Lyme borreliosis (Lyme-betegség, Lyme-kór) 2010-09-01 Kórkép Megosztás: Tweet A Lyme (ejtsd: lájm) borreliosis Európában az esetek túlnyomó többségében kezelés nélkül is elég jó gyógyhajlamot mutató betegség. W. Burgdorfer 1982-ben kullancsokból izolálta a később róla elnevezett borreliát, ezzel megteremtve az antitest-meghatározáson alapuló laboratóriumi diagnosztika lehetőségét. Ez a lehetőség egyszerre jelentette a Lyme betegek mind nagyobb számban történő felismerését és téves diagnózisokat, újabb és újabb kórképek borrelia eredetének "felfedezését". A beteg sorsa jórészt a kezelőorvoson múlik. A klinikai kép, a kórlefolyás változatos. Halálozás gyakorlatilag nincsen, de a fertőzés idültté válhat, évtizedekig is eltarthat, súlyossága ebből adódik. Kórokozó, kórtan A teljes Lyme-kórt okozó baktériumcsoport a B. burgdorferi sensu lato (széles értelemben vett) elnevezést kapta. A borreliák a kullancs bélcsatornájában szaporodnak, a legalább 24 órája tartó vérszívás során, vagy hamarabb, a kullancs eltávolításakor kerülnek az emberi szervezetbe. A borreliák vérárammal és szövetközti vándorlással is terjednek a szervezetben. A borreliák egyedülálló genetikai struktúrával rendelkeznek, mely eltér minden egyéb baktériumétól: lineáris kromoszómájuk és számos lineáris valamint cirkuláris plazmidjuk van. Megbetegítő képességüket ezek a plazmidok kódolják. Ezeket el is veszthetik, majd az élőlények közötti vándorlásuk során másokat felvehetnek. Vannak jóindulatú izolátumok, melyek okozhatnak ugyan Lyme-foltot, de szisztémás fertőzést nem. Ezek többnyire immunogének, tehát kiváltanak ellenanyag-termelést, ismételt fertőzések után tartós védettséget is eredményezhetnek. A dugóhúzó alakú, fürgén mozgó spirochaeták a szövetek között gyorsan haladnak, átfúrják a sejtek közötti réseket. A gerincfolyadékban a fertőzést követően 24 órán belül már kimutathatók. A gyorsan tovahaladó kisszámú mikroba is kifejezett gyulladásos reakciót képes kiváltani. A kórokozó bejut az érbelhártya- és a kötőszöveti sejtekbe. Képes megfúrni a szöveti és a keringő immunsejteket és azok sejthártyájába burkolózva elbújik a gazdaszervezet védekező apparátusa elől. Járványtan Az északi féltekén a leggyakoribb, ízeltlábúak által közvetített fertőző betegség. Ixodes kullancsok terjesztik. Lyme-kór – noha a kórokozó egyéb vérszívókból is kimutatható – csak kullancscsípés következtében jön létre, a csípés ténye azonban rejtve maradhat, a betegek mintegy 30%-a nem veszi észre. Közép-Európa a legfertőzöttebb területek közé tartozik. A Lyme-betegség Magyarországon mindenütt megtalálható, százszor gyakoribb, mint az azonos kullancs által terjesztett, de csak gócokban előforduló kullancs terjesztette agyvelőgyulladás. Több helyen befogott kullancsok vizsgálata alapján az Ixodes ricinus egyedek borrelia-fertőzöttségét hazánkban 12-50% közöttinek találtuk. A kórokozó egyes állatokban azok megbetegítése nélkül, élethossziglan megmarad. Ilyen rezervoárállatok a rágcsálók (egér, pocok), maguk a kullancsok és egyes madarak (feketerigó, fácán, sirályfélék), és új felfedezés szerint bizonyos gyíkfajok is. A Lyme borreliosis Magyarországon 1998 óta bejelentendő betegség. Évente 1000 körüli esetet regisztrálnak. Valódi gyakoriságát a környező országok adatait is figyelembe véve ennek tízszeresére becsülhetjük. Egyes területeken és populációban (pl. erdészeti dolgozók idősebb korosztályai) az átfertőződés elérheti a 40%-ot. A friss esetek május-júliusban jelentkeznek, ősszel egy kisebb második csúcs mutatkozik. Az idült, késői formák kezdete az év bármelyik szakára eshet. Minden életkorban előfordul. Nők és gyermekek gyakrabban jelentkeznek a korai bőrtünet, férfiak a későbbi szervi elváltozások miatt. A Lyme-kór szinte sohasem jár lázzal. Jellegzetes első tünete a Lyme-folt, mely a csípés helyén keletkezik, a széli részén lassan terjed, átmérője hetek-hónapok múlva elérheti akár az 50-100 cm-t is. A folt gyakran céltáblaszerű, de lehet teljesen homogén. Ezt fontos hangsúlyozni, mert a kokárdaszerű rajzolatot olyan sokat hangoztattuk, hogy az ettől eltérő (rajzolat nélküli) folt borrelia eredetét sokszor elvetik az orvosok is. Többnyire teljesen fájdalmatlan, kicsit (néha erőteljesen) viszkethet. Hetek alatt magától is eltűnhet. A bőrjelenség csak az esetek felében-kétharmadában alakul ki. A betegség kezdődhet a későbbi formák valamelyikével: szívritmuszavart okozó szívizomgyulladás, agyhártyagyulladás, arcidegbénulás, ideggyulladás és nagy-, (többnyire térd-) ízületi gyulladás alakulhat ki a fertőzés utáni hetekben-hónapokban. A nyiroksejtes bőrcsomó a gyermekek fülcimpáján látható fájdalmatlan lilás-vörös cseresznyényi csomó, kezelés nélkül csak hónapok múlva tűnik el. A végtagi bőrsorvadás többnyire idősebb nők betegsége: a végtagok feszítő oldalán lilássá, tésztás tapintatúvá válik a bőr, majd foltokban elvékonyodik. Kezelés nélkül a folyamat az élet végéig rosszabbodik, a kórokozó életben marad a rendkívül erőteljes immunválasz ellenére. Forrás:
