Egy bankkártyányi műanyagot eszünk meg hetente

A WWF és partnerei ma publikált tanulmánya szerint az emberek a táplálékkal átlagosan körülbelül 5 gramm műanyagot fogyasztanak hetente, ami egy bankkártya súlyának felel meg. A mikroműanyagok emberi egészségre gyakorolt hatásáról még nem sokat tudunk, a WWF szerint azonban a természet és saját védelmünk érdekében meg kell állítani a műanyagáradatot.

A WWF, az ausztráliai Newcastle-i Egyetem és a Dalberg fejlesztési tanácsadó közös elemzése azt vizsgálta, hogy a természetbe kikerült műanyagokból mennyi kerül be az emberek szervezetébe. A jelentés riasztó adatokat közöl: ételeinkkel és italainkkal átlagosan nem kevesebb, mint 2000 apró műanyagdarabot fogyasztunk el minden héten. Ez havonta körülbelül 21, éves szinten pedig több mint 250 gramm műanyagot jelent.

Fotó: 123rf.com

„Bár saját szemünkkel látjuk, hogy a műanyagszennyezés milyen problémákat okoz az élővilágban – tengeri és édesvízi állatok akadnak bele vagy fogyasztják el akár a nagyobb darabokat is, valamint elárasztják az élőhelyeiket –, azt eddig nem tudtuk, hogy ránk, emberekre hogyan hat a természetbe kijutó műanyag” – mondta Antal Alexa, a WWF Magyarország kommunikációs vezetője. Az elemzés – melynek alapjául több mint 50 különböző tanulmány szolgált – most feltárja, hogy mi mennyit fogyasztunk el belőle mikroműanyag formájában, és fontos lépés lehet annak megértésében, hogy a szervezetbe kerülve milyen hatásai lehetnek.

A jelentés szerint a mikroműanyagok elsősorban az ivóvízből kerülnek a szervezetünkbe – ebbe beletartozik a palackozott víz is. A szennyezettség azonban régiónként változik: az Egyesült Államok és India vizeiben például kétszer annyi műanyag található, mint Európában vagy Indonéziában. Az is kiderült, hogy az ételek és italok közül a legtöbb mikroműanyagot a tengeri gerinctelenek – például a kagylók és rákok –, a sör és a só tartalmazza. A műanyagszennyezésnek ráadásul gazdasági következményei is vannak: az ENSZ Környezetvédelmi Programja (UNEP) ezt évi 8 milliárd dollárra becsüli.

A mikroműanyagok potenciális egészségügyi kockázataival már számos kutatás foglalkozik, de a legfontosabb, hogy a problémát a gyökerétől kezeljük: ha nem akarunk műanyagot fogyasztani, akkor meg kell állítanunk a több millió tonnányi műanyagáradatot, ami minden évben a természetbe kerül. Ebben pedig mindenkinek felelőssége van: a kormányoknak, a vállalatoknak és az egyéneknek is. A jelentés felhívja a kormányok figyelmét arra, hogy a műanyaggyártás egészére kiterjedően – a gyártóktól a fogyasztókig – lépjenek fel a műanyagszennyezés ellen. A WWF emellett az egyéneket arra buzdítja, hogy kerüljék a műanyag termékek – elsősorban az eldobható műanyagok – használatát, valamint írják alá a tengeri műanyagszennyezés ellen indított nemzetközi petíciót, amelyhez eddig már több mint félmillióan csatlakoztak.

Mikroműanyag a hazai vizekben

Az eddig vizsgált hazai folyók közül a Dunában találták a legtöbb mikroműanyagot. A WESSLING Hungary Kft. – amely több mint 25 éve végez akkreditált környezeti vizsgálatokat Magyarországon – és partnerei 2018-ban indult Parányi Plasztiktalány elnevezésű projektjük során a Duna, a PET Kupával együttműködésben a Tisza, valamint az Ipoly és a Rába mikroműanyag-szennyezettségét is megmérték.

A Dunában két mérést végeztek, és egy köbméterben 50 műanyagrészecskét találtak – az eddigi magyarországi mérések közül ez a legnagyobb érték, ráadásul a Budapest alatti szakaszon a koncentráció emelkedett. A Dunában a legnagyobb mennyiségben a fogyasztási cikkekhez, csomagolóanyagokhoz felhasznált polietilént, polipropilént és polisztirolt mutatták ki.

A Tiszán a 300 mikrométernél nagyobb műanyagok darabszáma egy köbméter vízben 4,9 volt, a Tisza-tóból származó mintában 23,1 részecskét találtak. Az Ipoly egy köbméter vizében 1,7 részecskét mértek. A viszonylag alacsony mikroműanyagszint vélhetően annak köszönhető, hogy a folyó többnyire nemzeti parki területeken, ipari és kommunális behatásoktól viszonylag elzártan kanyarog. A Rábában már jóval több, köbméterenként 12,1 mikroműanyag-részecskét mutattak ki, ami akár napi 20,7 millió részecskét is jelenthet.

„Akár a tengerekben úszó 150 millió tonna műanyagot nézzük, akár a mikroműanyag szennyezettségben rekordot döntő Földközi-tengert vagy a hazai folyók szennyezettségét, a lényeg ugyanaz: a műanyag problémaköre korunk egyik legnagyobb környezeti kihívása. Megoldásához mindannyiunkra szükség van – innovatív alternatívák kellenek a helyettesítésére, a felhasznált műanyagok mennyiségét komoly szabályozásokkal kell csökkentenünk, megfelelő hulladékkezeléssel meg kell akadályoznunk, hogy a műanyagok a természetbe jussanak, valamint az újrahasznosítás arányának növelésére kell törekednünk. Ebben a vállalatoknak, kormányoknak és a fogyasztóknak is komoly szerepe van” – fejezte be Antal Alexa.

Forrás: https://napidoktor.hu/index