Így segít a játék a gyermekek fejlődésében 2020-10-27 Blog, Kebelbarát Megosztás: Tweet Számos dolgot ezen keresztül tanulnak meg A szülők évezredek óta arra biztatják csemetéiket, hogy menjenek ki és játszanak. Legtöbbjük nem is sejti, milyen jót tesz ezzel. A játék a lurkók érzelmi, kognitív, nyelvi és önszabályozási képességét fejleszti. Lássuk, hogyan és miért! Minden gyermek hallotta már szüleitől, nevelőitől a biztatást: menj ki és játssz! A legtöbbjük azonban nem tudja, hogy ezzel kiválóan elősegíti a csemete érzelmi, kognitív, nyelvi és önszabályozási képességeinek fejlődését, s nem kevésbé járul hozzá a gyermekek végrehajtó funkcióinak és társadalmi alkalmasságának fejlesztéséhez. Eközben az agyi struktúrák is javulnak, amelyek a célok elérését támogatják és figyelmen kívül hagyják a zavaró tényezőket. Fotó: 123rf.com Más szóval, játékra szükség van az egészséges fejlődéshez. Ezt emeli ki a Pediatrics szaklapban megjelent tanulmány is, mely aláhúzza, hogyan fejleszti az ilyen készségeket a játék, miközben a kezeli a toxikus stresszt. Mi több, a játék kapcsán kimutatták: támogatja a stabil és gondoskodó kapcsolat kialakulását szüleikkel, nevelőikkel, gondozóikkal, ami igencsak a javukra válik. Bár maga a játék meghatározása nem egyértelmű, a kutatók egyetértenek abban, hogy a játék természetesen motiváló dolog, aktív elkötelezettséggel és örömteli felfedezésekkel jár. Önkéntes, szórakoztató és spontán, semmilyen külső cél nem vezérli. Eileen Kennedy-Moore, PhD, gyermekpszichológus és könyvszerző hangsúlyozza: számos játék a felfedezésről szól. Egy kisgyermek mindent betesz a szájába, kíváncsi a világra. A fizikai játék olykor durva és nehéz, hiszen a lurkók rohangálnak, állandóan mozognak. A társas játék pedig azt foglalja magába, hogy a gyermek egy másikat figyel, együtt játszik vele, együttműködővé válik. Közös célokkal játszanak, amikor kölcsönhatásba lépnek egymással. Vannak emellett színlelős játékok is – például amikor a gyermekek felnőtt szerepeket vesznek fel. Érdekes módon ez kultúraközi jellegű, meghatározott fejlődési időkben fordul elő, elsősorban az óvodás korban. Hozzátette: a szabad játék lehetővé teszi a gyermekek számára, hogy megértsék saját preferenciáikat és érdeklődésüket. Az irányított játék ellenben, melyet egy felnőtt vezet, jobban elősegíti a tanulást egy adott célt szem előtt tartva. Kennedy-Moore kiemeli: a felnőttek által irányított játék nem arról szól, hogy a felnőtt előadást tart – sokkal inkább modelleket tár a lurkók elé, kérdések feltevésével. Ilyen a puzzle kirakása is. A szülő azt kérdezi: „látom, hogy hiányzik innen egy sárga darab. Látsz valahol sárgát?” Kérdéseket tesz fel, ahelyett, hogy válaszokat adna. Ez pedig lehetővé teszi a gyermek számára, hogy maga találja ki a megoldást, önállóan. Fotó: 123rf.com Talán meglepő, de a játék és a stressz szorosan összefügg egymással. A magas szintű játék alacsony kortizolszinttel jár. Játszani különösen fontos azoknak a gyerekeknek, akiknél a családi körben jellemzően magas a stressz szintje. Eileen Kennedy-Moore szerint a gyermekek szociális, érzelmi és mentális fejlődéséhez érdemes az alábbi 4 tippet is alkalmazni. 1. Korlátozzuk a készülékek használatát! Nincs igazán „megfelelő” óraszám arra nézve, mennyit játszhat egy gyermek, de a képernyő előtt töltött időre nagyon is fontos odafigyelni. Egy videójáték virtuális játszása nem azonos azzal, amikor két gyermek a valóságban érintkezik egymással, tárgyal a szabályokról, együttműködik és versenyez, vagy fogócskázik és elkapja egymást. 2. Egyedül játszani jó – egy pontig. Ha egy gyermek egyedül játszik, az is csodálatos tud lenni és hatékonyan építi a képzeletet – mondja Kennedy-Moore. A lurkók például imádnak magukban Legózni. Ám ha a csemete mindig egyedül játszik, az intő jel lehet – jobban esik neki elszigetelni magát. 3. Legyen a játékidő strukturálatlan. Amikor a gyermek azt mondja, unatkozik, sok szülő rögtön a segítségére siet. Ha ellenáll, a lurkó egy ideig nyög, igyekszik felhívni magára a figyelmet. Majd valami csodálatos dolog történik: kitalál magának tennivalót. Lényeges képesség a saját kíváncsiságunkat követni, magunkat szórakoztatni magukat és kezelni az érzelmeinket. “Érdemes tudni, hogy a játék önmagában is fontos és értékes. Még akkor is, ha nem mindig ösztönzi a fejlődést. A játék olyan, mint a művészet – becsülendő” – mondja Kennedy-Moore. Forrás: https://napidoktor.hu/index.php
