Segítség a gyomorfekély elleni küzdelmben

A rezisztens baktériumok terjedésére állított fel új epidemiológiai modellt Röst Gergely, a Szegedi Tudományegyetem Bolyai Intézetének matematikusa a Semmelweis Egyetem két kutatóorvosával közösen. A modell a gyomorfekélyt, gyomorrákot és más betegségeket okozó fertőzés és az antibiotikum-rezisztencia kapcsolatát vizsgálja.

Az utóbbi években azt vették észre az orvosok, hogy a Helicobacter pylori fertőzés – amely gyomorfekélyt, nyombélfekélyt és gyomorrákot is okozhat – kezelése a clarithromycin nevű antibiotikummal egyre ritkábban sikeres. Ennek oka az antibiotikum-rezisztencia növekvő gyakorisága. Ezt, illetve ehhez hasonló, a makrolidok közé tartozó antibiotikumokat számos más betegség esetén is alkalmaznak, amelyek ugyanúgy hozzájárulhatnak a gyakoribb rezisztenciához.

A rezisztens baktériumok terjedése az egyik legnagyobb globális egészségügyi kihívás. A Semmelweis Egyetem két munkatársa, Kocsmár Éva és Lotz Gábor, valamint Röst Gergely, az SZTE Bolyai Intézet matematikusa által végzett kutatás célja annak kiderítése volt, hogy honnan ered a H. pylori baktérium antibiotikum-rezisztenciája. A kutatók 4744 fertőzött beteg gyomorbiopsziás mintáját vizsgálták meg, és megnézték, hogy a betegek múltbeli gyógyszerfogyasztása milyen összefüggésben van a rezisztencia gyakoriságával.

Fotó: 123rf.com

A vizsgálat során a kutatók egy nagyon érdekes csoportra bukkantak: a betegek egy jelentős része soha nem szedett makrolid típusú antibiotikumot, mégis azzal szemben rezisztens baktériummal volt megfertőzve – ezt nevezik primer rezisztens fertőzésnek. A primer rezisztencia hátterében álló okok megfejtésére Röst Gergely, a Szegedi Tudományegyetem Bolyai Intézetének matematikusa a kutatóorvosokkal együttműködve állította fel az új epidemiológiai modellt.

A modell részletesen leírja a különböző típusú H. pylori fertőzések terjedését, és közben figyelembe veszi a lakosság gyógyszerfelhasználását is. A számítások szerint ezen betegek döntő többsége már eleve a rezisztens baktériummal fertőződött meg. A járványdinamika azt is megmutatta, hogy az egyéb célú makrolidok fogyasztásának csökkentése mennyivel mérsékelhetné a H. pylori rezisztencia kialakulását a jövőbeli antibiotikum kezelésekre.

A munka arra is nagyon jó példa, hogy az orvosok és a matematikusok együttműködése milyen értékes és új tudományos eredményekre vezethet. Jelentőségét jól érzékelteti, hogy a H. pylori fertőzés célzott gyógyszeres kezelés nélkül nem gyógyítható, és ugyan a kórokozó jelenléte a teljes népesség mintegy felében megtalálható tünetmentesen, betegség kialakulása esetén komoly szövődmények – gyulladásos és daganatos rendellenességek – alakulhatnak ki, amennyiben nem sikerül hatékony készítményt alkalmazni a kórokozó ellen.

Nemzetközi példák is alátámasztják, hogy az antibiotikus kezelések észszerűsítésével jelentősen csökkenthető az antibiotikum fogyasztás. Az ilyen kutatások nagyban elősegítik olyan kezelési protokollok kidolgozását, amivel mérsékelhető a lakosság körében a rezisztencia további növekedése. A kutatás eredményei a rangos Nature Communications folyóiratban is megjelentek.