Nem a szingliség a legrosszabb, ami történhet veled

Mikor egyedül élünk, nyilván az első gondolatunk, hogy azért vagyunk boldogtalanok, mert nincs mellettünk társ. Az elkeseredettségre nem egy másik ember a megoldás, a legfontosabb, hogy őszinték legyünk saját magunkkal szemben. A szingliségnél már csak egy rosszabb van, egy olyan kapcsolat, ami nem tesz boldoggá.

Mindenkinek mást jelent a boldogság. Valakinek a szerelmet, családot, másnak a szakmai sikereket. A barátnőm küzdött egy fiúért, csalódott és lelkileg padlón van. Nyilván a legkézenfekvőbb helyen, az interneten keres vigaszt. Mindannyian ismerjük azt a mondást, hogy egy nő akkor jut túl egy férfin, ha egy másik alá fekszik. No, ezzel azért csínján bánjunk. Ennél lélekölőbb megoldás aligha létezik. Nem lehet sebzett szívvel, lelki traumákkal, valós szőnyeg alá söpört sérelmekkel, legyintve tovább állni.

– Most már tényleg boldog szeretnénk lenni! – mondta a lány és gyorsan beleugrott egy új kalandba. Igaz, a fiút épphogy ismeri, a teste-lelke együtt tiltakozik minden testiség ellen, de ragaszkodik, hogy jó lesz.. ő már pedig boldog lesz! Véget vet a magányának, és elfelejteti a másik fickót. Az elmélet már az elején megdől.

Gyakorlatilag belülről ordít, ha senki sem látja zokog. Minden egyes perben a másik fiú jár az eszében, hogy miként hódíthatná vissza. Bevallja, hogy ha a másik fiúval van, a régi szerelmét képzeli oda. Nem azért boldogtalan, mert magányos. A régi fiú teszi boldogtalanná. Ez nagy különbség. Ha nem lennének lelki láncai, az egyedüllétet sem élné meg magányosságként.

Nem lehet magunkat megerőszakolni, fejben eldönteni, hogy én most párt keresek és boldog leszek. Amíg nem vagy kész az elengedésre, nem telt le a gyászidőszak, addig az összes próbálkozás önbecsapás. Ilyenkor hazudsz magadnak, az új párodnak, gyötröd a lelkedet és egyszer kipukkan a lufi. Az új „társ” nem fogja érteni, hogy miért vagy hirtelen ellenséges vele, miért jönnek rád hiszti rohamok, majd jön az összeomlás. Ami nem baj, mert a padlóra kell kerülni, hogy újra fel tudj állni.

De ezzel magadnak kell megküzdened, nem ránthatod magaddal a világot.

Zokogj a padlón összekuporodva, ordítsd ki magadból a fájdalmat, igyál meg néhány üveg bort és beszélgess sokat a barátaiddal. Most nem kell erősnek látszani. Merd bevallani, hogy padlón vagy, most neked bizony fáj. Nincs olyan ember, aki ne lett volna már mélyponton. Szükséged van időre, ne hagyd, hogy sürgessenek. Ne gondold, hogy fájdalom néhány hét alatt elmúlik.

Mikor minden széthullik körülötted, akkor kezdhetsz elindulni a gyógyulás útján. Lassan, darabonként áll majd össze a lelked. Kezd el szeretni önmagadat, tedd azt, ami neked örömet okoz. Ilyenkor lehetsz önző, hiszen az életed a tét. Nem kell beleerőszakolni magad olyan kapcsolatokba, amiben nem érzed magad kényelmesen, nem ad lelki töltést.

Nem egy társtól leszel boldog, hanem attól, hogy gyógyult a lelked. Nem ragaszkodsz már a múlt emlékképeibe, tovább tudsz haladni az utadon. Nyitott szívvel állsz a világhoz, elengedted a fájdalmat, akkor leszel készen arra, hogy befogadd az újat, a boldogabbat.

Szeretettel: Nagy Orsolya

Forrás: https://napidoktor.hu/index