Mellesleg is fogadjuk el a változásokat 2010-08-03 Kívül-belül Megosztás: Tweet A női kebel mind funkcióját, – csecsemő táplálása – mind szexuális vonatkozását tekintve kiemelt szerepe van (nemcsak) a nők életében. A serdülő fiatal egyik feladata, hogy elfogadja a testében végbemenő változásokat, és a gyermekkort elhagyva lassan átlépjen a felnőttkorba. A serdülő lányok talán egyik testrészükkel sem foglalkoznak annyit, mint a nővé válás legszembetűnőbb szimbólumával, a mellükkel. Sajnos egyre gyakrabban foglalkoztatja őket az a kérdés is, hogy miként tehetnék tökéletesebbé magukat sebész segítségével. A plasztikai sebészek nagy dilemmája, hogy hol húzzák meg azt az életkori határt, ami alatt nem operálnak mellet, nem ültetnek be implantátumokat. Talán nem meglepő, hogy nincs még egy szerv, amelyet annyit operálnának, mint a női mellet. Szomorú tény, hogy az esztétikai műtétek mellett a leggyakrabban előforduló sebészeti beavatkozás az emlőrák műtéti kezelése. Nem ritka jelenség, hogy születésnapra, érettségire a szülők egy szép mellel "lepik" meg gyermeküket. Azzal védekeznek, hogy ők csak jót akarnak, azt szeretnék, hogy gyermekük boldog legyen, és ne érezze lemaradva magát a többiekhez képest. Hiszen ez a trendi, szinte már az a furcsa, ha valakinek eredeti a melle. A személyiség érése, kibontakozása elmaradhat, ha egy serdülő fiatal elhiszi, hogy kizárólag a mellméreten múlik, hogy megtalálja-e élete párját, vagy hogy a kívánatosság, szépség csak a test retusált formájával érhető el. Ugyanakkor éppen ebben az érzékeny életkorban kéne megtanulni elfogadni, megszeretni önmagunkat, a külső értékek mellett a belső értékekre fektetni a hangsúlyt, és szembenézni a valósággal: senki sem tökéletes. Sajnos a plasztikai műtétekkel járó következményeket bagatellizálják. Gyakran hallani, hogy "szoptatáskor majd kiveszem, aztán újra betetetem az implantátumot". Mintha csak egy cserélhető alkatrészről lenne szó. Ez a hozzáállás az anyaság, nőiesség mélyebb átélését is megnehezíti. Ha a középpontba a mell formája, és operációja kerül, az igazi belső átalakulás "kislányból nő, nőből anya (is)" nem, vagy csak nagyon nehezen történik meg, és a szoptatás mint valami szükséges rossz jelenik meg. A várandósság ideje alatt a nők teste jelentős átalakuláson megy keresztül. A szoptatás evolúciós és lélektani szempontból mind az anyának, mind a csecsemőnek boldogságérzetet okoz. Az anya számára a táplálás, gondozás képessége erősíti az anyai identitást, és a megtelt mell ürülése megkönnyebbülést jelent, és segíti a méh összehúzódását is. A szoptatás befejezése után a mell telítettsége természetszerűen csökken, és alakja, formája sem lesz már olyan, mint előtte volt. Mint ahogy a nőből is anya lett, és örök életre megváltozott, hiszen már ott van egy kis lény, akinek az élete, boldogsága alapvetően tőle függ. Az idő múlását nem lehet visszafordítani, de nem is kell, mert akkor nem lehetne fejlődni, érni, változni. A terhesség után a mell valóban sokat veszíthet formájából, és viselőjének komoly lelki problémákat jelenthet, különösen a párkapcsolat terén. Mivel manapság viszonylag könnyen elérhető lehetőségek vannak ennek korrigálására, az is megérthető, ha érett, felnőtt fejjel valaki úgy dönt, nem szeretne már több gyermeket, és korrigáltatja a mellét, önmaga és a párja örömére. Mielőtt a mellplasztika mellett döntenénk, érdemes megfontolni, hogy a későbbiekben bármilyen változtatási igény vagy probléma felmerülése, ismételten sebészeti beavatkozást igényel, vagyis az első műtét maga után vonhatja a következő(ke)t is. Forrás:
