Gyönyörű felhők-képgalériával

Bár mindennap felfedezhetünk különleges felhőket az égbolton, olyanokkal, amelyeket most mutatunk nektek, aligha találkoztatok még. A lélegzetelállító jelenségek sokszor teljesen random módon tűnnek fel, így még nagyobb ajándék a látványuk annak, aki észreveszi és megörökíti őket. 

A napjainkban  is használatos felhőosztályozást egy Luke Howard nevű kémikus dolgozta ki 1802-1803 telén. Úgy gondolta, rendkívül fontos, hogy a számtalan típust egy ésszerű rendszerbe sorolják. A felhőket három fő csoportra osztotta: cirrus (hajtincs) – lehelletszerű, magasszintű felhők, cumulus (halom) – földhöz közelebb lévő gomolyos felhők és stratus (réteges) – a legalacsonyabban lévő, nagy vízszintes kiterjedésű, réteges szerkezetű felhők.

Mammatus felhő (mammatocumulus)

A rendkívül ritka képződmény olyan felhődudorokból áll, amelyek a zivatarfelhők üllőjének alsó részéről lógnak alá. A Déli-sarkvidék kivételével bárhol megjelenhet, de csak 4500-7500 méteres magasság között. Környezetében erős eső, széllökések, jégeső, turbulenciák, villámlás és tornádó is előfordulhat. Ha mammatust látunk, tanácsos fedett helyet keresnünk, mert igazi égi háború veszi kezdetét.

Lencsefelhő (Altocumulus lenticularis)

A lencsefelhők általában nagy kiemelkedések felett, valamivel azok mögött, az áramló levegőben kialakult állóhullám révén jönnek létre. Mivel nem mozdulnak el, állófelhőknek is nevezik őket. A kialakulásukra egyszerű a magyarázat: az esőt hozó felhők elvonulása után a felhőzet felszakadozik, a légnyomás egyenletesen és tartósan emelkedik. Az eső mögött a leszálló légmozgások veszik át az uralmat, ezek kilapítják és legömbölyítik “legyalulják” a felhők széleit. Végül a szétterülő, lapos felhőformák lencse alakot öltenek.

[slideshow gallery_id=”39″]

Undulatos Asperatus

Kevert hullámként is emlegetik azt egy vadul tekergőző felhőcsoportot, amely olyan mintha a világvége eljövetelét jósolná – rendkívül látványos. A legtöbb felhő felhőalapja lapos, így jelentős vertikális (függőleges) kiterjedéssel rendelkezik. Mivel a jelenséget: csak nemrég fedezték fel, a kutatók: csak találgatják, miért jelenhet meg időről-időre az égbolton.

Lyukas Felhő

A lyukas felhő nem véletlenül kapta a nevét: egy összefüggő felhőrétegről van szó, amelynek a közepén egy nagy lyuk van. Ez úgy lehetséges, hogy a felhőben a hőmérséklet fagypont alá esik, de nem jég, hanem túlhűtött folyadék keletkezik. Amikor a képződménynek az egyik része mégis elkezd megfagyni, a benne levő jégcseppek a földfelszín felé esnek. Mindezek következtében egy kör alakú lyuk keletkezik, amely általában többszáz méter átmérőjű.

Forrás: