Mozgáskoordinációs problémák gyermekkorban? 2013-05-15 Iskolatáska Megosztás: Tweet Minden szülő megtapasztalja, milyen ütemben fejlődik a gyermeke – szinten minden hónapban előrébb jut egy kicsit. Egy gyermek átlagos mozgásfejlődését illetően fejlődési skála is létezik. De ha valami gond van, hogyan lehet fejleszteni? Miután egy csecsemő a világra jött, szinte hónapról-hónapra újabb és újabb dolgokra képes a mozgás terén. Újszülöttként csak hirtelen, nagy és rendezetlen mozdulatokat tesz, kéthetes korától viszont már emeli a fejét és képes stabilan tartani. Végigmegy a kézzel megtámaszkodás, a fordulás, gurulás, kúszás-mászás szakaszain, míg 9 hónapos kora környékén egyedül is felül, majd 10 hónaposan képes arra, hogy bár kapaszkodva, de álljon. Még egyéves kora előtt óvatosan elkezd járni, 15 hónaposan már segítség nélkül is képes rá. Ezt követően is folytatódik a gyermekek mozgásfejlődése, hiszen még oly sok mindent kell elsajátítaniuk, a lépcsőn mászástól az könnyed futáson, ugráláson át a biciklizésig. Létezik átlagos fejlődési skála, amely mutatja, mennyi idős korában nagyjából hol kell tartania egy kisgyermeknek, mit kell tudnia megcsinálni. Ugyanakkor mindig vannak gyerekek, akiknél megkésett a mozgásfejlődés (akár egy-két hónappal), de ebből semmi hátrányuk nem származik. Nem minden baba fejlődik egyforma ütemben. Ám a mozgáskoordináció miatt a kúszást és a mászást gyakorolni kellő ideig igen fontos. A kisbabakori mozgásfejlődés elmaradásából éppenséggel különböző gondok adódhatnak, figyelem- és tanulási zavarok, valamint mozgászavarok is. Bizonyos rizikófaktorok esetén fontos a fokozott odafigyelés – a mozgáskoordináció fejlesztésére is szükség lehet. A mozgásnak igen kiemelt szerepe van abban, hogy egy gyermek fejlődhessen, képességei megfelelően kibontakozhassanak. Mi számít mozgásfejlődési zavarnak? Óvodáskorban két gyakori mozgásfejlődési zavar figyelhető meg. Egyik a túlmozgékonyság (hipermobilitás), a másik pedig a mozgásgátoltság. A hipermobilitást mutató gyermek gyorsan mozog, sőt kapkod. Mozdulatai olykor céltalanok, kézügyessége is fejletlen, melyhez gyakran kapcsolódik beszédfejletlenség. A mellőzött, elhanyagolt gyerekeknél gyakori megnyilvánulási formák ezek. Mozgásgátoltság esetében éppen a fordítottjáról van szó, de a kiváltó okok hasonlóak. Negatív emberi kapcsolatai miatt a kisgyermek nem mer környezete felé nyitni és a mozgásos megismerési folyamatai is gátlások közé szorulnak, mozgásfejlődése pedig szinte leáll. A mozgáskoordinációs zavarok mögött az észlelés zavarai állnak, a gyermek nem megfelelően dolgozza fel a környezetből érkező ingereket, nem működnek jól az érzékszervi asszociációi. A mozgáskoordinációs zavarokkal foglalkozni kell. A megfelelő mozgáskoordináció ún. alapozó mozgásterápiával érhető el. A koordináció során a mozdulatokat úgy rendezik össze, hogy a gyermek részéről megfelelő válaszként szolgáljanak a különböző ingerekre. Ha az alapvető mozgáskészségek hiányoznak, a gyermek nem mozog eleget, könnyen kialakulnak a koordinációs zavarok. A mozgáskoordinációs zavarral küzdő gyermek nagyobb mozgásai is koordinálatlanok, így a finommozgásokat nagyon nehéz megoldania. Ha hirtelen nyúlik meg egy csemete, az szintén okozhat mozgászavart, de csak átmenetileg. A mozgáskoordináció fejlesztése mindig az életkori sajátosságokat veszi alapul. Ezeknek megfelelően választják ki a szakemberek azokat a mozgásformákat, melyeket a gyermek szinte játszva gyakorol és elsajátít, miközben fejlesztik a mozgását. Tapasztalatok szerint nem mindig a sok energia befektetést igénylő mozgások a célraezetőek. Fontos, hogy a gyakorlatok legyenek játékosak és élményt jelentsenek a gyermeknek, valamint hogy mérhető is legyen a javuló mozgáskoordináció. Fontos, hogy a gyermek pár próbálkozás után jó eredményt érjen el, sikerélménye legyen, ennek megfelelően kell kialakítani az oktatás körülményeit is. Nem baj, ha eleinte tesznek az oktatók engedményeket. Az ellazulás mindig nagyon fontos szempont – hiszen ez az izmok tónusának enyhítésével megszünteti a merev, a „darabos” mozgást. Ha képes egy gyermek ellazulni, akkor nemcsak mozgáskoordinációja javul jelentősen, de energiát is megtakarít, valamint a mozgást tökéletesebben hajtja végre. A mozgáskoordinációt fejlesztő gyakorlatok között vannak természetes gyakorlatok. Ezek legtöbbje kiválóan használható a mozgásfejlődésre, lényegük, hogy ne a megszokott módon hajtsák őket végre. Például a gyerekek gerendán feladatokat végeznek, padon járnak, vagy a bal kezükkel dobnak, amennyiben jobb kezesek. Vannak határozott formájú gyakorlatok is, melyek nagyobb figyelmet igényelnek. Ezek során olyan gyakorlatokat kell végezni, melyek tempóváltoztatást igényelnek, vagy egy mozdulat végrehajtását a tükörből, kézben tartható különféle szerek variálását. Mozgáskoordinációt lehet fejleszteni például labdás és labda nélküli edzésekkel, de akár mondókákkal is, melyekbe mozgások is vegyülnek (törzsnyújtás, törzskörzés, guggolás, stb.) Kiváló mozgásfejlesztő hatása van az olyan gyakorlatoknak, melyek gyorsaságot illetve erőt is fejlesztenek, ilyenek például a különféle tornaórai játékok. Már ismert, megtanult mozgásokra épülnek az újabb mozgások – ez fontos a mozgásfejlesztés során. Lényeges a gyermekek mozgásfejlődése során az is, hogy egyszerre haladjanak a mozgástanulással és az erőfejlesztéssel, akármilyen mozgás- vagy sport keretein belül tanulja ezeket. Így a két képesség egymással párhuzamosan erősödik. A mozgásfejlesztők között különböző képzettségi szintű szakemberek vannak – az óvó- és tanítói képzéstől az edzői illetve a rekreációs képzettségig. Forrás:
