COVID utáni szaglásvesztés - Furcsa módszer segíthet

Egy új kezelés trombocitákban gazdag plazmát juttat fel a beteg orrába, abban a reményben, hogy a COVID által károsított sejtek regenerálódnak. Bár a kezelés ígéretesnek bizonyult, nem világos, hogy valóban működik-e.

A COVID-19 egyik legkorábbi és legfurcsább jellemzője a szaglás elvesztése volt. Az anoszmia néven ismert állapot végül nemcsak a SARS-CoV-2 egyik gyakori jellemzője lett, hanem a fertőzés hasznos korai jelzője is, amely néha még a láz vagy a köhögés előtt jelentkezik. Míg egyesek szaglása a fertőzés elmúlása után helyreáll, másoknál az anoszmia krónikussá válik, és hónapokkal vagy akár egy évvel a vírus leküzdése után is fennáll – számol be a Hamu és Gyémánt.

Míg egyesek szaglása a fertőzés elmúlása után helyreáll, másoknál az anoszmia krónikussá válik, és hónapokkal vagy akár egy évvel a vírus leküzdése után is fennáll. Az anoszmia nem csak a szaglás hiányának furcsaságáról szól, mivel az ételek és az ízlelés élményét is zavarja. Biztonsági szempontból is fontos, hisz az illat figyelmeztethet füstre, gázra vagy romlott ételre, elvesztése pedig káros lehet a mentális egészségre.

A Jefferson Klinika Philadelphiában kísérleti anosmia kezelése trombocitákban gazdag plazmát, azaz PRP-t használ. A páciens vérét leveszik, majd egy centrifugán átfuttatják, és a plazmát elválasztják a többi elemtől. Ezt a plazmát ezután – általában injekció formájában – visszavezetik a szervezetbe. A PRP-t lágyszöveti sérülések, például teniszkönyök, és kopaszodás kezelésére is használják.

Fotó: 123rf.com

Bár nem világos, hogy pontosan hogyan működik, vagy hogy egyáltalán jól működik-e, ugyanis a szigorú klinikai vizsgálatok még nem készültek el, az elmélet szerint a plazma serkenti az őssejtek növekedését és javulását. Van egy másik lehetőség is: a PRP által megnövekedett hajszálerek növekedése segít kiöblíteni a receptorokhoz kötődő, szagokat okozó molekulákat az útból, helyet csinálva az újaknak. A SARS-CoV-2 nem a szaglásért felelős idegsejteket támadja meg, hanem az orrban lévő sejteket, amelyek enzimeken keresztül és az energiához szükséges glükóz biztosításával támogatják az érzékelést. Ezek a sejtek azonban hónapokon belül elkezdenek újranőni, és az anoszmia több mint egy évig is eltarthat – innen a tartós rejtély. Az új, egészen furcsa módszerrel plazmával átitatott szivacsokat kell mélyen az orrba tömni. A kezelésben részesült kilenc páciens közül nyolcan észleltek némi javulást. A Jefferson-kísérlet nem az első, amely a PRP-terápiát vizsgálja az anoszmia kezelésére. A világjárvány előtt egy kisebb stanfordi tanulmányban a betegek orrba adott injekcióval kaptak plazmát.

Ők javulást észleltek, de ez csak átmeneti volt – talán azért, mert a PRP-t csak egyszer kapták. A Jefferson bölcsen úgy döntött, hogy a szivacs talán könnyebben eladható, mint a fecskendő. De hogy a kezelés valóban működik-e egyáltalán, az még a levegőben lóg; elvégre az anózia rengeteg betegnél enyhült, anélkül, hogy plazmára lett volna szükség. De mivel kevés hatékony anozmia-kezelés áll rendelkezésre, a PRP-terápia nagy sikert arathat. Ha beválik. Mint mindig, a kulcs a folyamatos klinikai kutatás lesz.