Mentális praktika -Így javíthatjuk meg az anyagi helyzetünket 2022-06-19 Blog, Kívül-belül Megosztás: Tweet A 2000-es évek közepén történt az oregoni Portlandben. Georgia Lee Hussey néhány éve végzett a főiskolán, esszéket és regényeket írt, performanszokat csinált, és általában véve “mindenféle dologban benne volt a keze”. Anyagi gondokkal küzdött, és azt akarta, ami felnőttként sosem volt meg neki -pénzügyi stabilitást. Ezért valami radikálisat tett: vett egy házat. Csakhogy nem engedhette meg magának, és szinte azonnal rájött, hogy “semmit sem tud a pénzről”. “Elkezdtem mindent megtanulni, amit csak tudtam” – mondja Hussey. “Elkezdtem beszélgetni a barátaimmal a pénzről. Minél többet néztem körül, annál inkább rájöttem: Ó, egyikőtök sem tud semmit a pénzről! Komoly bajban vagyunk.” Hussey tehát tett néhány még radikálisabb dolgot: Eladta a házát, visszament az iskolába, és pénzügyi tervező lett, mára pedig a Modernist Financial alapítója és vezérigazgatója. “Segíteni akarok azoknak, akiket szisztematikusan kizártak a pénz világából” – mondja, és elmagyarázza, hogy célja, hogy segítsen az embereknek úgy kezelni a vagyonukat, hogy az értelmes legyen, “és összhangban legyen azzal, amit fontosnak tartanak”. Fotó: 123rf.com Ez gyakran azt jelenti, hogy segít az embereknek újraírni a pénzzel kapcsolatos történeteiket – azokat a narratívákat, amelyek meghatározzák, hogyan viszonyulnak az emberek a pénzhez. Ez egy teljesen személyes dolog, amely félelmetes és leleplező, de ugyanakkor felszabadító is. Hussey arra bátorítja ügyfeleit, hogy nézzenek mélyre – az örökségükbe, a gyermekkorukba, a hiedelmeikbe és a környezetükbe -, hogy megértsék, miért olyan a viszonyuk a pénzhez, amilyen. Lehet olyan családtagunk, aki különösen konzervatív és takarékos. Aztán végül kiderülhet, hogy az ő szülei a gazdasági világválság idején éltek. Az, hogy hogyan viszonyulunk a pénzhez, sok tekintetben tünetértékű azzal, hogy hogyan viszonyulunk bármi máshoz az életben. És megvan a hatalmunk, hogy ezt megváltoztassuk, hogy újradefiniáljuk az elképzeléseinket és gondolatainkat. A pénzügyeinkkel való egészséges kapcsolat nem csak lehetséges – valószínűleg könnyebb is, mint gondolnánk. Fotó: 123rf.com Mi a pénztörténetünk? A pénzzel kapcsolatos történetek képezik azt a fogalmi keretet, amely minden pénzügyi döntésünk alapját képezi. Alapvetően ezek a személyes stratégiai tervünk, amelyről a mindennapi életünkben nem is tudunk. A pénzzel kapcsolatos történeteink irányítják döntéseinket és viselkedésünket. Ez egy interszekcionális koncepció. Mert a pénzzel kapcsolatos történetek valójában a kulturális hátterünkről, a nemi hátterünkről, a családunkból származó történetekről szólnak. A pénzzel kapcsolatos történeteket gyakran befolyásolhatja a vallási háttér is. Befolyásolhatja őket a faji hovatartozás. Befolyásolhatja őket az a társadalmi réteg, amelyben mozgunk. Például egy kreatív ember lehet, hogy meggondolja magát egy jövedelmező lehetőséggel kapcsolatban, ha attól fél, hogy ha igent mond rá, azzal elveszíti az önállóságát. Tehát ezek azok a történetek, amelyeket magunknak mondunk, vagy amelyeket nekünk mondtak arról, hogy kik lehetünk, mit jelent az identitásunk, és hogyan működünk a pénzzel és a pénzügyi döntésekkel kapcsolatban. Tehát a pénzzel kapcsolatos történeteink életünk fontos részét képezik, és úgy tűnik, hogy sok pénzzel kapcsolatos történet a társadalom és a kultúra függvénye is. Kutatások bizonyítják, hogy minden pénzügyi döntésünket – és valójában minden döntést – az érzelmeink vezérlik. De az egyik legnagyobb pénzes történet a világunkban az, hogy a pénz racionális. És hogy csak egy megfelelő kördiagramra vagy táblázatra van szükségünk, amely megmondja, mi a helyes, amit a pénzünkkel tennünk kell, mennyit kell dolgoznunk hogy legyen. De ez egyáltalán nem igaz. Az a táblázat nem fogja világossá tenni a következő lépésünket. Ha valami, akkor azt, hogy mit fogunk tenni, az érzelmi állapotunk irányítja, legyen az félelem, vagy kapzsiság, vagy aggodalom, vagy szorongás, vagy az önértékelésünk növelésének vágya. Ez fogja vezetni a döntésünket. Az adatoknak értelmet fogunk adni ahhoz a döntéshez, amit végül is meg akarunk hozni, és nem fordítva. Ez a pénzes történet – hogy csak az adatokra, mutatókra, megtérülési rátákra van szükségünk – nagyon elterjedt történet. Az igazság azonban az, hogy sokan nem férnek hozzá az adatokhoz, vagy nem rendelkeznek elég pénzügyi műveltséggel ahhoz, hogy “jó döntéseket” tudjanak hozni a pénzükkel kapcsolatban. Tehát a pénzzel kapcsolatos történetnek van egy nagyon erős kirekesztési narratívája is. Foto:123rf.com Hogyan fedezheti fel valaki a pénztörténete hibáit? Meg kell tanulnunk egészségesen beszélni a pénzről. Ezek lehetnek beszélgetések önmagunkkal, a barátainkkal, a partnerünkkel, a szüleinkkel, a nagyszüleinkkel. Annyi mindent fel lehet fedezni arról, hogy kik vagyunk és mit érzünk a pénzzel, a gazdagsággal és a jóléttel kapcsolatban. Ez a felfedezési folyamat valójában az önismeretről szól. Emellett végezhetünk néhány naplóírási és meditációs gyakorlatot is. Ez óriási hatással lehet a folyamatra. Feltehetjük magunknak a kérdéseket: Mit tanított nekem édesanyám a pénzről? Mit tanított nekem az apám a pénzről? Miért folyik ki a pénz a kezeim közül? Miért nem vagyok képes haladni az életben? Miért félek elkölteni a pénzt? Ezek gyakran különböző történetek vagy leckék az egyes szülőktől, csak nagyon ritkán konkrét beszélgetések, amit velünk folytattak oktató céllal. Általában egy csomó olyan beidegződésről van szó, amit a tapasztalatainkból gyűjtöttünk össze. Ami igazán érdekes lehet – ha megoldható -, hogy beszélgessünk a szüleinkkel arról, hogy mit tanított nekik az édesanyjuk és az édesapjuk a pénzről. Ez nagyon sok mindent elárul. Egy példa a pénztörténetre: Valaki egyedülálló anyával ő fel. Az anya anyagi helyzete bizonytalan, de mindent meg akar adni a gyermekének, amit csak tud, így annak érdekében, hogy kitaníttassa, és kényelmes életet tudjon biztosítani neki, több állást vállal, kölcsönöket vesz fel, hogy a pénzt a lyukak tömésére használja, az adósságokat pedig fontossági sorrendeben csoportosítja. Egyszóval zsonglőrködik. Ezt a fajta pénzkeverő magatartást örökli a gyermek a személyes pénzügyeiben. A pénzkeverő definíciója, ha valaki folyamatosan próbálja az adósságokat fizetve tartani, de soha nem keveredik ki az adósságokból. Fotó: 123rf.com Ez az a fajta dolog, ami generációról generációra öröklődhet. De lehet olyan családtagunk, aki különösen konzervatív és takarékos. Ez egy egyenes vonal a viselkedés és az örökölt dolgok között. De vajon hasznos-e ez a történet a számunkra a jövőre nézve? Jó -e ez a szélsőséges takarékosság? Vagy egészségesebb lenne megváltoztatni ezt a történetet? Foto:123rf.com Mi mindenre derülhet még fény valakinek a pénzzel kapcsolatos történeteiből? Sok nő úgy gondolja, hogy rosszul bánik a pénzzel. Amit a legtöbben nem tudnak, hogy 1974-ig egy nő nem kaphatott jelzáloghitelt férfi társaláíró nélkül. És a 80-as évek végéig egy nő nem kaphatott üzleti kölcsönt férfi társaláíró nélkül. Tehát meg kell érteniük, hogy ez a hiedelem, miszerint nem tudják kezelni a pénzügyi életünket, valójában történelmi múltra tekint vissza. És szerkezetileg ez egészen a közelmúltig nagyon is igaz volt. Ez táplálta anyáinkban azt a hiedelmet, hogy nem juthatnak tőkéhez, hogy nem tudnak önállóan dönteni, és hogy szükségük van valakire, aki megmondja, mit tegyenek. Mert ez egészen a közelmúltig így volt. Szóval ez egy olyan történet, amire tényleg megmutatja, hogy miért érzik így magunkat. Ez egy történelmi és nemi példa a pénzzel kapcsolatos történetre. Sok nőnek mai napig ezt a történetet is mesélik: Nem kell aggódni a pénz miatt. Csak hozzá kell menni egy kedves, jómódú fickóhoz, és ő mindenről gondoskodni fog. Ez a történet sajnos regresszív. Milyen az egészséges pénztörténet? Gondoljuk azt, hogy a pénzes történetek spektrumán vagyunk. Ha ennek a spektrumnak a szélsőbaloldalára gondolunk, az a takarékos történet. A spektrum szélsőjobb oldala pedig a költekező történet. A takarékos történet az, amelyet kulturálisan jutalmazunk. De ez alapvetően egy félelmen alapuló viselkedés. Félelem, hogy nincs elég, félelem, hogy nem lesz elég. A költekezés általában szintén egy félelem alapú dolog. Azt gondoljuk, hogy most kell élvezni a pénzt, mert a jövőben nem lesz. Hogyan járhatunk a középúton? Hogyan tudjuk meghatározni magunk számára, hogy mi az elég, hogy aztán meg tudjuk határozni, mi a bőség, és hogy ebben a térben tudjunk döntéseket hozni? A bőségben való hitről van szó. Hinni az elégben… Némi félelem ésszerű azért, és szükséges is. Az ésszerű félelem azt mondatja velünk: “Oké, valószínűleg hamarosan recesszió következik be. Biztosra kell mennem, hogy sok készpénzünk legyen, arra az esetre, ha valami történne.” De azt mondani, hogy “Soha nem megyünk el nyaralni, mert lehet, hogy kell majd az a pénz valami másra”, vagy “Olcsó dolgokat kell vásárolni, mert kidobott pénz drága dolgokba befektetni”, ez nem előre mutató hozzáállás. A jó megoldás: Hinni a bőségben, hinni az elégben. Ha hinni tudunk az elégben, akkor hinni tudunk a bőségben is, mert ha úgy tetszik, már meghatároztuk a padlót. A többi a csillagos ég… Írjuk át a saját örökölt történetünket Mindenki képes arra, hogy megváltoztassa a pénzzel kapcsolatos történetét és perspektíváját. Az emberek képesek változni. Egy kis időbe telik, de ha ezt átgondoltan és az értékekkel összhangban teszik, az gyakran azt jelenti, hogy megváltoztatják a világhoz való viszonyukat is. Lehet, hogy ennek érdekében, hogy másképp kell takarékoskodniuk, vagy talán azt, hogy másképp kell élniük. Esetleg másképp kell foglalkozniuk a tulajdonukban lévő dolgokkal. De jelentheti azt is, hogy másképp kell viselkednünk szeretteikkel. Ahhoz, hogy ezeket a változásokat véghezvigyék, tisztában kell lenniünk azzal, hogy kik is valójában, mit hoztak gyermekkorukból, mi a fontos számukra, és mit szeretnének elérni az életben. Ha ezeket tesszük, mindig lesz elég pénzünk Forrás:
