős embereket támadja meg. Vagy ami még ennél is rosszabb, bár mégis rászánta magát arra, hogy kivizsgálást kérjen, az orvosa nyugtatta meg azzal, hogy túl fiatal ahhoz, hogy rákja legyen. Éppen az az egészségügyi szakember oszlatta el – sokszor minden alaposabb vizsgálat nélkül – a gyanakvását, akinek mindenkinél jobban kell tudnia, hogy a rákbetegség sajnos fiatalabbakat, sőt akár gyermekeket érinthet.

Lehetetlen lenne felsorolni az összes ilyen tragikus esetet, ezért álljon itt csak néhány.

Staci Akselrod 26 évesen lépett be először orvosa rendelőjébe azzal, hogy apró csomót tapint a jobb mellében. Az orvos megvizsgálta ugyan, de annak ellenére hamis biztonságérzetbe ringatta azzal a bizonyos kijelentéssel arról, hogy a fiataloknak nem lehet rákjuk, hogy Staci sűrű mellszövete erősen megnehezítette a vizsgálatot. „Az orvos nem nagyon aggasztotta a dolog, szerinte ez biztosan nem rák, mert ahhoz nem vagyok elég öreg. Azt tanácsolta, ne is nagyon foglalkozzam a dologgal addig, míg nem tapasztalok feltűnő különbséget a melleim alakja és mérete között.”

Stacinek szerencséje volt, mert bár csaknem egy év és a csomó makacs növekedése kellett ahhoz, hogy az orvosok is komolyan vegyék panaszát, de végül csak fény derül arra, hogy bizony ő sem túl fiatal a mellrákhoz. A dolgok jelen állása szerint az ő esetében szerencsére nem történt végzetes késedelem, a kezelés hatásos volt, és azóta is mindent megtesz, hogy felhívja a veszélyre kortársai figyelmét.

Emma Swain 22 éves volt, amikor felkereste orvosát azzal, hogy tünetei alapján méhnyakrákra gyanakszik. Ám orvosa szerint csak túlreagálja, túlaggódja a dolgokat, és nem kellene ekkora problémát csinálnia abból, hogy a fogamzásgátló szedése miatt rendszertelenné vált a menstruációja. És elhangzott a végzetes mondat is: „Önnek nem lehet rákja, ahhoz még túl fiatal!”

„Egyetlen szülőnek sem lenne szabad átélnie ezt, végignéznie, hogy a gyermekének borzalmas kínokat kell kiállnia olyan betegség miatt, ami könnyen megelőzhető vagy idejében gyógyítható lett volna. De mindannyian hittünk az orvosnak, aki azt állította, hogy Emma még túl fiatal, ezért nem lehet komoly baja. Hittünk neki, ami életünk legrosszabb döntésének bizonyult, hiszen a lányunk az életével fizetett érte” – nyilatkozta Emma édesapja nem sokkal később. Az orvos magabiztos kijelentése és az édesapa megtört beszámolója között tragikusan rövid idő telt el.

Az idős kor kockázati tényező, de a fiatal kor sem biztosíték

Annak ellenére, hogy szinte mindenkinek van a szűkebb vagy tágabb ismeretségi körében olyan, akinek fiatalon, sőt akár már gyermekként kellett megküzdenie rákkal, még mindig hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy ez a betegség inkább az idősebb korosztályt érinti. Amiben van némi igazság, ám a mondat végén mindig ott van az a bizonyos de…

Az igazság az, hogy bár a rákbetegség összességében valóban gyakoribb az idősek, mint a fiatalabbak közt, szinte nem is lehet mondani olyan ráktípust, amely – bár kisebb eséllyel, de – előfordulhat fiatalabb korban is. Emellett vannak olyan daganatok is, melyek szinte kizárólag gyermekeket vagy fiatal felnőtteket érintenek.

Az a tény, hogy a rákbetegek száma az életkor előrehaladtával megemelkedik, több tényezőre vezethető vissza. Ezek között első helyen említendő az életmód, hiszen életvitelünkben számos olyan tényező (egészségtelen táplálkozás, mozgásszegény életmód, dohányzás, alkoholfogyasztás, környezetszennyezés, munkahely és egyéb környezeti ártalmak stb.), melyek hosszabb ideig hatva rákbetegségre hajlamosíthatnak – minél több évet hagytunk már magunk mögött, annál nagyobb valószínűséggel. Emellett az idősödés kapcsán növekszik annak kockázata is, hogy genetikai állományunkban valamilyen zavar, „hiba” következik be, mely ugyancsak rák kialakulásához vezethet.

Ám ezek csak statisztikai valószínűségek, melyek nem jelentenek teljes biztonságot fiatalabb korban sem, ráadásul a fiatalkori rákbetegség jelentős része örökletes génhibákra vezethető vissza. Az örökletes genetikai defektus okozta daganatok sajátossága pedig éppen az, hogy általában fiatalabb korban mutatkozik meg tüneteket is okozó betegségben, mint az előző bekezdésben említett nem öröklődő, random génmutációk.

Gondoljunk rá időben, hogy ne legyen túl késő!

A fiatalkori rákbetegség korai felismerése terén éppen a fentiek jelentik a legnagyobb problémát: az orvosok részéről az, hogy a tünetek hátterében sokkal előbb gondolnak bármilyen más betegségre, mint a rák, a páciensek részéről pedig az, hogy életkoruk okán hamis biztonságérzetbe ringatják magukat. Ezt mi sem jelzi jobban, mint például az a fiatal bélrákos betegek körében végzett felmérés, mely szerint a később örökletes rákkal diagnosztizált betegek felének korábban fogalma sem volt arról, hogy genetikai adottságai rákbetegségre hajlamosítják, és nem is ajánlottak fel addig számukra ennek tisztázására szolgáló speciális vizsgálatot. A megkérdezettek 40 százaléka három vagy még annál is több alkalommal felkereste panaszaival háziorvosát azelőtt, hogy megfelelő kivizsgáláshoz jutott volna, és ugyanekkora azok aránya is, akik úgy érzik, nem kaptak kielégítő tájékoztatást betegségüknek és kezelésüknek speciális életkori vonatkozásairól (fogamzásgátlás, gyermekvállalási esélyek, pályaválasztás stb.).

Fontos tehát, hogy mind az orvosok, mind mi mindannyiunk gondoljunk arra, hogy a rákbetegség fiatalabb korban is támadhat. Mert senki nem tudhatja, mikor lesz ő is érintett.

Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó radiológus, egészségügyi szakújságíró