Gyermek-szokás - Meddig normális az ujjszopás?

Mi áll a háttérben és okozhat-e gondot?

A kisbabák és kicsi gyermekek esetében a hüvelyujj szájba vétele normális viselkedésnek számít, a legtöbbjük szopja az ujját – talán többet is, sőt a kezüket vagy egyéb tárgyat, amit cumiként használhatnak. De meddig tekinthető az ujjszopás természetesnek?

A kisgyermekek szopják az ujjukat, ebben senki sem talál semmi természetelleneset. Később, 3-6 éves koruk között fokozatosan abbahagyják az ujjszopást. De miért is kezdenek egyáltalán bele – főleg, hogy aztán nem olyan egyszerű leszokni róla?

Az ujjszopás háttere

A kisbabák természetes késztetést éreznek a szopásra, ami 6 hónapos koruk után általában csökken. Ám sok baba folytatja a dolgot ujjszopás formájában, hogy megnyugtassa magát. Szokássá válhat nála, különösen, ha arra használja, hogy kényelmesebben érezze magát, például ha éhes, fél, nyugtalan, csendes, álmos vagy unatkozik. Ritka esetekben, ha a gyermek még 5 éves kora után is szopja az ujját, az válaszreakció lehet valamilyen érzelmi problémára vagy rendellenességre, így például szorongásra.

Okozhat-e bármilyen gondot az ujjszopás?

A 4 esztendő alatti gyerekek esetében még nem nagy probléma az ujjszopás, ha azonban gyakran vagy nagy intenzitással szopják ujjukat még 4-5 éves koruk körül is, vagy netán ennél is tovább, már fogászati vagy beszédproblémákat kockáztatnak.

A hosszabb ideig tartó ujjszopás hatására a fogak rosszul igazodhatnak, vagy kifelé nyomódhatnak. Ez többnyire korrigálódik, amikor a gyermek abbahagyja az ujjszopást, ám ha a dolog folytatódik, egyre valószínűbbé válik a fogszabályozás szükségessége.

A szokás okozta beszédproblémák között említhetjük, hogy a gyermek nem lesz képes rendesen kimondani betűket, pösze lehet vagy túlzottan előrehozhatja a nyelvét beszéd közben.

Fotó: 123rf.com

Mikor van szükség kezelésre?

A szakértők azt javasolják, egy óvodáskorú, vagy ennél fiatalabb gyermeknek már nem kellene hagyni, hogy szopja az ujját. Szükség lehet kezelésre, ha:

a gyermek 4 évesen vagy ez után is szopja az ujját, gyakran vagy nagy intenzitással (az ujjon levő bőrkeményedést észre lehet venni).
segítséget kér, hogy abbahagyhassa
fogászati vagy beszédproblémák alakulnak ki az ujjszopás következtében
a gyermek szégyenkezik mások előtt, gúnyolják a szokása miatt

Hogyan kezelhető a helyzet?

Egyszerű otthoni praktikákkal is le lehet szoktatni a gyermeket arról, hogy szopja az ujját. Ám ha 4 esztendős kora körül is tart még a szokás, célszerű felkeresni egy orvost vagy fogászt a probléma megoldása érdekében.

Miből állhat az otthoni „kezelés”?

Állítson fel a szülő szabályokat és terelje el a gyermek figyelmét. Ez segíthet lecsökkenteni az olyan időszakok és helyek számát, amikor és ahol a lurkónak eszébe juthat az ujjszopás. Az olyan tárgyakat, amelyeket összefüggésbe hoz ezzel a tevékenységgel, szintén rakjuk el a látóteréből – például a kis takaróját.
Tegyünk a gyermek ujjára kesztyűt vagy csavarjuk be sebtapasszal, hogy emlékeztessük arra: nem szabad szopnia.
Dicsérjük meg, kapjon pozitív figyelmet és jutalmat, ha nem nyúl az ujjához – ezek mind segítenek a csemetének a „leszokásban”. Ragasszunk matricát a naptárára, valahányszor eltelik egy nap ujjszopás nélkül. Már az is segít, ha csak bizonyos napokon nem teszi – amikor megegyeztünk abban, hogy nem szopja az ujját – ez is nagy előrehaladás számára.
Ne szégyenítsük meg vagy büntessük a gyermeket a szokása miatt, mert ezzel csak az önbizalmát romboljuk.
Amennyiben nem segít az otthoni praktika és a dolog egyre aggasztóbbá válik, kérjük orvos segítségét. Talán viselkedésterápiára van a csemetének szüksége, vagy valamilyen hüvelyujjra, illetve szájba helyezhető eszközre.
Vegyük mindenesetre figyelembe, hogy óvodáskorban már ritkán probléma az ujjszopás – bízzunk benne, hogy saját gyermekünknél is jól alakul a leszokás!