Örökmozgó helyett hiperaktív a gyerek 2010-07-07 Reggeli Napidoktor Megosztás: Tweet Dálnoki Dominikai klinikai gyermekpszichológus a arról beszélt a Csak csajok műsorában, hogy mostanság nagyon könnyen mondják egy gyermekre, hogy hiperaktív Nagymamákban gyakran felmerül a gyanú, ha a lurkó étvágytalan, vagy nem játszik a srácokkal a parkban, valami nincs rendben vele. Nem elég azonban, ha az aggodalom csak aktivitáshiány esetén merül fel bennünk, hiszen a túlzásba vitt "rosszcsontság" is működhet vészharangként. Hiperaktivitás A hiperkinetikus zavar, vagy a tudományosság hiánya nélkül figyelemzavarnak is nevezett jelenség korántsem olyan ritka, mint ahogy azt gondoljuk. A gyermekek kb. 5%-át érinti, fiúgyermekek esetében pedig háromszoros a "betegség" előfordulási valószínűsége. Az ezzel a problémával élő gyermekek nem tudnak nyugodtan megülni a helyükön az iskolában, az órán mással foglalkoznak, nem képesek odafigyelni, így zavarják a tanárt vagy a többi gyereket. A szó eredete is árulkodik, hogy az ilyen lurkók jellemzője a túlzó, túlságos (hiper) cselekvési kedv, fokozott tevékenység (aktivitás). Kialakulás A kiváltó okot biztosan még nem sikerült meghatározni, de lehetséges okként merülnek fel a terhesség alatti problémák, toxikózis (dohányzás, alkohol-, kábítószer fogyasztás), idős anyaság, a szülés során fellépő oxigénhiány. Emellett még számos tényező, genetikai ok is szóba jön. Egy friss brit tanulmány szerint, összefüggés van a hiperaktivitás és néhány élelmiszerszínezék között. Miről is van szó? Nátrium benzoát Southampton Egyetemének kutatói vizsgálatuk során kimutatták, hogy bizonyos mesterséges adalékanyagok és a tartósítószernek minősülő nátrium-benzoát együttes fogyasztása összefüggésbe hozható az egyre gyakoribb gyermekkori hiperaktivitás, illetve hiperkinetikus zavar kialakulásával. Nem garantált, hogy aki nem vásárol gyermekének mesterséges színezéktartalmú élelmiszert, annál megszűnik a jelenség kialakulásának veszélye, de odafigyelve mindenképpen csökkentheti a kockázatot. Kezelés A prevenciós tanácsok betartása mellett, csökken a hiperaktivités esélye. Azonban, ha már kialakultak a tünetek, mindenképpen kezelni kell a lurkót. Ajánlott a szülői tréning mellett az ének és zene-terápia, kreatív játékterápiák, szenzoros integrációs terápia, mozgásterápia, viselkedés- vagy pszichoterápia. Felmerül még lehetőségként a gyógyszeres kezelés antidepresszánsokkal és stimuláló szerekkel, ám ezzel körültekintően kell bánni. Hosszútávon ugyanis több kárt okozhat, mint hasznot! Forrás:
