Jobb vagy bal?

Egy kézről készült kép láttán hogyan tudjuk eldönteni, hogy az a jobb vagy a bal-e? Ezt a kérdést járja körül a Psychological Science című folyóirat soron következő számában megjelenő tanulmány.

„Évtizedekig az a nézet tartotta magát, hogy ilyenkor a motorikus képzelőerőt használjuk” – mondta el a Kaliforniai Egyetem munkatársa, Shivakumar Viswanathan, aki társaival, Courtney Fritzcel és Scott T. Graftonnal úgy gondolta, hogy ilyenkor valójában a saját kezünket vetjük össze a képen látottal.

Kutatásaik során azonban úgy tapasztalták, hogy az agy bonyolult mentális műveletek nélkül is képes a két oldal megkülönbözetésére. Ha egy ismeretlen kezet látunk, még ha nem is a neki megfelelő oldalon van, agyunk megpróbálja azt helyre tenni. Igaz, ez csak akkor sikerül, ha már tudjuk, valójában jobb vagy bal kezet látunk-e.

shutterstock_21702874801

A kísérlet során a résztvevők elől elrejtették a saját kezüket. Ezután különböző szögben lévő kezeket mutattak nekik, olyan színes pontokkal jelölve, amelyek a fel- illetve a lefelé mutató tenyeret jelezték. Az egyik csoport először látta a figurát, azután a pontot, míg a másodiknál fordított volt a sorrend. Mindkét csoport tagjai összepárosították gondolatban a pontot és a figurát. Ugyanakkor amikor a pontot és a figurát egyszerre mutatták, az első csoport tagjai a jobb kéz mutatásakor a bal kezükkel jeleztek és fordítva, míg a második csoportba tartozók helyesen érzékelték a látottakat. A különbséget az érzékelések közti eltérés okozta.

A második forduló résztvevőinek elmondták, melyik oldalt látják, és azt kellett eldönteniük, hogy az így lerajzolt tenyér fel vagy le van-e fordítva. Ebben az esetben az illuziorikus kézmozgás csak akkor következett be, amikor a látott kézfigura illett a résztvevő saját tenyérlefordító reakciójához, máskor nem. Annak ellenére, hogy nem kérték, hogy döntse el, jobb- vagy baloldali tenyeret lát-e, a válasz nagyban függött a látott és érzett kéztől, és az ezt követő illuziorikus mozgástól- számoltak be tapasztalataikról a kutatók.

Véleményük szerint ez megmagyarázhatja, miért érzik az amputáltak olykor a levágott testrészüket is: ha a tükörben megpillantják az ép végtagot, ez arra készteti őket, hogy „megérezzék” azt is, amelyik már nincs a helyén, ezzel csökkentve a helyzet okozta kényelmetlenséget.

Forrás: