A döntéseket túlértékeljük…

William Goldman forgatókönyvíró a Which Lie Did I Tell? című könyvében elmesél egy történetet arról, hogy a színházban egy csomó táncos csak állt a színpadon és nem csinált semmit hosszú percekig, miközben a koreográfusuk csendben ült az első sorban és nézte őket. Amikor George Abbott Broadway-rendező hirtelen belépett a színházba, mindezt látva megkérdezte, hogy miért nem történik semmi. A koreográfus így felelt: “Nem tudom kitalálni, mit csináljanak most”. Abbott felugrott a színpadra: “Hát akkor csak kezdjenek el csinálni valamit, bármit! Aztán majd lesz mit megváltoztatni!”

A lényeg figyelemre méltóan egyszerű: A döntések túl vannak hájpolva. A döntés meghozatala a fontos, nem az, hogy mit döntünk. Mert ha nem cselekszünk, nem hozunk létre mozgást, és  sehová nem haladunk.

Stresszel, szorong, fáradt, zúg a feje? Ezek segítenek!

Természetesen állandóan hozunk apró döntéseket, egyszerű döntéseket, amelyek meghatározzák mindennapi tapasztalatainkat: mit együnk, mit vegyünk fel, edzünk-e vagy sem, milyen sorozatot nézzünk stb. Ezek a döntések könnyűek, mert a tét alacsony. Kiszámítható kimenetelük van, és egyfajta kontrollt adnak nekünk.

“Azt javasolja, hogy minden cselekedetünket egy szüntelen folyamat részének tekintsük, mintha hasonló méretű gyöngyöket fűznénk egymáshoz. A probléma akkor jelentkezik, amikor valamit túl fontosnak tartunk, és így az egyik gyöngyöt sziklává változtatjuk.”

Foto:123rf.com

A kockázatot jelentő (érzelmi, pénzügyi vagy fizikai) döntésekhez viszont gyakran kapcsolódik félelem. Ez azért van, mert túl gyakran tekintünk a döntéshozatalra úgy, mint egy mindent vagy semmit kilátásba helyező lehetőségre. Ha meghozzuk az úgynevezett helyes döntést, akkor beteljesülést, jólétet és örök boldogságot tapasztalunk; ha rosszul döntünk, akkor oda az életünk boldogsága. Legyen szó egy munkahely felmondásáról vagy egy állás elfogadásáról, egy kapcsolat felbontásáról vagy elköteleződésről, egy új városba költözésről vagy helyben maradásról – ezek a nagyobb életre szóló döntések sokunkat pánikba ejtenek. Van akit megbénít a döntési kényszer, és nem hajlandó dönteni, mert attól fél, hogy a rossz döntés egész életére kihat, és esetleg megbánja. Megszállottan töprengenek, várva, hogy a zsigereik beinduljanak, vagy hogy egy barátjuk végre a helyes irányba terelje őket, vagy hogy egy alkalmazás a telefonjukon megadja a tökéletes választ.

Végső soron az a lényeg, hogy az igazi probléma soha nem az előttük álló döntés, hanem az, hogy képtelenek vagyunk dönteni. És erre egyszerű a megoldás: Döntsünk, és lépjünk tovább.

Bízni kell abban, hogy bár egy döntés talán nem pontosan arra az útra vezet, amire számítottunk, de valahová elvezet – és ez a valahová elkerülhetetlenül olyan új lehetőségeket nyit meg, amelyeket nem látunk előre, és amelyek a jelenben még biztosan nem állnak rendelkezésre.

Minél több félelem kötődik valamihez, annál valószínűbb, hogy érdemes megtenni. Ehhez ki kell lépnünk a stagnáló komfortzónánkból, és le kell mondanunk arról a mítoszról, hogy mi irányíthatjuk az eredményeket. Mert nem tudjuk.

Foto:123rf.com

A kulcs az előrehaladás. Phil Stutz pszichoterapeuta arról beszél, hogy ne tegyünk meg semmit sem végső eseménynek. Vagyis nem létezik olyan nagy döntés, ami mindent megállít a mozgásban.  Egyetlen döntést sem szabad végső eseményként felfogni, hanem csupán lehetőségként az előrehaladásra és végső soron a növekedésre.

A döntéseket ugyan túlértékeljük, de van egy trükk, amit használhatunk a döntéshozatal során: Hagyjuk, hogy a félelem vezessen bennünket. Minél több félelem kapcsolódik valamihez, annál valószínűbb, hogy érdemes megtenni. Mert a döntésekkel ugyan alakíthatjuk az életünket és irányt választhatunk, de végül is nagyon kevesen jutunk el pontosan oda, ahová gondoltuk. Azoknak, akik elég bátrak ahhoz, hogy anélkül haladjanak előre, hogy pontosan tudnák, hová tartanak, az eredményeik végül gyakran sokkal csodálatosabbak és sikeresebbek, mint azt korlátozott (és rettegő) képzeletünk valaha is megjósolhatta volna.

Tegyünk magunknak egy szívességet: Ne izzadjunk a döntéseken. Csak kezdjük el meghozni őket. Valahová vezetni fognak…

Forrás: