Évente 3%-kal nő az 1-es típusú cukorbetegség előfordulása

Egy 25 évet felölelő klinikai kutatás szerint rohamosan emelkedik Európában az 1-es típusú cukorbetegség előfordulásának aránya, és a következő 20 évben akár meg is kétszereződhet a betegséggel diagnosztizáltak száma.

A cukorbetegség világnapja alkalmából a diabétesz kialakulásának megelőzésére, a betegség felismerésének és kezelésének fontosságára hívják fel a figyelmet az Első 1000 Nap szakemberei.

A diabetes mellitus (cukorbetegség) a világon leggyakrabban előforduló anyagcsere-betegség, amely számos szövődménnyel járhat, és igen súlyos, akár végzetes következményei is lehetnek. A betegség kiváltó oka az inzulinhatás csökkent vagy teljes hiánya. Ennek következtében a szervezet egyes sejtjei nem képesek a vérből a szőlőcukrot felvenni, amely így a szervezetből vizelettel ürül ki, nagymennyiségű víz kíséretében. A csökkent inzulinhatás kialakulhat inzulinhiány vagy inzulinrezisztencia miatt. Az 1-es típusú cukorbetegség esetén a hasnyálmirigy nem termeli a vércukor lebontásához szükséges inzulint. A diabétesz 2-es típusánál a szervezet ugyan termel inzulint, azonban inzulinrezisztencia miatt nem tudja a vércukorszint csökkentésére felhasználni azt.

Az 1-es típusú cukorbetegség a diabéteszeseteknek általában 10 százalékát teszi ki, bármely életkorban előfordulhat, de leggyakrabban a gyermekeknél és fiatal felnőttkorban alakul ki. A földön jelenleg több mint 425 millió cukorbetegségben szenvedő ember él, azonban a világon minden második cukorbetegség rejtve marad. A korai felismerés rendkívül fontos, hiszen a betegség életveszélyes szövődményei akár végzetesek is lehetnek.

„Gyermekkorban a cukorbetegség az esetek 90 százalékában 1-es típusú formában jelentkezik. A felfedezés időpontjában a betegek rendszerint súlyos, nemritkán életveszélyes állapotban vannak, elsősorban a vér pH-jának savas irányban történő eltolódása miatt. Kialakulásában a jól ismert genetikai hajlam mellett döntő jelentősége van a környezeti tényezőknek, ezen belül a helytelen csecsemő-kisdedkori táplálkozásnak. Számos megfigyelés igazolta ugyanis a tehéntej túlzottan korai bevezetése, a tartósítószerek fogyasztása és a betegség kialakulása közötti összefüggést. A 2-es típusú cukorbetegség, amely döntően a serdülőket érinti, a gyermekkori esetek 10 százalékát teszi ki. Gyakorisága emelkedőben van elsősorban annak köszönhetően, hogy kialakulása szoros kapcsolatban van az elhízással és az ennek talaján kialakuló inzulinrezisztenciával. Az egészséges életmód és a helyes táplálkozás tehát kiemelkedő jelentőséggel bír számos súlyos krónikus betegség, így a cukorbetegség kialakulásának megelőzésében is” – hangsúlyozta Dr. Tokodi István, csecsemő- és gyermekgyógyász, az Első 1000 Nap program szakértője.

A diabétesz 1-es típusát egy autoimmun reakció okozza, amely következtében a szervezet védekezőrendszere megtámadja az inzulin termeléséért felelős béta-sejteket. Egyes kutatások szerint a betegség kialakulása és a csecsemőkori tehéntejfogyasztás között is összefüggés állhat fenn. A betegek szervezete nem, vagy csak nagyon kis mennyiségű inzulint termel, és a megfelelő vércukorszint tartásához inzulininjekció adása szükséges. Inzulin hiányában a szőlőcukor nem képes bejutni a sejtekbe, amelyek így éheznek. A megfelelő energia biztosítására cukor helyett zsírsavakat használnak, amely a teljes anyagcsere összeomlását eredményezheti, éppen ezért rendkívül fontos a tünetek mihamarabbi észlelése és a betegség karbantartása.

A 2-es típusú diabétesz eredetileg túlnyomóan a 30 év feletti korosztálynál volt jellemző, napjainkban azonban az egyre több túlsúlyos kisgyermek és csecsemő is veszélyeztetetté vált. A hazai adatok szerint a két év alatti kisgyermekek közel ötöde potenciálisan túlsúlyos vagy elhízott. A fogantatástól számított első 1000 nap kulcsfontosságú a gyermekek táplálását és étrendjét tekintve, hiszen a megfelelő tápanyagbevitellel, szoptatással és helyes hozzátáplálással csökkenthető a szerzett cukorbetegség kialakulásának esélye.

Forrás: https://napidoktor.hu/index