Buta belső óra! 2017-04-12 Blog, Kívül-belül Megosztás: Tweet Egy tanulmány szerint az idős hölgyek alvás-ébrenlét ritmusa és a fizikai aktivitása is befolyásolhatja, hogy mennyire vannak kitéve az időskori elbutulás kockázatának. Tehát a belső óránk pontossága lényeges tényező a szellemi frissesség megőrzésénél. Fontos a belső óra szerinti ritmus Úgy tapasztalták, hogy az elbutulás enyhe és erősebb formáinak főleg azok vannak kitéve, akiknél a napi ritmus nem elég kötött, és azok, akik nem élnek aktív életmódot, vagy ha mégis, akkor délutánra időzítik a mozgást. A határozott alvás-ébrenlét ciklussal és a nap korábbi szakában történő aktivitással mérsékelni lehet a kockázatot. „Azt eddig is tudtuk, hogy a huszonnégy órás ritmus, amit sokan belső órának neveznek, segít az agynak a normális működés fenntartásában. Tanulmányunk abban mutat újdonságot, hogy eredményeink szerint a fizikai aktivitás vagy a napirendbe való enyhe beavatkozás hatással lehet a nők elméjének épségére” – magyarázta Greg Tranah, a Kaliforniai Csendes-óceáni Orvosi Központ Kutatóintézetének munkatársa, egyben a kutatás vezetője. Tranah és csoportja 1300 egészséges 75 év feletti nő adatát dolgozta fel, akiket öt éven keresztül figyeltek. Ezen időszak végére az alanyok 15 százalékánál alakult ki az elbutulás súlyosabb, 24 százalékánál pedig valamilyen enyhébb formája. A rendszertelen napirendű, kevésbé aktív vagy mozgásukat délutánra időzítő nők 80 százalékkal nagyobb eséllyel váltak érintetté a problémában. „Tudomásunk szerint ez a felfedezés az első, amely ilyen szoros kapcsolatot mutat ki e dolgok között” – mondta el Tranah, majd leszögezte, hogy ezek csak hatással vannak a jelenségre, nem kiváltó okai annak. „Az okok még nem tisztázottak. A napi ritmusba való beleavatkozás talán közvetlenül van hatással az elbutulásra, míg az aktivitás lanyhulása egyfajta jel lehet, hogy változások indultak meg az agyban. Ha megtaláljuk a konkrét okokat, megnyílhat a lehetőség, hogy kezeléssel késleltessük vagy lassítsuk a folyamatot” – tette hozzá a kutató. A tanulmány az Annals of Neurology című lapban jelent meg. Forrás: https://napidoktor.hu/index