Iskolaérettség: kész-e a gyermek arra, hogy suliba járjon?

Melyek az iskolakezdés feltételei?

Számos szülő töri a fejét, amikor gyermeke az óvodás korszak végéhez ér: vajon valóban iskolaérett-e? Hogyan lehet ezt eldönteni iskolakezdés előtt?

Amikor egy gyermek iskolába indul, bizonyos tulajdonságokkal már rendelkeznie kell és a változásokra is szükséges érettnek lennie. De hogyan lehet eldönteni, valóban itt-e az ideje az iskolakezdésnek? Az iskolaérettségnek több ismérve is van. Elsőként talán azt érdemes megvizsgálnunk, vannak-e jelei annak, hogy a gyermek még nem való tanintézménybe. Az iskolaérettség egy rendkívül összetett dolog. Testi, értelmi, érzelmi, pszichés és szociális alkalmasságot egyaránt vizsgálni kell, ha azt szeretnénk meghatározni, érett-e a gyermek az iskolakezdésre.

A gyermekek ebben az időszakban igen sok változáson mennek keresztül: módosulnak a testarányaik, korábbi „babás” alkatuk kisgyermekesebbé válik. Ha ez az alakváltozás nem történt meg – ami egyébként szembetűnő dolog -, nem valószínű, hogy a csemete iskolaérett. A mentális érettség ezzel összefügg. Az idegrendszerben ugyancsak komoly érési folyamat zajlik, s ezek a változások végleg 7-8 éves korra zárulnak le. Fontos tudni, hogy ez minden gyermeknél más és más lehet. Ebben az időszakban módosul a figyelem terjedelme és stabilizációja – ami szintén szembetűnő dolog. Ha például egy óvodásnak megpróbálunk elmondani egy mesét, ami 20 percig tart, nem tud végig fegyelmezetten ülni – elkezd közben egyéb dolgokat csinálni. Ám ahogy lezárul az érési folyamat, már képes lesz csak a mesére figyelni. Először rövidebb ideig, majd akár fél óráig is. Ez is az iskolaérettség feltétele.

Nem kérdés, hogy az iskolakezdéssel egy kisfiú vagy kislány nagyon sok újdonsággal szembesül. Az óvodában a gyermek korának, fejlettségének megfelelő fejlesztés zajlik, ám ennek ellenére is drasztikus a változás ezt követően az iskolai környezettel szembesüléskor. Ma már léteznek iskola-előkészítő programok, melyek igen hasznosak abban, hogy a csemete könnyebben vegye az iskolakezdést. Egy év áll rendelkezésére, s ez idő alatt lezajlanak a különböző érési folyamatok – mellyel párhozamosan olyan alapkészségeket fejlesztenek a gyermekeknél, melyek szükségesek a sikeres iskolakezdéshez: értelmi fejlesztés, beszéd- és mozgásfejlesztés, kommunikációfejlesztés és a szociális érés segítése.

Sajnos vannak esetek, amikor a szülő nyomást gyakorol a gyermekre, iskolába küldi, noha még nem feltétlenül valósult meg az iskolaérettség. Sok anya és apa azt gondolja, ha a csemete nem 6 évesen kezdi el az iskolát, akkor ez különféle problémákat eredményez majd – pedig valójában a korábbi iskolakezdés súlyosabb problémával jár, mint ha a gyermek egy évet halaszt. Ez az egy esztendő alatt a kisfiú vagy kislány igen sokat érik, s jóval sikeresebben tud majd teljesíteni ugyanazon feltételek között, melyek közé küldik.

S nem is a kommunikációról van szó, hanem a feladat-tudatról, a finom koordináció, a szervezettség kialakulásáról – egy iskolaérett gyermek például nem kérdőjelezi meg, miért kell köröket rajzolni két vonal közé, ami egyébként az írást készíti elő. Egy olyan lurkó, aki még nem áll készen az iskolakezdésre, nem feltétlenül tudja követni a feladatot. Nem tesz kárt a szülő azzal, ha úgy érzi, még egy évet óvodába járatná a gyermeket – akkor is, ha évvesztes lesz. Semmiképp sem éri emiatt megkülönböztetés a kicsit, sőt ma már tendencia, hogy a gyerekek később indulnak iskolába. Sikeresebbek lesznek, ha nem erőltetjük az iskolakezdést idő előtt.

Fotó: 123rf.com

Elképzelhető, hogy a gyermek iskolaérettnek tűnik a kommunikációját tekintve, de nem annyira terhelhető. Például megszokta, hogy óvodában még alhat, s erre az iskolában nincs módja – 8-tól délután 4-ig feladatokat végez, ráadásul sok a szabály, új a helyzet és a közösség, rengeteg az inger és ettől mind elfárad. A még nem igazán terhelhető gyermek szerdára úgy kimerül, hogy emiatt nem tud teljesíteni. Nem képes koncentrálni, s emiatt kudarcélmények érhetik. Amelyik gyermeket pedig kudarc éri, az hajlamos nem figyelni a továbbiakban, s elkezd „rosszalkodni”. Tanulási- és magatartás problémák jelennek meg. Ezekből nehéz kikeveredni.

Ha tehát a gyermeknek még szüksége lenne egy óvodában töltött évre, hagyjuk még játszani – kerüljük el a fenti helyzetet.

Forrás: https://napidoktor.hu/index.php