Sport az életem! 2009-12-17 Mozgásban Megosztás: Tweet A sport ne elvárásokat jelentsen, hanem élvezetek tárházát. A sport életünk meghatározó része lehetne, ha gyerekkorunkban nem határozná meg a hozzá való viszonyunkat csalódások tömkelege. A sporthoz kell egy alapvető hozzáállás, ami segítségével túljuthatunk azokon a holtpontokon, ahol mások elvéreznek. Nem csak testileg kell alkalmasnak lennünk rá, hanem fejben is. Nem szabad, hogy úgy gondoljunk a sportra, mint állandó versenyszereplésre és győzelmek garmadájára. A sportból élni Elég ingatag lábakon álló életcél. Sport sokféle van, és mindegyik különféle tulajdonságokat követel azoktól, akik űzik. Ők pedig igen kevesen vannak. A hivatásszerű sportolók piramisként ábrázolhatóak. Vannak köztük igazi tehetségek, akiknek a karrierje hamar felfelé ível és vannak, akiknek rekorderedménye a nagyok átlageredményét sem éri el. A sport valami igen komoly, nagy elhivatottság-tudatot feltételező dolog. A hobbi Mi most egy kicsit ne a sportot űzzük, hanem gúnyt, méghozzá belőle. Kezdetben ragasszunk rá egy becenevet: hobbi. Így mindjárt más, hiszen szinte nincs olyan ember, akinek ne lenne valamilyen kedvelt szabadidős sporttevékenysége. A hobbi lényege a szabadág: nem mások erőltetik ránk, hanem magunk választjuk és nem mások, hanem saját kedvünkért. Ebben éljük ki igazán önmagunkat. Saját kis rekordok Persze később eldicsekedhetünk a fogott hal hosszával, az örömmel, ami a saját-kezűleg kötött pulcsi jelentett annak, akinek adtuk. A hobbyt azokért az apró örömökért "tartjuk", amiket adni tud nekünk. Nem lenne egészen más, ha a sportot is egy hobbiként fognánk fel? Szabadidősportok Sokan képesek megtenni, mi sem lehetünk kivételek ez alól. A sport által új barátokra tehetünk szert. Talán sosem fogjuk elérni még egy közepes sportoló legrosszabb eredményét sem, de ne is ez legyen a célunk! A sportot már űzhetjük önmagunk és mások öröméért is. A kettő pedig nem áll olyan távol egymástól. Ne azért mozogjunk, hogy elsők legyünk, hanem tanuljuk meg élvezni az utat, amit a célig megteszünk. Ha egy vadvízi evezés után nem azon fogunk bosszankodni, hogy nem értük el a szakaszcsúcsot, hanem egyszerűen élvezzük az élményt, akkor már megtettük az első lépést. Forrás:
