Stressz stratégiák – Másszunk ki a mókuskerékből! 2016-06-02 Blog, Kívül-belül Megosztás: Tweet Ma szinte divat a stresszre panaszkodni. Felgyorsult az élettempónk, folyamatosan különféle ingerek érnek bennünket. Úgy érezzük, nem tudunk kiszállni, kikapcsolni. Ha mégis sikerül, nemsokára mégis visszavágyunk… Stressz és stratégiák Az úgynevezett stresszreakció alapvetően nem kóros: szervezetünk természetes válasza a bennünket érő ingerekre. Testileg-lelkileg felkészít bennünket bizonyos helyzetek megoldására. Kevesen tudják, hogy a stressz szó maga változást jelent. Selye János – a stresszelmélet kidolgózója – szerint „a stressz a változásra adott nem specifikus válasz”, azaz amikor másképp kezdünk viselkedni, mint ahogyan szoktunk. Ám az már baj, ha feszült állapotban éljük a mindennapokat. Ha csak kilépünk az utcára, száz és száz stresszhatás ér bennünket, különösen a nagyvárosokban: ilyen lehet a tömeg, a zaj, a „pörgés” és még számtalan apróság. Ilyenkor fiziológiás tüneteket produkálunk: megfeszülnek az izmaink, izzad a tenyerünk, szaporábban vesszük a levegőt, erősebben dobog a szívünk, kiszárad a torkunk. Előfordulhat, hogy a szervezet lépten-nyomon, indokolatlanul is stresszreakciót produkál. Megeshet, hogy egész nap érezzük az izomfeszülést anélkül, hogy tudatosulna bennünk, mi történik. Ha ez az állapot hosszú időn keresztül fennáll, már krónikus stresszről beszélünk, ami komoly veszélyforrás: szívbetegséghez, fekélyhez, alvásproblémákhoz, a józan ítélőképesség hiányához, mentális betegségekhez és akár személyiségbeli változásokhoz is vezethet. Stratégiák Legjobb lenne nem belépni a stressz – agresszió – stressz ördögi körébe, vagy legalábbis megtanulni kilépni belőle. De hogyan? Hogyan küzdhetünk meg a stresszhelyzetekkel? Először is: nézzünk szembe a problémával, ne futamodjunk meg előle! Még az is lehet, hogy az egész valamilyen hasznot is hoz a számunkra. Gondoljuk Nietzsche szavaira: „Ami nem öl meg, az erősebbé tesz!” Fogalmazzuk meg, hogy mi ellen küzdünk! Ha néven nevezzük, már nem is olyan félelmetes. A problémát inkább feladatnak tekintsük, amit apránként meg kell oldanunk! Válasszunk egészséges megküzdési módot! Tehát ne a drogban, az alkoholban és egyéb kétes „örömökben” keressünk menedéket! Például sportoljunk: a mozgás endorfint, boldogsághormont termel, és sikerélményt okoz. Beszélgessünk sokat a barátainkkal – és ne csak azért, hogy panaszkodjunk! Pihenjünk! Foglalkozzunk azzal, ami kikapcsol, amit szeretünk csinálni! A legjobb, ha kizökkenünk abból a helyzetből, amelybe beleragadtunk, és kívülről is tudjuk látni magunkat. Ilyenkor minden egészen más színben tűnik fel. Ha azt hajtogatjuk, hogy nincs időnk magunkkal foglalkozni, gondoljuk át újra – biztos ez? Inkább keljünk fel félórával hamarabb! Segítsünk másokon! A segítségnyújtás bennünk is hatalmas energiákat mozgat meg – arról nem is beszélve, hogy szinte elfeledkezünk a saját bajunkról. Kikapcsolni Ha nem idegeskedve, túlhajszoltan akarjuk leélni az életünket, változtatnunk kell! Néha ki is kell kapcsolni. Ennek egyik legnagyszerűbb módja a sport. Sportolás közben endorfin, azaz boldogsághormon szabadul fel a szervezetünkben. Krízishelyzetben az is segít, ha veszünk néhány mély lélegzetet: ha ugyanis a levegővételre koncentrálunk, az agyunk sem nagyon tud másra „figyelni” és a problémával foglalkozni. Figyeljünk az egészséges táplálkozásra! A relaxáció is nagyon hasznos: van, aki tíz perc lazítás alatt egész napra feltöltődik. Nők és férfiak Érdekes, hogy a két nem képviselői másként reagálnak a stresszhelyzetekre. A férfiakban úgynevezett kasztrációs komplexust okoz, ha nem tudnak megoldani egy problémát, hiszen ettől férfiatlannak érzik magukat. Ilyenkor inkább elvonulnak, és magányosan küzdenek. Nem biztos, hogy ez a legjobb megoldás. A nők viszont ilyenkor hajlamosak azt a hibát elkövetni, hogy faggatóznak, és megsértődnek, amiért a férfi nem avatja be őket minden gondolatába. Ezzel szemben a nők sokkal nyitottabbak: könnyebben megosztják a problémát másokkal, könnyebben beszélnek róla. Ez jó, hiszen ettől kezdve úgy érzik, nem csupán egyedül viselik a terhet. A férfiak ilyenkor hajlamosak „megmondani a tutit”, rögtön kitalálni, hogy mit is kellene csinálni – pedig a nő esetleg csak alaposan meg akarta beszélni a helyzetet. Forrás: Egészséghírek - Healzz.com
