Az internethasználat és a gyerekek – Tanácsok mindenkinek! 2011-12-12 Kórkép Megosztás: Tweet További problémát jelenthet, hogy nehéz véglegesen megszüntetni/letörölni a felrakott, másokat bántó információt a hálózatról. Miből vehetjük észre, ha gyermekünk internetes zaklatás áldozata lett? Figyelmeztető jel lehet, ha a gyermek feszült, szomorú, aggódó állapotot mutat, különösen internetezés után (de nem feltétlenül csak akkor). Fontos, hogy szülőként készítsük fel a gyermekeket az internettel kapcsolatos veszélyekre. Tanítsuk arra a gyermekeket, hogy bármilyen bántalmazás (virtuális vagy valós) éri őket, mindenképpen szóljanak felnőtteknek! Ne feledjük el, hogy sok más pszichés problémához hasonlóan a bizalomteli szülő-gyerek kapcsolat az alapja annak, hogy mennyire tanul meg egy gyermek segítséget kérni, és ezen keresztül kifejleszteni hatékony problémamegoldási, illetve megküzdési készségeit! Ezenkívül fontos gyakorlati tanácsokat is adni a gyermekeknek: legyenek tisztában a biztonsági beállításokkal, ne adják meg jelszavukat senkinek stb. Ha a problémákat a család önerőből nem képes megoldani, feltétlenül jelezni kell a szolgáltatónak, illetve a rendőrségnek. Gyakran elmondható, hogy a legtöbb bántalmazó korábban maga is áldozat volt, illetve valamilyen társas kapcsolati kudarctól szenvedett, ezért fontos megtanítanunk arra is a gyermekeket, hogy másokkal legyenek tisztelettudók, ne bántsanak, piszkáljanak másokat, a rossz szándékú üzenetekre ne reagáljanak (hanem szóljanak egy felnőttnek). Segíthet nekik, ha beszélnek arról, ha őket bántalom éri, hiszen minél inkább képesek megosztani sérelmeiket az őket traumatizáló eseményekről, annál inkább képesek lesznek feldolgozni is azokat, hiszen így csökken a bűntudat és a szégyen érzete. Azt is lényeges tudatosítani, hogy ha ők maguk nem is áldozatok, de a környezetükben vannak internetes áldozatok, támogassák ilyen társaikat. Végül az egyik legfontosabb tanács: az internetezésnél, főleg az információ megosztásánál duplán érvényes a tétel: használd az eszed, mielőtt cselekszel! Ehhez tudnunk kell, hogy a gyermekek gondolkodási képessége nem egyezik meg a felnőttekével, ők még kevésbé képesek az ún. anticipációra, tehát arra, hogy a jövőről, az időben távolabbi dolgokról, illetve általában bizonyos dolgok következményeiről módszeresen gondolkozzanak. Ez a képesség csak serdülőkorra alakul ki, és csak akkor, ha ebben a gyermek bizonyos fokú segítséget, tanítást kap. Egy kisebb gyermektől nem várhatjuk el például azt, hogy gondolja végig, kik fogják látni az általa megosztott információt, és hogy ebből milyen kellemetlenségei lehetnek. Befejezésül fel kell hívnunk a figyelmet arra, hogy mint az élet többi területén is, ismernünk kell az internetes világot ahhoz, hogy gyermekeinknek segítséget tudjunk adni a virtuális életben való eligazodáshoz. Forrás:
