Túlterhelt gyermekek?

Iskola, sport, zene, rajz. Már régóta vita tárgya, hogy a túlszervezettség nem megy-e a gyermek fizikai és lelki egészségük rovására.

A zeneóráktól a sportfoglalkozásokon át a társadalmi munkáig számtalan program gondoskodik arról, hogy a gyerekek hasznosan töltsék el az idejüket. Már legalább egy évtizede foglalkoztatja komolyan a szakembereket a túlterhelt gyerekek problémája – mondta el Andrea Mata, a Kent Állami Egyetem doktori hallgatója, aki a kanadai Gyermekfejlődés-kutató Társaság montreali konferenciáján mutatta be az érintett gyerekekről készült vizsgálatát. „A téma aktuálisabb, mint valaha, és több különböző nézőpontból lehet szemlélni. Ezért azt gondolom, még sok kutatásra lenne szükség, hogy megállapítsuk, mi is történik valójában.” – véli Mata.

A társaság azt vizsgálja, kik a túlterhelt gyerekek és fiatalok, mi történik, amikor sok különórán kell helyt állniuk, és mindez hogyan hat az iskolai teljesítményükre vagy az agresszivitásukra. Amerikában a gyerekek és a tizenévesek 70-83 százaléka vesz rész valamilyen tanórán kívüli foglalkozáson, így hetente átlagosan öt-kilenc plusz órát töltenek szervezett keretek között. 5-7 százalékuk hetente több mint húsz órát tölt el ilyen módon. Jean Twenge, Az én nemzedékem című könyv szerzője, egyben a San Diego-i Állami Egyetem pszichológiaprofesszora szerint a gyerekeket 1950 és 1990 között egyre több és több különórára küldték, a szám azonban ezután nem nőtt tovább.

Véleménye szerint nem általános jelenség, hogy túlterhelnék a gyerekeket, azonban tény, hogy előfordul. Bizonyos szülőtípusra valóban jellemző, hogy fontos neki, hogy ne adják alább. Mata 1 354 gyereket követett nyomon születésüktől 15 éves korukig. Az alapján osztotta csoportokra őket, hogy milyen mértékben vonták be őket az iskolán kívüli tevékenységekbe és a házimunkába. A leginkább foglalkoztatott 43 gyermek óvodáskorban hetente 129 percet töltött szervezett keretek között, és ez a szám ötödikes korukra 254 percre nőtt. Ezek a gyerekek nagyrészt lányok voltak és jómódú családból származtak. Édesanyjuk jellemzően magasan képzett volt.

Az iskolában jó jegyeket szereztek, és nem voltak jellemzőek rájuk a magatartási problémák. „Pozitívnak tekinthetjük ezt a jelenséget. A sokat foglalkoztatott gyerekek igen fogékonynak tűnnek, és jól teljesítenek.” – véli Mata. Linda Balog, a New York-i Egyetemen működő Gyermek és Serdülő Stressz Intézet igazgatója szerint a érdemes a szülőknek megkérdezni gyermekeiket, hogy szeretnének-e különórákra járni, és nem érzik-e túlterheltnek magukat. „Találkoztunk már olyannal, hogy a sok gyermekkori sportfoglalkozástól hamar kiégett fiatalt középiskolában már nem lehetett ilyesmire rávenni.” – mondta el Balog. A szülők néha a saját be nem teljesedett vágyaikat vetítik rá a gyerekekre, és egyfajta pótszernek tekintik őket. Pedig jó lenne néha kicsit megállni, és visszavonulni abból a világból, amelyben minden percünk be van osztva.

Forrás: