Elkerülhetetlen rivalizálás

Minden gyereknek meg kell tanulnia kiállni igazáért, vigyázni önmagára. Ezért bizonyos pontig békén kell hagyni őket, hogy lerendezzék egymás között a dolgot.

A gyerekek nagyon hamar megtanulják, hogy testvérüket nem ököllel, hanem szóval tudják legjobban bántani. Ha csúfolódnak, komisz szavakat vágnak egymás fejéhez, eljött a közbelépés ideje. Ne pártoskodjunk, csak mutassunk rá az elfogadhatatlan viselkedésre és szavakra, és vegyük rá őket, hogy inkább beszéljék meg a dolgot. Mondjuk el nekik, hogy nem kell mindenben egyetérteniük, de ezt úgy tegyék, hogy közben nem bántják, csúfolják, alázzák meg a másikat. Ezek fontos lépések ahhoz, hogy felelős felnőtté váljanak.

A kutatások szerint azok a gyerekek, akik nincsenek jó kapcsolatban testvérükkel, nagyobb eséllyel lesznek viselkedési nehézségeik illetve válnak erőszakossá. A jó szülők megtanítják gyerrmekeiknek a véleménykülönbségeket úgy kifejezni, hogy közben ne bántsák egymást – sem szóban, sem fizikálisan.

Ahányszor a gyerek rosszul viselkedik, kiváló alkalom arra, hogy megbeszéljük velük, hogyan kezeljék a konfliktusokat. Alkalom adódik arra, hogy éreztessük velük a családi összetartozás értékét, a kedvesség és érzékenység fontosságát: legyenek megértőek, gondoskodóak és könyörületesek. A féltékenykedés, méreg és versengés miatt elhangzó szavak igen bántóak lehetnek. Íme néhány példa, a szokásos testvéri rivalizálásokra és azok helyes kezelésére:

1. Az egyik gyerek kap egy új biciklit, míg a másik megörkli a régit. A kicsi el van keseredve és verekedni kezd a nagyobbal. Fessük újra a régit vagy ragasszunk rá új matricákat. Tegyünk rá kosarat, csengőt, próbáljuk meg újjá és izgalmassá varázsolni.

2. Az egyik gyerek jobb jegyeket kap, mint a másik, ezért csúfolják egymást. Mondjuk el nekik, hogy néha az eredmény nem rajtunk múlik, az a fontos, hogy mindent elkövetett-e a siker érdekében.

3. Az egyik gyereket beválasztják az iskolai focicsapatba, a másikat pedig nem, ami irigységet vált ki belőle. Szembesítsük a gyereket az érzéseivel, ne söpörjük be az asztal alá a problémát és ne is bagatellizáljuk el azt. Mondjuk el mindkét gyermeknek, hogy sajnos az életben nem minden sikerül.

Az emberek nem egyformák, mindenkinek máshoz van tehetsége, más adottságai és képességekkel van megáldva. A legfontosabb, hogy a tehetségünkből a lehető legtöbbet kihozzuk. Bár nem jó csalódni, de aki nem mer, az nem is nyer. Itt az ideje ezt is átbeszélni a gyerekekkel.

Biztassuk, hogy próbálja meg újból, mert az a sikerhez vezető egyetlen út. Biztassuk őket, hogy támogassák egymást: legyenek megértőek, gondoskodóak és könyörületesek egymással. A családon belül örülni kell egymás sikereinek és támogatni kell azt, akinek valami nem sikerrül. Meséljünk nekik más hasonló példát a családból, hogy a gyerek ne higgye, hogy ő az egyetlen, akinek valami nem sikerült. Fogadjuk el gyermekünk érzelmeit, és biztassuk, hogy a jövőben is ossza meg azokat velünk.

4. Az egyik lányunk gyorsabban érik, mint a testvére és emiatt igen büszke magára. Beszéljünk mindkét lányunkkal a nők fejlődéséről és éréséről. A genetikai és hormonális változásokra nincs befolyásunk, akkor történnek meg, amikor eljön az idejük. Amikor a gyerekek kisebbek, még könnyebb megoldani a problémákat. Ahogy nőnek, a gondok is egyre komolyodnak, előre fel kell őket készíteni rájuk.

Tanítsuk meg korán nekik, hogy támogassák egymást ahelyett, hogy gúnyt űznének egymásból. Amikor ugyanis nehézségek merülnek fel, lehetőség adódik arra, hogy kimutassák szeretetüket, gondoskodásukat, megtanuljanak megküzdeni az esetleges sikertelenséggel és az elkeseredettséggel.

Forrás: