Újfajta terápia a lupuszra 2011-10-06 Kórkép Megosztás: Tweet Új hatásmehanizmusú terápia az SLE (Szisztémás lupusz eritematózusz) kezelésére. 2011. júliusában az EMA (Európai Gyógyszerügyi Hatóság) törzskönyvezte az SLE kezelésében az első olyan célzott terápiát , amely egy új hatásmechanizmussal, képes a vérben oldott állapotban lévő, az immunsejtek érését, szaporodást befolyásoló anyaghoz kötődni, és így megakadályozni azoknak az ellenanyagoknak a mértéktelen elszaporodását, melyek kulcsszerepet játszanak a lupusz tüneteinek megjelenésében. A gyógyszer kiegészítő kezelésként segít azoknak az aktív fázisban lévő SLE-s betegeknek a kezelésében, akiknek az eddigi terápiájuk eredménytelen volt. SLE A szisztémás lupusz eritematózusz egy olyan több szervrendszert érintő autoimmun betegség, amely külső és belső tényezők hatására (pl. ultraibolya sugárzás, hormonális hatások, fertőzések) a szervezet védekező rendszerének (immunrendszerének) zavarát hozza létre genetikailag arra hajlamos egyénekben. A betegség kialakulásában és fenntartásában nagy szerepet játszanak a szervezet saját anyagaival szemben termelődő ellenanyagok (egészséges emberekben ezek csak külső ágens – pl. baktérium- ellen alakulnak ki), melyek a szervezet másik, specikusan hozzájuk kötödő apró alkotó elemeihez kapcsolódva komplexeket alkothatnak. Ezek a vérkeringés kis ereiben elakadva, a szervek gyulladását, majd hosszabb távon károsodását idézhetik elő. Ez a folyamat bármelyik szervet érintheti (pl. bőrt, izületeket, vesét, idegrendszert) vagy akár egy időben többet is, amelynek következménye sokszor nehezen diagnosztizálható betegség lesz. Az SLE döntően a 20-40 éves nőket betegíti meg, Magyarországon kb. 500 új megbetegedés fordul elő évente. A betegség tünetei A betegség tünetei a diagnózist megelőzően akár 2-9 évig is rejtve maradhatnak, majd a betegséget spontán javulásokkal és visszaesésekkel járó időszakok jellemzik, néha életveszélyes állapot is kialakulhat (pl. szívinfarktus, veseelégtelenség, súlyos idegrendszeri betegség). Hosszú távon jellemző az érintett szervek felépítésnek és működésének károsodása, gyakoribb a rosszindulatú daganatok előfordulása. 5-10 éves túlélése kb. 95% illetve 85%. SLE terápia Az SLE terápiája kihívást jelent a kezelő orvos számára. A kezelés megkezdésekor a beteg alapbetegsége mellett figyelembe kell venni a gyakran előforduló kísérőbetegségeket és az SLE által érintett szervek állapotát is. A betegség súlyosságától függően az SLE terápiájának bázisát a malária kezelésében is használt gyógyszer, gyulladáscsökkentők, illetve a daganatok terápiájában használt, immunrendszerre ható készítmények alkotják. A betegek számára azonban ezek a gyógyszerer sokszor nem eredményeznek javulást a betegség kezelésében; gyakori a gyógyszer mellékhatás, az életminőség nagymértékű rosszabbodása, illetve előfordulhatnak a terápia miatt újonnan kialakuló betegségek (pl. cukorbetegség, csontritkulás) is. Az immunológia területén is rendkívül fontos az új, innovatív gyógyszerek megjelenése, melyek hatásmechanizmusa különbözik az eddigi gyógyszerektől, és ezzel hatékony terápiás lehetőséget adnak olyan betegek számára, akiknek aktív fázisban lévő betegségükre jelenleg nincs célzott, jóváhagyott, standard kezelési lehetőség. Forrás:
