Zárkózott kamasz – Normális vagy nem normális?

A legtöbb kamasz gyerekkel, de olykor már kiskamasz gyerekkel rendelkező szülő előbb-utóbb szembesül azzal a problémával, hogy a korábban bújós és cserfes gyermeke egyszer csak elkezdi bezárni a szobája ajtaját, nem akarja, hogy mi vigyük el az iskolába, és arra a kérdésre, hogy „Milyen napod volt?” leginkább csak egy vállrándítással válaszol.

Hiába tudjuk, hogy ez életkori sajátosság, a szülők nagy részének ez mégis nagyon rosszul esik, és nem mindig könnyű alkalmazkodni az olykor hirtelen jött változáshoz – számol be a KamaszPanasz.

Mi is történik ilyenkor?

Mindenki volt egyszer kamasz, de a saját gyermekünkön megtapasztalni ezt mégis csak egészen más élmény. A korábbi szülő-gyerek kapcsolat kamaszkorban mindenféleképpen átalakul. Egyre inkább fontosabbak lesznek a kortársak, ami együtt jár azzal, hogy mi, szülők egy kicsit vagy legalábbis egy bizonyos időre „parkolópályára kerülünk”. Nem szabad kétségbe esni, mert ez egy teljesen normális folyamat, ami a kamaszkor szükséges velejárója. Nem csak a kamasz szociális életében állnak be változások, hiszen a kamaszkorral számos testi és hormonális változás is jár nem beszélve az érzelmek kavalkadjáról és az identitáskeresésről. Sokan ezeket az újonnan jött külső és belső változásokat nagyon nehezen élik meg, így nem meglepő, hogy esetleg fizikai és érzelmi szinten is elzárkóznak a szülők elől.

Fotó: 123rf.com

Mit tehet ilyenkor a szülő?

Fontos, hogy szülőként felismerjük a gyermekünk szükségleteit, és ne azon keseregjünk, hogy megváltozott, hogy ellenáll, hogy nem vagyunk már számára olyan „értékesek és mindenhatók”, mint kiskorában.

Egyedüllét

Hagyjunk neki lehetőséget az egyedüllétre és biztosítsunk neki privát zónát, ha erre van szüksége. A kamasz gyerek sokszor önmagát sem érti, ahhoz pedig, hogy a benne zajló változásokat átgondolja, hogy a cselekedeteit pedig mérlegelje, magányra van szükség. Ebből kiindulva engedjük meg neki, hogy becsukja a szobája ajtaját, és ne akarjunk mindenáron éppen ott takarítani vagy rendet rakni. Amennyiben erre van lehetőség, akkor legyen egy hely, ahova visszavonulhat, ami csak az övé.

Irányítás

Ne felejtsük el, hogy attól még, hogy valaki kamasz, attól még gyerek. Ugyan már nem kisbaba vagy kisgyerek, de neki is szüksége lehet szabályokra, iránymutatásra különösen akkor, ha egy fedél alatt élünk. A szabályok biztonságot adnak és egyfajta normarendszert, ami a nagy világban való eligazodást is segíti. Éppen ezért jó, ha neki is vannak kötelességei, pl. le kell vinni a kutyát, el kell menni a kisebb testvérért, be kell segíteni a házimunkába vagy időben haza kell érnie.

Közös tevékenységek

Ha erőszakkal próbálunk beszélgetni vele, az általában nem célravezető. Keressünk inkább olyan közös tevékenységeket, amik spontán lehetőséget adnak a beszélgetésre. Ilyen lehet a közös kertészkedés, sütés-főzés, szerelés, kutyasétáltatás vagy közös vásárlás. Ha van hobbija vagy valamilyen érdeklődése, akkor mutassunk érdeklődést aziránt! Menjünk el a meccseire vagy a fellépésére! Legyenek a családban közös szokások, pl. egy-egy étkezés vagy ünnepek, amikor igenis együtt „kell” lenni, és ez alól senki sem lehet kivétel, senki sem ehet a szobájában a számítógép előtt mondjuk. Igyekezzünk türelmesek és megértőek lenni, mert a kamasz gyerek kiszámíthatatlan. Így lehet egy közeledési módszer egyszer-egyszer bevált, és abból hosszú, tartalmas beszélgetés kerekedett, más alkalommal viszont a gyerek úgy veszi, túlságosan rátelepszünk.

Fotó: 123rf.com

Ez elsősorban a benne zajló változásoknak köszönhető, hiszen sok kamasz egyszerre vágyik még a szülői támogatásra, ugyanakkor úgy érzi, hogy ezt a szülői közelséget már nem engedheti meg magának, ami nem csak számunkra, de számára is összezavaró lehet.

Támogatás

Előfordulhat, hogy kamasz gyermekünk túlságosan zárkózott nem csak velünk, de a kortársaival is, azaz nem igazán jár el sehova, iskola után egyből bezárkózik a szobájába. Érdemes ilyenkor támogatni (főleg, ha ezt anyagilag is megengedhetjük), hogy közösségbe, szakkörre, sportolni járjon.

Mire figyeljünk?

Nem mindig egyszerű észrevenni a különbséget az egészséges és a kóros elzárkózás között. Ha gyermekünknek alvási problémái vannak, agresszív (magával vagy másokkal szemben), rendszeresen elhalasztja a kötelességeit (pl. nem jár be az iskolába), akkor elképzelhető, hogy szakember vagy más bizalmas felnőtt bevonására is szükség lehet, akinek lehet, hogy könnyebben fog megnyílni, mint nekünk.